animi regia

nem ismerlek

mostanában sokat gondolok rád.

na nem mintha amúgy nem jutnál az eszembe folyamatosan. minden percben, amikor elbambulok, vagy csak felnézek az égre, megnyugvást keresve.

de csak a gondolatod van velem.

tudom, hogy egyszer voltál. hogy egyszer éltél, a kezeidben tartottál, nevettél, érezted a kora reggeli harmat illatát a tavasz virágain.

igazából nem is azt szoktam kívánni, hogy bárcsak itt lennél még. tudom, hogy ez túl nagy kérés lenne.

de annyira szeretnélek ismerni. szeretném tudni, hogy ki voltál. milyen ember. nem kaptam esélyt arra, hogy emlékezzek rá, magas, vagy mély-e a hangod. hogy szoktál-e káromkodni. még csak arra sem emlékszem, ahogy a nevemet mondtad akkor, amikor mérges voltál rám, vagy amikor megdícsértél.

nem az fáj, hogy nem vagy velem. csak hogy nem ismerlek. nincs rólad semmim, csak a régi, előhívott képek.

pedig én annyira szeretném tudni, hogy mi volt a kedvenc ételed. vagy legalább azt, hogy mikor volt a szülinapod. ha ismernélek, tudnám, hogy milyen jó, és rossz tulajdonságaidat örököltem el. de így csak mástól hallom.

azt mondják, hogy nem szerettél főzni, mint én. azt mondják, hogy minden percben csak utaztál volna, és hogy könnyen megtanultál minden nyelvet, mint én.

de nem emlékszem arra, ahogy beszéled őket.

nem tudom, hogy macskás, vagy kutyás voltál-e. pedig ez nagyon nagyon fontos lenne.

ha csak egy kicsit is több időnk lett volna együtt, talán emlékeznék belőled annyira, hogy tudjam, mit gondolnál azokról a dolgokról, amiken én töröm a fejem. de esküszöm, ha ez sok, annyi is elég lenne, hogy legyen egy emlékem a nevetésedről. hallani szeretném, amikor szomorú vagyok.

biztos vagyok benne, hogy jó humorod volt, és hogy imádtál nevetni.

de se a kép, se a hang nincs előttem. mintha filmet próbálnék nézni, csakhogy az nem indul, és semmi más nincs a képernyőmön, mindössze a sercegő hangyák.

utálom, hogy nem emlékszem arra, milyen érzés volt megölelni téged. nem emlékszem egy apró, öntudatlan gesztusodra sem.

de talán jobb ez így.

ha ismernélek, sokkal jobban fájna a hiányod.

így csak egy kép vagy, nem egy emlék.

mert ami nincs, az nem is hiányozhat annyira, igaz?

de igen, hiányozhat.

és hiányzik is.

hiányzol.

de nem ismerlek.

nem emlékszem rád.

de ígérem, sosem felejtem el, hogy voltál.