Boldogtalan | KiriBaku ✓

16

~Bakugou szemszöge~

Hála az égnek végre megszabadulhattam abból az épületből.Kissé rosszul esett, hogy a többiek bedugtak oda, de végül is meg tudom érteni azok után, hogy megpróbáltam öngyilkos lenni.Ha Sero nem kap el, Momo nem készít matracot, Tsuyu nem akadályozza meg, hogy annál is jobban a falnak csapódjak, akkor azt hiszem ma már halott lennék, ami nem lenne jó Kirishimára nézve.

Eléggé meg voltam lepődve amikor reggel észrevettem a gyűrűt az ujjamon, de nagyon is örültem neki.Annak ellenére, hogy nem terveztem megházasodni, ha ő ezt szeretné, akkor állok elébe.Egy újabb esély az élettől, hogy boldog legyek és ezt most már semmi sem ronthatja el.Nem fogom hagyni.Soha többé nem fogom feladni az egyszer biztos.

A mai nap több szempontból is jól kezdődik.Ugye van a gyűrűm, Mineta rácsok mögött és meghívtak egy műsorba, hogy őszintén beszéljek a dolgokról.Úgy érzem készen állok arra, hogy elmondjam a világnak mi is történt velem az elmúlt időszakban és, hogy miket tervezek a jövőben.Úgy érzem többé nem akarom titkolni, hogy a saját nememhez vonzódok.Nem lenne értelme.Nem leszek ettől más ember és nem is fog semmin se változtatni.Legalábbis mások életében.

A konyhában készítettem Kirishimának a reggelit, hiszen tudtam róla, hogy van egy fontos megbeszélése a mai nap, amikor is hátulról óvatosan átölelt, ügyelve arra, hogy véletlenül se hozza rám a frászt.Adott egy apró puszit az arcomra, majd a nyakamat is végig puszilgatta, én pedig csak mosolyogva hagytam a dolgot.Felemelte a fejét, mire ránéztem és egy gyors csókot váltottunk.Vörös skarlát szemei csak úgy csillogtak, de azt hiszem ez az enyéimről is elmondhatóak voltak.Mikor észrevette, hogy végeztem a reggeli készítésével, elengedett és kicsit odébb állt, majd segített átpakolni az asztalra és közösen leültünk reggelizni.Eddig csak álmodni mertem arról, hogy egyszer majd békésen reggelizek Kirishimával úgy, hogy gyűrű van az ujjunkon.De úgy tűnik az égiek végre rám mosolyogtak.

-Tervezel valamit a mai napra?-tette föl a kérdést, miután megreggeliztünk és mosogatás közben ismét mögém lopózott és a fülemhez hajolt.Kicsit beleborzongtam a közelségébe, ami megmosolyogtatta és egy aprócska puszit kaptam.

-Csak egy műsorban kell részt vennem.-zártam el a csapot és megtöröltem a vizes kezeimet, majd szembefordultam vele.-Zavarna, ha tudnának a kettőnk kapcsolatáról?-néztem egyenesen a szemeibe, de csak kifejezéstelen arccal nézett rám, majd elmosolyodott.

-Ha el szeretnéd mondani, akkor legyen, engem nem zavar.-hajolt volna közelebb egy csókra, de csak megfogtam a nyakkendőjét és a fejemet csóválva kötöttem meg neki.Meglepetten pislogott, arca pedig kissé vörössé változott.

-Ne gondolj piszkos dolgokra, a megbeszélésedre kell koncentrálnod!-adtam egy puszit az ajkaira amint megkötöttem a nyakkendőt.-Ügyes legyél!

-Én mindig ügyes vagyok!Elvégre én vagyok a főnök!-vigyorgott azokkal az éles fogaival, ezzel pedig mégtöbb erőt kaptam a mai naphoz.

Elbúcsúztam tőle, ő pedig már sietett is a megbeszélésre.Rengeteg erőre van szükségem a mai nap, hiszen nem átlagos dolgokat fogok megosztani az emberekkel, ráadásul élő adásban, úgy, hogy rengeteg rajongóm is figyel.De igazságot akarnak, nekem pedig meg kell adnom nekik és abba beletartoznak a múltam dolgai, ezért is kérvényeztem külön, hogy Ravon is jelen lehessen, de kizárólag csak őrökkel.Hallania kell, azt amit éveken keresztül nem tudtam elmondani neki...Tudnia kell, hogy rettenetesen érzem magam a lánya halála miatt még a mai napig is.Tudnia kell az embereknek, hogy mi is történt velem...És nagyon remélem, hogy tanulni fognak belőle.

Ahogy kiszálltam a kocsiból, a vakuk már egyből az arcomba világítottak, de csak magabiztosan haladtam tovább, míg a testőreim biztosították nekem az utat.Elegánsan voltam felöltözve, hiszen még is csak egy műsorban fogok részt venni.A Kirishimától kapott gyűrű ott virított az ujjamon és, hogy már most meginduljon a híráradat, azzal a kezemmel takartam el egy picit a szememet, mintha csak a vaku zavarna, majd amint beértem az épületbe egy mosoly kíséretében nyugtáztam, hogy valaki már biztos nyilvánosságra hozta a képeket.
Felvezettek az ötödik emeletre, ahol már az egyik rendező mutogatta is, hogy merre menjek.Rengetegen jöttek be erre a műsorra, bár számíthattam volna rá.Ravon is jelen volt, bár eléggé le volt bilincselve.A tömegben megpillantottam szüleimet is, ami egy mosolyt csalt az arcomra és nekik köszönhetően még erősebbnek, felkészültebbnek éreztem magamat.
Leültem a megfelelő helyre, beállítottak még pár dolgot, majd már kezdődött is a felvétel.