Bunkó a láthatáron!

Part 16

Nem tudtam hova akar vinni késő este....,de valójában volt egy sejtésem.Gondolkodtam minek akar bárhova isd vinni és nem haza.Én haza akarok menni,gondoltam magamban.De annyira fáradt voltam és legyengűltnek éreztem magam,hogy ellenkezni sem tudtam csak sodródtam az árral,pontosabban Márkkal.(Poén)Annyira hülye vagyok,hogy be akartam bizonyitani mindenkinek,de sajnos be kell valanom,hogy Márknak akartam bizonyitani,hogy igenis fel állok és végig csinálom,ha még fáj is és nem adok igazat annak akis fruskának.ÁH...Teljesen felcsesz az a kis csaj.De amit be kell vallanom magamnak is,hogy Márk egyenesúton a szivembe temette magát,ha nem értené valaki.Bele szerettem a bunkó szivtipróba.

-Én:Márk...Hova viszel?(Kérdeztem hisztizve)

-Márk:Kis csillag hozzám(Mosolyog könnyelműen)

Amikor leparkolt a motorral nagy nehezen felkelem,mert Márknak a hátán pihentettem a fejem.

-Márk:Alexa,most leszállok a motorrol kelj fel jó?(Megsimogatja a fejem)

-Én:Fenn vagyok(Majd leesik a fejem,de fenn vagyok :D)

-Márk:Azt látom(Neveti el magát)

Azzal leszállnék a motorrol,de nem engedi megfogja a fejem kiveszi a hajamat úgy minden honann és segit leszállni,pontosabban leemel és bevisz a hátán.Mivel majd elalszok Márkon pihentetem magam megint.Annyira jó hallani ahogyan szuszog,hogy megfeszűlnek izmai ahogyan megy.Mikor beérünk a házba egyre idegesebb leszek ezt Márk is észre veszi hiszen izgeg-mozgog a hátán.

-Márk:(Hátra súgja)Semmi baj nem lesz kis csillag,relax.Anyának már szóltam mielőtt elindultunk.

Belépünk a házba.Senkinek hűlt helye nem volt......fhu,hála.Ahhan ahogyan ezt kigondondoltam puff a semmiből előterem egy csinos asszony Márk anyukája.Közép hosszú szőkés-barna haja csak úgy omlik le a vállán egy nagyon aranyos őszinte mosollyal üdvözől minket.Tényleg szólt Márk,hogy jövünk.Márk letett a kanapéra.

-Márk:Maradj csak mindjárt jövök.)Mosolyog)

-Én:Rendben van.

-Márk anyukája:Szia.Telehetsz akko Alexa?(Mosolyog a nő és ad nekem egy pohár vizet)

-Én:Csókolom.Igen.(Elveszem a poharat.)Köszönöm.(És iszok belőle)

-Márk anyukája:És hogyan sérültél is meg pontosan?(Kérdezi a lábamra mutatva)

-Én:Igazábol(Mondom hallkan)Senki nem látta és mindenki kérdezte ezért hallkan mondom,hogy Márk megne hallja.

Elneveti magát az anyukája.

-Én:Bocsánat rosszat mondtam?(Emelem a kezem a szám elé)

-Márk anyukája:Nem dehogyis(Megfogja a kezem)Csak az első,hogy egy lányt hoz ide főleg,ha szűksége is van rám,akkor biztos nagy baj lehet.Tudod mindent egyedűl akar megoldani és elég makacs.Meg sose mond el semmit sem főlleg a lányokkal kapcsolatos dolgokat.Azt tudom hogy voltak kisebb kalandjai,de egy lányt sem mutatott be sosem vagy hozott volna el.De téged elhozott és még mesélt is rólad.(Mosolyogja el magát.)

-Én:Tessék?Ez igaz?Ez hogy lehet?(Nem tudtam nagyon sokat válaszolni)

-Márk anyukája:Igen.(Mosolyog)De nyugi,nem harapok és igazábol örülök is neki.

-Én:Minek?

-Márk anyukája:Hogy megismerhetem a fiam leendő barátnőjét.Tudom,tudom nem vagytok eygütt,de ismerem anniyra a fiam,hogy ha nem lennél neki egy kicsit is fontos akkor nem hozott volna el és nem mesélt volna nekem rólad.És tegezz nyugottan.(Nyujtja a kezét)Mónika vagyok.