Bunkó a láthatáron!

Part 26

Már nagyon rettegtem mit fog mondani Mónika,ha meglát.Márk szerint tudja,hogy együtt vagyunk,de én akkor is izgulok.Nagyon is.Lassan sétáltunk a folyosón végig egy szobához,mivel azt mondta Márk ott vár ránk.Megérkeztünk a 129-es szobához,mikor Mónika meg lát nagy mosollyal üdvözöl.

-Mónika:Sziasztok!(Ad egy puszit fiának és engem is igy köszönt)De jó együtt látni titeket.

-Én:Szia!

-Márk:Szia anya!Hát szokd meg,mert most már csak őt látod majd mellettem.

-Én:Aj te....

-Mónika:Jó-jó.De legyen is ez igy.Igérd meg.(Komolyan néz fiára aztán a tekintete rám szegeződik)Na akkor csücs le és megnézzük a lábadat.Azt már látom nem bicegsz,mint eddig,de az nem jelenti azt,hogy jól is vagy.

Leültem egy székre és Márk is hozott magának egy széket mellém.

-Mónika:Kis fiam nem szeretnél ki menni?

-Márk:Öhm...nem.Minek is?Hogy pletykáljatok,értem.De nem,nem adom meg ezt az örömöt.Tudnom kell mivan Alexával,mert ha holnap kérdezi Bálint mi volt,akkor Alexa azt fogja mondani,hogy játszhat,ha még nem is lehet ezért hallgatlak meg én és majd elmondom én Bálintnak mi is van vele.(Mosolyog rám)

-Én:Ezt meg miből gondolod?Menj csak nyugottan ki.(Mutatok az ajtóra)

-Márk:Azt lesheted csillagom.(Oldalra billenti a fejét)

-Mónika:Jól van fiatalok.Nincs már nagy baj,de még borogasd a lábad és még ezen a héten nem játszhatsz.Megegyeztünk?

Nem tetszik amit hallok,de el kell fogadnom,sajnos.

-Márk:Hát,ha tetszik neki,ha nem,nem játszhat még.

-Én:Nem is tőled kérdezték.(Nyujtom ki a nyelvem)

-Márk:És?Én meg válaszolok.Ez egyértelmű,nem játszhatsz még és kész.

-Mónika:Mintha az ovodában lennénk.(Nevet)Na akkor én nekem még van dolgom,de irok egy papirt mi szerint nem játszhatsz.Ezt add oda Bálintnak.(Nyujtja nekem a paiprt,de Márk kiveszi a kezemből)

-Én:Héé....

-Márk:Sajnálom kis csillag,de ez jobb helyen van nállam.Nehogy a kukába végezze ez a papir és Bálint ne kapja meg.

-Mónika:Akkor én magatokra hagylak.Csak óvatosan.(Néz fiára)

-Márk:Miért nézel rám?(Mosolyog)

-Én:Mert ismer?

Erre elnevetjük magunkat Mónikával.Márk anyukája elhadja a szobát mi meg magunkra maradtunk.

-Márk:(Becsukta az ajtót)Még korházban sosem......

-Én:Eszed ágában ne legyen.(Gyorsan felugrom a székből és nyitnám ki az ajtót.)

-Márk:Neked meg eszed ágában ne legyen kinyitni az ajtót(Megragadja a kezem és maga mellé fordit)

-Én:Dehogyisnem.

-Márk:Ezt én is mondhatnám.(Kaccsint és az ágyra dob)

Felsikitok ő meg befogja a számat.

-Márk:Nyugi kis csillag,amit nem akarsz az nem fog megtörténni,de....

Nem fejezte be hanem gyorsan elkapta ajkaimat.És a korházban csokoloztunk az ágyon csukott ajton rajtam pedig Márk.Eltelhetett pár perc mikor nyilt ajtó és egy nővérke jött be rajta.

-Nővérke:Elnézést kérek,de ez a szoba nem....ilyenre van,kérem távozzanak.

Gyorsan feltápászkodtunk és kirohantunk a teremből neveteve.A nővérke meg mérgesen utánunk kiabált valamit.