Bunkó a láthatáron!

Part 29

Szeptember 05.-e(Péntek)

Sietett a mentőautó hala istennek,ha nem.sietett volna én magam mkndtam volna,hogy baszki nyomja már neki a gászt.Nem tudom pontosan mi volt mivel háttal álltam,de Viola mindent elmesélt mivel a mentős felirta mi történt pontosan meg megkérdezte mivel ez a dolga igy en is megtudtam mi történt.Amikor hátra fordultam az asztalomhoz mentem,de a csávó annyira mérges lett,hogy elemelt egy rohadt nehéz antik darabot és megdobott volna vele engem,de Márk elálta es őt ütötte le nem engem.A francba is minek kellett bele avatkoznia?Most akkor nem ő feküdne itt hanem én.És az mennyivel jobb lenne....nekem.A sírás közepén vagyok,de hala nyílik az ajtó és mar sietnek is.

-Mentős:Kis hölgyek csak egy darabig jöhetnek be.

-Én:Rendben van.Addig is követjük.(Istenem)

-Viola:Felkéne valakit hívni.Szüleit ilyenek....(Idegesen vinyákol)

-Én:Te nem tudod?

-Viola:Mit?(Idegesen túr a hajába)

-Én:Hogy anyukaja itt dolgozik.Ő is egy orvos.

-Viola:Hát ezt nem tudtam.(Rágja a körmét)Hogy-hogy te nem vagy ideges?En itt szét aggodom magam pedig nem is az en hibámból van ez az egész.

-Én:Mar bocsánat te mindent tudó(Kistorpe)De kurva ideges vagyok en is,de nem old meg semmit ha ezt csinalod.Inkabb megyek megkeresni addig Márk anyukáját amig Márk benn van.

-Viola:Menj csak.De mond el hogy a te hibadbol van az egész...

Mindneképp..hülye.Szaladtam korteremről-korteremre,hogy megtaláljam.Mivel nem tudtam ezért a recepciós pulthoz mentem.

-Én:Elnezést Mónikát keresem.Hol találom?

-Recepciós:Ki keresi?

-Én:A lánya!?.

-Recepciós:Akkor ide hivatom.Te csak maradj csak.(Tárcsázza a telefon számot)

5percel késöbb.

-Mónika:Hol a lányom??

-Recepciós:Ott van.(Mutat rám én meg idegesen járkálok)

-Mónika:Szia..Kicsim?(Nevet)Tudod nekem nincs lanyom...vagyis most mar van.

De nem nevetek.

-Mónika:Mi a baj?(Aggodik)

-Én:Mark...de nem tudok mondani semmit sem csak sírok..(Mutatok az iranyaba ahol Markot mutik)

-Mónika:Hogy mi?(Megfogja a vállam es átölel)Nyugi semmi baj mondj el mindent.Ne sírj.

-Én:Inkabb...menyünk...

Sietve megyünk Márkhoz.

-Viola:Csókolom....

De megsem várja.Megy be a korterembe.

-Viola:Minek sirsz?Nincs okod.

-Én:Annyi jogom van sirni,mint neked itt lenni.

-Viola:Nem azt mondtad,hogy nem akar...

-Én:Befejeznéd?Meddig akarod ezt hajtogatni?Azt csak azért mondtam,mert kurvára fájt es meg fáj.De úgy gondolom ez így könnyebb.De rajöttem nem az.Nem oldok meg semmit sem,ha csak kerülöm.Mert mégjobban fáj.

-Viola:Akkor sincs jogod semmihez.Főleg nem szeretni.És..

-Mónika:Jól van...Semmi komolyabb nincsen.De még eszméletlen,de csak az altató miatt.Majd jobban lesz.

-Én:Hála istennek.

-Mónika:Nincs semmi baj.Nem a te hibád.Gyere ide(Ölel és simogatja a hátamat és nyugtat)