Boldogtalan | KiriBaku ✓

8

-Te jó ég!Ez Bakugou-san?-sipított fel az egyik lány, amikor beértünk a fotózásra és meglátott.Ugyan késtünk egy órát, de Shouto felhívta őket, így nem volt semmi gond belőle.Ez a sírás most rengeteget segített rajtam, így most egy kicsit felszabadultabban jöttem be az épületbe, fejemben egy elhatározással.Amint vége van ennek a fotózásnak, beülünk valahova én pedig hajlandó leszek beavatni őt pár dologba.Többek között a rajtam lévő hegekre gondolok és, hogy mi is történt azelőtt, hogy úgy döntöttem elmegyek innen.Ravent talán nem ismerem, de a bandájához van közöm és ők is a részei a kirakósnak.Pont úgy, ahogy sokan mások is...-Csinálhatok egy közös képet?

-Persze.-ejtettem meg az apró mosolyt, mire már meg is nyitotta a kamerát a telefonján, de mielőtt bármit is csinálhatott volna, elvettem tőle a készüléket és én tartottam.Lenyomtam a videó készítéshez szükséges részt és lentebb hajolva hozzá, nyomtam egy puszit az arcára.Teljesen elvörösödött, majd a mosolyomat fent tartva állítottam le a videót és készítettem mellé gyorsan egy képet, majd vissza adtam neki a készüléket.Pironkodva megköszönte és tovább állt, hogy utána az ő részén nézegesse újra és újra.

-Oh, milyen aranyos vagy a rajongóiddal!-lépett mellém Todoroki és egy hatalmas mosoly volt az arcán.-Ha zavarban éreznéd magad és nem akarod folytatni, akkor nyugodtan kiállhatsz a képekről, ugye tudod?

-Tudom...-ejtettem ki halkan ezt az egy szót, majd szembe fordultam vele.-De végig csinálom, ne aggódj.Feltéve ha nem kell vetkőzni...-vontam fel egy pillanatra a szemöldökeimet, majd megindultam az öltözők felé, ahova Todoroki is követett, majd szúrós tekintettel nézett rám.

-Ugye nincs testkép zavarod?

-Nincs.Ha dagadt vagyok, akkor dagadt vagyok...El kell fogadnom.-a kijelentésem után, szinte hallottam, ahogy Shouto álla a földön koppan, majd berántva az ő öltözőjébe, a tükör elé ráncigált és lekapta a pólómat, amit csak meglepetten figyeltem, majd kezeimet összefontam magam előtt.Nem tudtam figyelmen kívül hagyni a tükröt és azt az embert aki visszanézett rám...Nem kellett volna lejjebb adnom az edzésekből.-Jézusom...Fogyókúráznom kéne...

-Hülye!-adott egy taslit hátulról felemás barátom, mire csak enyhén morcos tekintettel néztem rá.A tükörre mutatott, majd ő is kibújt pólójából.-Nézd meg!Biztos vagyok benne, hogy nem edzettél annyit mint régen, de még így is jobb alakod van.Teli vagy izommal, amikkel foglalkoztál is az évek alatt, még szép, hogy sokat mutat a mérleg!Az enyém is sokat mutatott, de ez nem baj!Egy valamit ne felejts el soha!Egy gyönyörű férfi vagy Katsuki.

-Ezt csak azért mondod, mert szeretsz...-kerültem el a szemkontaktust, mire közelebb hajolt hozzám és egyik kezével végig simított a mellkasomon.

-Még szép, hogy szeretlek te vadbarom.Téged nem lehet nem szeretni!-adott egy puszit a homlokomra, majd a ruhákhoz lépett és levette róla a nekem szánt szettet.-Az öltöződ itt van az enyém után.Aztán csini legyél!

A fotózás végül nem volt olyan rossz, habár volt olyan pillanat, amikor elkapott a szorongás és a pánikroham, de sikerült lecsillapítanom magam.Úgy másfél óra ment el fotózással, majd egy közeli kávézóba indultunk, ahol sikerült szintén ismerős arcokkal összefutnunk.

Amint benyitottunk az ajtón, a kíváncsi szempárok ránk figyeltek, majd értetlenül néztek össze, de Shouto csak megfogta a kezemet és elhúzott az egyik asztalhoz, ahova azután gyorsan le is ültünk, de az emberek jöttek velünk.

-Bakugou-kun?-kérdezett rám Tsuyu, mire kíváncsian fordítottam felé a tekintetemet.Gyorsan végig futtattam rajta a szememet, majd megnéztem a többieket is.Monoma, Jiro és Mineta volt még vele, bár az utóbbit igen nehezen vettem észre.

-Sziasztok!-köszöntem nekik, erre pedig azonnal helyet foglaltak mellettünk, ezzel bentebb tolva minket a székünkön.Mineta szinte az arcomba mászott, amit egy kicsit ingerültebben reagáltam le a szokásosnál, de Shouto csak vigyorgott rajta, míg a pincér odajött az asztalunkhoz.

Eleinte nem vettük észre, hiszen a többiek lefoglalták a figyelmünket, de végül kikértük az italokat, amiket fel is írt a kis jegyzetébe, majd újra a pult mögé sétált és elkezdte készíteni az italokat.A faggatásom nem hagyott alább, ami miatt egyre inkább feszélyezve éreztem magam és a hallgatag, visszahúzódó énemre váltottam.Todoroki végül finoman közölte velük, hogy most fontosabb dolgokról beszélnénk és mindezt négyszemközt akarjuk megtenni, így lassan, de biztosan visszaültek a saját asztalukhoz.A pincér kihozta az italunkat, amit én csak egy ideig kavargattam, Shouto viszont folyamatosan szuggerálta a férfit.Lassan megemeltem a poharat, hogy beleigyak, de Todoroki kicsapta a kezemből, mire a kávézóban lévő összes ember, Tsuyuékon kívül bekerített minket.

-Ugyan, ugyan srácok!Csak levertek egy poharat, semmi baj!-mosolyodott el a pincér, mire mindannyian megkönnyebbültek, majd szép lassan visszasétáltak a helyükre, de azért még szemmel tartottak minket.-Elnézést, amiért ilyen hevesen reagáltak!

-Mit kevertél az italába?-Todoroki kérdésére, csak értetlenül néztem rá, majd a pincérre, aki kínosan megvakarta a tarkóját.

-Reméltem, hogy kiszúrod...Ravon napok óta járja a várost, hogy újra meglegyen a serege.Nokoya Osaki vagyok, Kína hármas számú hőse.-nyújtotta a kezét Shoutának, aki elfogadta, majd amikor rajtam volt a sor, kis habozás után, de megtettem én is.

-Miért csak mostanában kezdte el járni a várost?-nézett rá értetlenül Todoroki, míg egyik kezével mutatta neki, hogy üljön le, amit meg is tett, majd tekintetét a felemás szempárba fúrta.

-Ravon nem gyáva ember, de amint megtudta, hogy a kettes számú hőst visszahelyezték ide, azonnal védelemre volt szüksége.Az emberei nem voltak átlagosak, de egy embernek még is sikerült elkapnia az összeset.-nézett rám, mire kissé meghúztam magam a helyemen, Shouto pedig elképedve pislogott.-Előre is bocsánat azért, amit most fogok mondani, de még Dekunak az első számú hősnek sem sikerült elkapnia őket...Nem azért, mert nem képes rá, hanem, mert nem tud megfelelően egy gonosztevő agyával gondolkodni.Ground Zero viszont forrófejű viselkedése miatt átláthatta és érthette az ellenfelei gondolkodását.

-Ground Zero?Akkor ezek szerint nem Bakugou kapta el őket, ugye?-futott át rajta némi megkönnyebbülés, de csak fáradtan felsóhajtottam.Tényleg nagyon sok mindent kell elmondanom neki, ahhoz, hogy megértse mi történt.Hogy miért lettem az aki vagyok...Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó magyarázat a dolgokra, de tudom, hogy nagyban befolyásolják a döntéseimet.

-Todoroki...

-Hm?

-Én vagyok Ground Zero.

-Mi?Én erről miért nem tudtam?Egy osztályba jártunk, ugyan azon az órán választottunk hősneveket, akkor meg, hogy?!

-Az összes választott nevemet elutasította Midnight, nem emlékszel?Amerikában aggatták rám ezt a nevet, nem csoda, hogy nem tudtad...Nokoya, megtennéd, hogy egy kicsit kettesben hagysz minket?

-Hát persze.-bólintott, majd amint felállt az asztaltól, meghajolt egy kicsit és újra a pult mögé sétált.Todoroki összefonta a karjait maga előtt és kissé dühösen pislogott rám, de teljesen megértettem.

Számtalan titkom volt, amiről senki sem tudott...

-Hallgatlak.