Bunkó a láthatáron!

Part 17

Péntek van végre.De ne szaladjunk annyira előre.Hol is vagyunk?Ja Márkéknál.Mikor éreztem a napsugarak melegét a testemen arra kelltem,hogy valaki mellett fekszem pontosabban valakin pihentetem magam és valaki fogja a fenekem?Mi?De hiszen rajtam nincsen nadrág......hupsz.De szerencsére semmi több nem tőrtént tegnap a csókon kivűl,de számomra az is egy fontos pillanat volt az életemben.Sosem hittem volna,hogy itt kötök ki.Márk ágyában és hogy ez nem fog idegesiteni.Vagyis igenis idegesit csak nem olyan értelemben hanem úgy,hogy a közelségét még szoknom kell,mert nagy hatással van rám.De térjünk csak vissza az "ágyhoz".Márkon fekszem éppen és hallgatom aranyos szuszogását és érzem mellkasa folyamatos emelkedését mikor levegőt vesz.Egy kicsit elforditom fejem,de csak annyira,hogy ne kelltsem fel.Nézem ahogyan alszik és egyszerűen olyan megnyugtató.Ilyenkor olyan nyugott,mint egy kisfiú és nem egy rossz fiú.Mintha nem is ő lenne az.Mikor ezeket mind végig gondolom nem is veszem észre,hogy Márk már fenn van és engem néz.Basszus.Mit gondolhat most rolam?Várjunk csak miért nézem még mindig amikor már észre vettem,hogy fenn van?

-Márk:Jó reggel kis csillag.(Közelebb húz magához és ad egy puszit a homlokomra)

Álljunk meg egy pillanatra ezt nem csinálhatja.Mi nem is vagyunk együtt.Minek gondolom engem?Azt hiszi én is beadom a derekam?Hát nem.....de végülis félig sikerült.A franc essen belém és ebbe a lökött szoknyapecére.

-Jó...regg...elt.(Köhögök és gyorsan az ablakhoz szaladom és nézem a napfényeit.)

-Márk:Mi az kis csillag?Csak nem kezdem ellopni a szived?(Kérdezi hannyat az ágyon,de nem tudja levenni magárol a vigyort)

-Én:Nem,dehogyis.Mit gondolsz(Megfordulok teljes nyugotságommal,már amennyi maradt bennem)

-Márk:Én ezt nem úgy látom.(Felül és megfeszűlnek izmai)

-Én:Pedig elhiheted.Látod?(Mutatot magamra)

-Márk:Hát nem.Hála nem ezt látom(Az ablakhoz jön)De azt látom,hogy reggel is gyönyörű vagy.(Simitsa ki a szememből a hajamat)

Nem.Nem és nem.Ezt nem teheti csak úgy zakatól a szivem.Gyorsan elmegyek pisilni.Ez egy jó kibuvó és amúgy is kell.

-Én:Én most megyek.....

-Márk:Hova?(Húz vissza)

-Én:Pisilni?(Mutatok a furdoszobára)

-Márk:Ja..Azt szabad.

-Én:Szabad?Ja,kössz(Nevetem el magam)Pisilni el mehetek még.Hála.

Azzal be megyek pisilni.Phu..Fujom ki a levegőm.Megmosom a kezem és az arcomat is.Kimegyek Márkhoz.

-Márk:Akkor menjunk le enni.(Szól rám)

-Én:Igy.(mutatok rá és rám)

-Márk:Miért ne?(Huzogatja a szemőldökét)

-Én:Hát pedig igy én nem megyek le.Még azt hiszik történt köztünk az éjjel valami.(Ijjedt arcot vágok)

-Márk:Had higgyék,hiszen tőrtént is(Mutat az ajkára)

Én meg elpirosodom.

-Én:Nem ugy értem....tudod hogy értem(Takarom el az arcom)

-Márk:Oh.....Elpirultál(Emeli el a kezem az arcomról)

De en nem engedtem ezzel azt sikerült el érnem,hogy neki csapodtam háttal mellkasának,ő meg gyorsan bezárt karjai közé.

-Márk:Hát kis csillag ebből nem jössz ki egy könnyen(Sugja a fülembe)

-Én:Te csak azt hiszed.(Igy hát az egyik lábam segitségével ki akrtam buktatni,de pont a fájos lábamra sikerült)

Felsikitottam,mert nagyon fájt,de hogy ne essek el magammal huztam Márkot is és rám esett a csupasz mellkasával.Iszonyat nehéz volt nem beszélve éreztem a.....tudjátok milyét.Megijedtem nem is kicsit.