Bunkó a láthatáron!

Part 7

És elkezdett esni az eső.Én azt hittem itt sirom el magam.Miért velem?Miért van elnnem még az univerzum is?Látta rajtam Márk,hogy nem tetszik,de ő csak nevetett a helyzeten,mert hát végül is úgy lett ahogyan ő akarta,mint eddig minden.Mintha minden a világon az ő pártján lenne.De végil is beszáltam autójába,hiszen akkor meg áztam volna.

-Márk:Na kis csillag,miaz nem tetszik a helyzet,hogy velem kell utaznod?(Beült a kormány mögé,rám nezett és oldalra billentve a fejét rám nézett)Akkor mehetünk?(De még mielőtt elindultunk volna,közelebb hajolt.)

-Én:Azta nem is vagy annyira hülye,mint gondoltam és mitcsi.....(Meglepődve néztem rá,hiszen egy centire volt az orra az orromtól)

-Márk:Áu,ez fájt(rá tette a kezét a szivére)És hogy mitcsinálok?Nyugi nem kezdek ki veled a kocsiban az túl korai lenne.Csak a biztonsági öv..tudod,hát mégis csak veszélyes lenne nem bekötni.(Elszórakozik az egész helyzeten)

-Én:Túl korai?Valami azt súgja neked nincs olyan,hogy valami túl "korai" lenne.(Flegmán válaszolok és kikapom a kezéből a biztonsági övemet.)

-Márk:Nyugi Csillagom,nem kell sietni.(Beköti magát és beinditja a kocsit)

Nagyot sohajtva ki fújom a levegőt,valahogy most megnyugodtam és csak 30percet kell kibirnom.

-Márk:Kis csillag,netán nem....

-Én:Ne is feltételezz ilyeneket,túl abszurd lenne.(Nézek rá az anyós ülésről)

-Márk:Értem ez is túl korai lene?(Dudolászva felel nekem)

Nem válaszoltam rá.Elengedtem a fülem melől,inkább hallgattam a kinti eső hangját és számoltam az autó ablakán lévő esőcseppeket.

-Márk:Alexandra?Miért vagy ennyire csöndes?Nem vagyok jó társaság vagy nem szeretnél beszélgetni?

-Én:(Felé fordultam)Igazábol,ha lehet mind a kettő opciót választani,akkor szivesen választom.(Rezzéstelen arcal vissza fordultam az ablakhoz)

-Márk:Ugye tudod,hogy ennyivel nem uszod meg?(Megált a piros lámpánál és hozzám fordult,de én nem néztem fele)

-Én:(Gondolkodtam)

-Márk:Hahoo..itt vagy?

De nem volt ideje megvárni a válaszom,mert zöldre váltott a lámpa ezért elindultunk újra.

-Márk:Elmondanád mi a baj?(Félig az utat,félig az arcomat fürkészte)

-Én:Lennél olyan szives az utat figyelni és nem engem bámulni?(Hozzá fordultam nagy lendülettel)

-Márk:Bezzeg ilyenkor megszólalsz.(Röhögve balra fordul)

-Én:Ja,mert mondjuk nem akarok meghalni?És különben is nincs mit mondanom.

-Márk:De....

-Én:Itt kell megállni majd.(Gyorsan megfogtam a táskám,leálitotta a motrot és már száltam is ki.)

-Márk:Hé,hova sietsz várj meg.(Gyorsan kiszált az autóbol és lezárta az autót)

Jaj istenem,minek kell utánam jönni-e?Igy is egy örökké valóság volt a kocsiban ülni,feszengve.De nem értem,miért van ez velem?A gondolatomból az hozott vissza,hogy egy nagyot dörgött az ég és megtorpantam és hirtelen Márk ütközött nekem.

-Márk:Mivan kis csillag?(Maga felé forditott és fürkézte az arcomat)Csak nem félsz a vihartól?

-Én:Én?Én aztán nem csak hirtelen jött és belemerültem a gondolataimban.(Azzal a lendülettel sarkon fordultam és elkezdtem az ajtó felé menni.)

-Márk:Nem tudsz megtéveszteni Alexa,látom hogy reszkedsz.(Idegesen néz rám,de mégis ezen a helyzeten elneveti magát)

-Én:Igen mert fázom,és elmondanád min nevetsz annyira?(Megállok,bevárom hogy mellém kerüljön és felé fordulok)

-Márk:Most már hajlandó vagy rám nézni?(Felhuzott szemöldökkel szórakoztatóan figyel.)

-Én:Na figyu,amit mondok azon most meglepődsz(Nem is tudom hol kezdjem)Öhm....Hát,magam sem vallanámbe,de nem birom a vihart.

-Márk:Ezzel nem mondtál ujjat,tudtam,hogy félsz a vihartól(Mutogatva rám nevet és átöleli a vállaimat)

-Én:Héka,senki nem mondta hogy hozzám érhetsz.(Lehámozom a kezét a vallaimról)Sosem gondoltam volna,hogy ezt mondom,de nem maradnál velem éjszakára?(Elpirulva gyorsan megfordulok nehogy észre vegye)

-Márk:Haha....látom beadtad a derekad(Perverz kaccsintást küld felém)

-Én:Na jó ,tegyünk úgy mintha nem mondtam volna semmit sem.Vili?