Boldogtalan | KiriBaku ✓

5

-És mondja csak, hogy érzi magát?

-Mármint most?

-Nem.Az elmúlt időszakra gondoljon vissza és aszerint válaszoljon.

-Nem is tudom...Minden egyes nap azért imádkozok, hogy végre meghalhassak.Ne értsen félre, nem vagyok gyáva, ahhoz, hogy megöljem magam...De azzal csak mégtöbb fájdalmat okoznék azoknak akiket hátrahagytam.

-Értem...Maga a második legerősebb szuperhős Japánban, egy rakatnyi ellensége van, akkor még is, hogy lehetséges az, hogy senki sem próbálta meg megölni?

-Mondtam, hogy nem mindig voltam ilyen...A gonosztevők még mindig úgy emlékeznek rám, mint egy élő gránátra.Még most is félnek tőlem, ezért nem támadnak.

-Értem...És mondja csak, mit vár Japántól?Mi az, amit ott véghez akar vinni?

-Először is bocsánatot kérek mindenkitől, bevallok mindent Kirishimának, utána pedig csendben várom a halálomat...

-Ugyan, ne hagyja ennyiben a dolgot!Találjon valakit, aki segít magának felkészülni erre az egész dologra Kirishimával kapcsolatban és ne engedje veszni hagyni a dolgot!Ragadja meg a lehetőséget, higgye el, sokkalta jobb lesz!

-Már is mész?-ölelt meg hátulról már sokadjára Todoroki, aki tegnap egész végig magánál tartott.Pontosan tudja, hogy igénylem a lelki és testi törődést is, erre pedig nagyon odafigyel.Minden egyes kis cselekedetében ott van a jó szándéka, ami némi melegséggel tölt el.Na már, ha lehet ezt fokozni...

-Muszáj, munkába kell mennem...-vettem magamra egy inget, mire csak álmosan ülő helyzetbe tornászta magát.-Bocsánat, hogy felébresztettelek...

-Semmi baj...Hamarosan úgy is kelnem kellett volna.Kaphatok egy csókot?-mosolygott rám, míg egy picit közelebb hajolt hozzám.Lassan felé fordítottam az arcomat és belenéztem felemás szemeibe, melyek most is rengeteg szeretetet sugároztak magukból.Odahajoltam hozzá és egy lassú, lágy csókot kezdeményeztem vele.Ajkai rettentő puhák voltak, mikor pedig elváltam tőle egy pillanatra-az apró fénynek köszönhetően a szobában-ki lehetett venni, hogy már ennyitől vörösebbek lettek párnácskái és egyből mohón hívott egy újabb csókra.

-Mindig ezt csinálod...

-Ugyan, mit?-mosolyodott el kajánul és az ölébe húzva, markolt bele a fenekembe.

-Mindig többet akarsz egy egyszerű csóknál...

-Zavar?-futott át némi aggodalom az arcán, mire csak megráztam a fejemet, majd elfektettem az ágyon.

-Főnök vagyok, késhetek...

-Ah, imádlak!

-De nem szeretek késni, szóval legyél gyors.

A munkám a lehető legunalmasabb volt a mai nap.Behoztak pár papírt amit alá kellett írnom, majd otthagytak a székemben üldögélni.

A csuklómra pillantottam...

Vágások tömkelege keresztezte egymást, de kevés olyan van köztük amelyeknek a fájdalma egy kicsit is felért ahhoz, amit akkor éreztem.Konkrétan egy vagy kettő olyan van.Kissé csodálkozom rajta, hogy Todoroki még nem kérdezett rá a dologra, de nem is hinném, hogy képes lennék válaszolni.Magamtól akarok elérni odáig, hogy önszántamból beszélek a dologról és nem kell rákérdeznie.

-Uram!-kopogott az asszisztensem, mire az ajtómra vezettem a tekintetemet, ő pedig lassan lenyomta a kilincset és benyitott.-Elnézést a zavarásért, de pár profi hős magát keresi!