Egy Tiltott Szerelem

A piros felhők

*Sakura szemszögből*

"Sakura-chaaan" Meghallottam Naruto hangját ahogy engem hív, hatodjára a mai nap során. Sóhajtottam, majd fele fordultam.

"Mi az, Naruto?" Kérdeztem, miközben mélyen kék szemeibe meredtem. A szokásos ruháját viselte, vigyorgot míg kezei a feje mögött voltak. Nem tudom miért de mindig viccesen tartom ezt.

"Tsunade nagyi azt akarja hogy nézz be hozzá. Azt mondta hogy egy fontos küldetést szeretne neked adni, de én és Kakashi-sensei nem mehetünk veled." Szemei a földre meredtek. Hmm, Én már tudtam erről, de kissé
csalódott voltam hogy ők nem jöhetnek velem. Annyira szórakoztató tud lenni mikor velem vannak.

"Igen, Shizune mondott valamit az Orvosi alapanyagokról valamelyik nap. Mindegy, nem fogom megbarátkozni a Mestert. Később találkozunk miután visszatértek, Naruto." Elkezdtem sprintelni Tsunade irodája felé miközben vissza intettem Narutonak.
Ahogy a hosszú folyosón sétáltam beleütköztem Kakashi-senseibe. Sétált,kezei a zsebében, legalább most nem olvasta azt a hülye könyvet. Elmosolyodott maszkján keresztül és megállt előttem.

"Sietni kell ma, nem de?"

"Igen. A Hokage mondta hogy van egy küldetés számomra." Válaszoltam izgatottan.

"Ahh igen, naruto elmondta nekem. Nagyon csalódott volt. Nos, sok szerencsét! Majd még látjuk egymást holnap reggel." Mondta emlékeztetve engem arra hogy mi nekünk csatlakozni kell majd hozzá utja során.

"Köszönöm, Kakashi-sensei" mondtam ahogy neki is integettem és elindultam a Hokage irodája felé.

Megálltam az ajtó előtt és kétszer kopogtam.

"Gyere be!" Tsunade hangja hallatszott az ajtó túloldaláról.

Lassan kinyitottam és beléptem. Ott volt Tsunade és Shizune aki Ton Tont tartotta.

"Ah, Sakura. Pont időben.Ahogy azt már tudod shizunétől, kifogyunk az Orvosi növényekből. Írtam egy listát neked hogy ezeket megkeresd. Te vagy a legjobb Orvosi Ninja, szóval tudom hogy nem fogod elrontani."

Átnyújtotta a listát. Eléggé hosszú volt.

"Ez nem fog sokáig tartani, egy nap talán de nem több. Pontosan tudom hogy lehet majdnem mindet megtalálni." Mondtam, miközben a listát olvastam. Attól még hogy sok növény van, pontosan tudtam hogy találjam meg őket, csak mert szerettem olvasni ezekről mikor volt szabad időm, fel is fedeztem őket a fák között egyedül.

"Most elmehetsz!"  Mondta kissé parancsoló hangon.

"Hai!"

________________

Hazamentem és bepakoltam néhány Kunait a rövid utamra. Dél volt. Megragadtam kis háti táskámat és lementem a lépcsőn. Anyukám üdvözölt aki az ebédet készítette, de nem volt időm enni, szóval eldöntöttem hogy magammal viszem.

"Itt van, édesem. Enned kéne az út előtt." Mondta lágy hangon

"Anya, nincs időm. Összes tudnád pakolni? Magammal viszem és megfogom enni amint szünetet akarok tartani."

"Rendben." Mondta, miközben össze pakolta.

"Köszönöm,anya!" Megpusziltam az arcát és elhagytam a házat.

"Próbálj meg hazaérni 11-re." Hallottam őt ezt kiabálni mögöttem.
Kuncogtam. Mindig annyira aggódó, még azután is hogy Jounin lettem.

Amikor a kapuhoz értem vissza néztem pár másodpercre. Rossz érzésem volt, mintha valmi történi fog. A szél fújni kezdett,s a fuvallat áthaladt a ruhámon, amitől kirázott a hideg. Egy mély levegőt vettem. Ez csak a te kepzeleted sakura, kapd össze magad.

Szaladni kezdtem az ágak közt, szemeim a földet szemlélték, kék és kicsi virágok után melyeket a sebekre használtunk. Végre megtaláltam őket egy kis réten. Mellettük értem földet és felszedtem egyet. illatos volt, pont amilyenre emlékeztem. A felhők elhaladtak az égen és bőrömön éreztem a nap melegét. Szünetet akartam, hiszen eléggé megéheztem. Nem ettem semmit tegnap este óta. Lefeküdtem a fűre. Becsuktam szemeimet 2 percre. Éhes voltam, de a is idő egyszerűen csodálatos volt, egész nap itt tudnék lenni. Hirtelen meghallottam valamit a bokrok felől. Felálltam és elővettem egy kunait.

Előttem állt egy magas kék ember...aki egy hatalmas kardot tartott kezében. Fekete köpenyt viselt rajta piros felhőkkel. Egy nagyot nyeltem. Akatsuki. Egy S-rangú gyilkos állt előttem.

A testem remegni kezdet, egyhelyben álltam várva arra hogy mit fog lépni. Vajon mit akarhat ilyen közel a faluhoz? Úgy látszik hogy egyedül van.

Nocsak, nocsak. Nézd csak ezt a kis cseresznye szírmot. Hogy lehet egy ilyen kislány mint te, kint az erdőben teljesen egyedül?" Kérdezett engem vigyorral az arcán, mutatván hegyes fogait.

"M-mit akarsz?" Kérdeztem, éreztem hangomat remegni.

"Csak meg akartam látogatni a faludat, egyik barátom kérésére... De most sokkal jobb ötletem támadt."

Nyeltem egyet megint.

Kézjeleket formált.

"Suiton: Suiryuuben"

Két sárkány fej emelkedett ki a vízből, melyek felém közelítettek, nem volt időm hogy kivédeni. Éreztem a vizet ahogy a tüdőmbe hatolt és én lassan becsuktam szemeimet.

____________

Úgy éreztem mintha valaki a földre dobott volna. Az egész testem fájt. Nem éreztem a Chakrámat, mozdulni se tudtam. Nem voltam halott. De hogyan? Miért támadott me? Simán megölhetet volna engem. Valami hideg megakadályozta hogy mozduljak. Lánc. Láncok voltak szorosan kezeimen, lábaimon. Erre valaki megrántotta a lánc véget. Lassan kinyitottam szemeimet de túl sötét volt. Nem láttam semmit. Éreztem ahogy a láncok a bőrömbe hatolnak és én erre össze rándultam.

"Mielőtt Konohabà értem volna, ezt a lányt találtam ott. Szerintem javunkra válhat, hisz a Jinchuuriki barátja. Így is nehezen tudnánk elfogni." Felismertem a hangot. De ez alkalommal sötétebb és hidegebb volt a hangja.

Hirtelen, 2 szem nyílt ki előtte és az utolsó dolog amit láttam az 2 Sharingan volt.

"Sa-su-ke..."