Love

3. Fejezet

"S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?... Van-e az, hogy valaki belép egy napon az életedbe és tudjuk: aha, ő az?... Az igazi... mint a regényekben?... Nem tudok erre a kérdésre felelni. "

Elizabeth Rose szemszöge

Szerintem hozzám hasonlóan más is szeret aludni és lustálkodni egész vasárnap, így hát ezt tettem. Kicsomagolni se volt kedvem, lesz rá még elég időm. Holnap úgyis iskola, egyáltalán nem vártam, hogy egész nap az új csajt figyelje majd mindenki. Előző este két hosszú telefon beszélgetés után amit a nagyiékkal és barátnőmmel tudtam le, hulla fáradtan dőltem be az ágyamban. Az új Queensi otthonunkba egyből beleszerettem, aranyos külvárosi sorház volt.

Először meglepődtem, hogy vajon a nagy Tony Starknak elegendő lesz e ez a két emeletes lakás de a nénikém elmagyarázta, hogy direkt egy nagyon csendes és biztonságos környéket választottak, és hogy ő is vágyik egy kis nyugalomra. Hozzá tette persze azt is, hogy ritkán tudd csak itthon lenni majd mert az egyezmény miatt amit már annyira nem is támogatott, rengeteg dolga van a nénikémmel együtt.

- Alapból, mért ment bele ebbe az egész egyezménybe? - kérdeztem miközben Tonyt várva teáztunk vasárnap délután

- Abban az időszakban Tony besokallt, ott volt a Mandarin aztán jött Ultron majd a polgárháború és még sorolhatnám, úgy érezte akkor az a helyes lépés - Rengeteg minden hullott a vállára és tudod volt egy pár hónap amikor mi is szünetet tartottunk, meg akarta védeni az embereket mindenáron de közben apránként szét hullott minden - sóhajtott fel a nénikém, közben le telepedett mellém az ablakhoz

Ahogy néztem az arcát miközben a kinti tájat szemlélte, mintha át suhant volna minden rajta amit eddig át éltek Tonyval. Nagyon erős kapcsolat lehet köztük ha ennyi gondot és bajt kibírtak együtt, az a kis szünet is rá ébresztette őket hogy egymás nélkül még nehezebb így hamar vissza találtak egymáshoz.

- Azért csodállak titeket nénikém, ennyi baj után is együtt vagytok és tervezitek a jövőt - mondtam neki mosolyogva

- Ilyen a szerelem de majd úgyis megtapasztalod - nézett rám

- Én nem akarok szerelmes lenni, soha! - válaszoltam határozottan

Erre csak felhúzta a szemöldökét és csészéjét letéve kérdően rám nézett.

- Akkor ezt most magyarázd csak el kérlek, hogy az én egyetlen unokahúgom miért is nem akar soha szerelembe esni majd férjhez menni és gyerekeket szülni - kérdezte és erre mindketten nevetni kezdtünk

- Azért ennyire ne menjünk előre - nevettem

- Akkor?

- Én csak félek, elég fájdalmat okozott már így is az élet és nem szeretnék több rosszat, gyenge lennék ahhoz amit ti kibírtok - mondtam őszintén

- Nem mindegyik szerelem ilyen nehéz ugye tudod - érintette meg a vállamat

- Csak egy nyugalmas életet szeretnék

- Drágám, ugye tudod hogy az lehetetlen - A neved és ahová tartozol már éppen elég, pont ezért döntöttük úgy a nagyszüleiddel hogy ide hozunk, itt jobban a szemünk előtt leszel és megtudunk óvni és próbálunk egy normális életet biztosítani számodra - nézett rám aggodalmasan

- Ne aggódj, nem fogok bajba kerülni - mondtam

- Az nem csak tőled függ - mondta majd puszit nyomva a homlokomra a konyhába ment

Hát persze a sorstól is, amit annyira utálok. De elhatároztam, hogy nem törődve vele azért is kerülök minden olyan helyzetet ami előre láthatólag csak bajt okozna. Elmegyek a suliba majd haza, ennyi volt a nagy terv ez csak nem lehet olyan vészes. A hírekben még úgysem jelent meg hogy a híres Tony Stark és Pepper Potts unokahúga ide költözött, és ez eddig van jól. Erről a rokoni kapcsolatról is csak Alissa tudott. Nem is tudom mi lenne ha kiderülne... Egyből jönnének a kérdések. Miért titkoltak el? Miért költöztem pont most ide? Mit történt a szüleimmel?

Na arra én is kíváncsi lettem volna, mivel ezt nagyon titkolta előlem a családom. Csak annyit mondtak, hogy autó balesetben haltak meg amit kezdek kétségbe vonni ennyi aggodalmasság után.

Töprengésemet hangok zavarták meg a konyha felől, nénikém nem egyedül tért vissza.

- Na hol van az én drága unokahúgom? - kérdezte egy ismerős hang

Tony egyből kezét nyújtotta egy ölelésre én pedig nevetve fogadtam el. Nem sokat változott mióta utoljára találkoztunk, ugyan olyan tökéletes volt a kinézete a humora és a huncutság a szemében semmit sem változott. Talán kicsit nyúzottabb és gondterheltebb volt az arca de próbálta hülyéskedéssel leplezni.

- Mesélj el mindent, mindent ami az egy évbe történt mióta utoljára láttuk egymást - kérte én pedig örömmel belekezdtem.

Másnap

Már most haza szeretnék menni pedig még be sem tettem a lábam a Midtowni gimnáziumba, nem értem mért pont ide kell járnom de hát legyen.

- Egész út alatt sóhajtoztál Elizabeth - mondta szemrehányóan Happy miközben kinyitotta nekem az ajtót, még jó hogy csak a 2. órára kellett jönnöm irtó ciki lett volna ez az egész

- Várd csak ki a délutánt - kaptam a vállamra a táskám

- Furcsa lesz egyenruha nélkül nem? Hiszen Londonban kötelező volt - kérdezte miközben befelé sétáltunk

- Tudod mi lesz a furcsa? - Hogy egy bazi nagy pasas kísér az órára - dörmögtem

- Szépen beszélj légyszíves és Tonyék ragaszkodtak hozzá hogy kísérjelek az igazgatóhoz ő pedig majd elkísér az órára - magyarázta

- Hurrá...

Engem tényleg ver a sors hiszen pont akkora értünk be mikor kicsengetek így a tanulók el áraztatták a folyosókat. Nem kellett sokat várnom, majdnem minden szempár rám szegeződött, úgy néztek mintha valami kisállat lennék akit épp el akarnak a hozni az állatkereskedésből. Próbáltam senkinek sem elkapni a tekintetét amíg oda nem érünk az igazgatóhoz aki egy terem előtt várt ránk.

- Üdvözlöm önöket, az igazgató vagyok - Te nem lehetsz más mint Elizabeth Rose Potts - nézett rám

Miután bemutatkoztunk egymásnak, váltottak pár szót Happyvel a biztonsági intézkedésekről és hogy ha lehetséges maradjon titokban igazából ki is vagyok. Ezzel már elkéstetek gondoltam magamba hiszen mindenkit az fog érdekelni miért egy testőr kísér el az első napomon.

- Megkaptam az előző iskolából szerzett tanulmányi eredményeit és le vagyok nyűgözve hiszen egy újabb kitűnő tanulóval büszkélkedhetünk, szívesen látjuk a bármelyik szakkörünkön de persze örülnék neki ha a matek szak...

Egy darabig figyeltem még arra ahogyan magyaráz de aztán egy hirtelen érzéstől ami elfogott már csak tátogását láttam, csend lett. Úgy éreztem mintha az egész testemen egy bizsergés futna át mintha valaki azt kiáltaná, hogy fordulj meg!

Lassan megfordultam és az a bizonyos bizsergés még inkább fel erősödött amikor a pár méterre álló barna szemű fiúval találkozott a tekintetem...

Ha jó történeteket szeretnétek olvasni, akkor katt rá ;) <3

https://www.wattpad.com/user/emmawinky