Love

4. Fejezet

"Fogadd el, hogy vannak a világon megmagyarázhatatlan dolgok, és egyszeriben megérted az életet! Ez a mi létünk iróniája, s egyben a szépsége is."

Elizabeth Rose szemszöge

Nem tudom meddig nézhettük egymást, de nem tudtuk elszakítani egymásról a tekintetünket. Sosem éreztem még ilyet, barna szemei engem vizsgáltak mintha ő sem értené mi is történik most, de aztán Happy dörmögő hangja vissza hozott a valóságba.

- Elizabeth hallasz? - kérdezte

- Micsoda, persze - dadogtam

- Akkor ha kinézegetted magad talán követhetnéd az igazgató urat, elkísér az órádra - mondta és követve a tekintetem furcsán a fiúra pillantott

Szememet forgatva rá pillantottam majd követtem az igazgatót de nem bírtam megállni, hogy ne forduljak még egyszer vissza a fiúhoz, aki most már a mellette álló srácnak magyarázott, őt észre se vettem annyira elbambultam.

- Jó tanulást,délután jövök érted - kiáltotta utánam Happy majd kábulva befordultam a terem felé vezető folyosóra

Peter Parker szemszöge

Unalmasan lépdeltem az iskola felé, mióta két éve szuper erőre szert téve lengedezem New York utcáin segítve az embereket, az iskola a másodleges helyre került az életemben. Bár az eredményeimmel sosem volt gond. Az elején, valahogy nem tudtam össze a hozni a kettőt, így az iskola rovására ment. A hiányzások és kilépett szakkörök elkerülhetetlennek voltak. De már érettebb és felelősség teljesebb vagyok.

Ned barátomat várva a szekrényemhez léptem, majd a megszokott kód beütése után a felesleges könyveimet bedobálva eszembe jutott, hogy ma még Mr Starkkal is találkoznom kell, valamiről szeretne velem beszélni, biztos egy újabb bevetés. Sikerült annyit fejlődnöm, és bizonyítanom, hogy most már én is oszlopos tagja lettem a bosszúállók csapatának, ami azért valljuk be elég király. Titkomat barátomon és a bosszúálók pár tagján kívül senki sem tudta és remélem ez így is marad.

- Cső haver - köszönt Ned

- Cső, mi a helyzet? - fordultam felé

- Mindenki az új diákról beszél, Flash már rá is pörgött és reméli egy újabb bombázó jön akit megtudd majd hódítani

- Már most sajnálom szegényt de figyelj, délután bent maradhatnánk és folytathatnánk a hálóm kísérletezését - suttogtam neki úgy, hogy még véletlenül se hallja meg senki

- Oké persze - mondta mosolyogva

Közben vihogva el ment mellettünk a végzős Carla a barátnőivel. Ned szerint mióta izmokat "növesztettem" magamra, valahogy egyre több csaj érdeklődik irántam. De egyik sem fogott meg úgy igazán, Liz apjával való harc után elment a kedvem a csajozástól.

- Úgyis kíváncsi vagyok, hogyan alakul az este - mondtam neki miközben vissza fordultam a szekrényemhez

Miután az úgyis kíváncsi barátom nem kérdezősködött az estéről kérdően rá néztem. De ő csak meredt maga elé.

- Hé Ned, minden okés? - kérdeztem

Ő válasz helyett vállamra téve kezét, a forrás irányába bökött a fejével. Oda fordítva fejem hirtelen azt hittem káprázik a szemem, egyből értettem mért is tátotta el a száját vagyis inkább kire. A lány akit most már mindketten néztünk gyönyörű volt, vörös haja derekáig ért, karcsú alakjára bármelyik férfi felkapná a fejét és mintha megérezte volna, hogy őt figyeljük felénk fordult. Csillogó kék szeme azonnal össze akadt az enyémmel és azt hiszem akkor, abban a pillanatban vesztem el.

- Tesó, nézd ki van vele - mutatott rá

Happy...

Észre vehette bámulásomat hiszen elég morcosan nézett felénk, vajon mit kereshet itt? Majd mondva valamit a lánynak ő elindult az igazgatóval, Happy pedig megvárva míg befordulnak a folyosóra felénk indult.

- Srácok - köszönt mikor oda ért hozzánk

- Happy mi járatban itt? Csak nem megint rám figyelsz? - kérdeztem mosolyogva

- Nem kölyök, más ügyben vagyok most itt - felelte

- Ki volt az a lány magával? - kérdezősködött Ned

Szerencsére nem nekem kellett megkérdeznem.

- Majd időben megtudjátok, addig is ne csináljatok semmi hülyeséget és ne felejtsd el ma a találkozót - mondta halkan

- Nem fogom

Miközben elköszönt még láttam ahogyan vigyorog, majd fogtuk Neddel a cuccainkat és siettünk órára amire már öt perce becsengettek. Nem is meglepő ugye, hogy az ismeretlen lányra gondoltam egész órán.

Elizabeth Rose szemszöge

A szokásos bemutatkozás után az osztálynak, elfoglaltam leghátul a helyemet majd a következő három órát csendben végig ültem. Szünetekben csoportonként jöttek oda bemutatkozni hozzám a többiek, voltak köztük kedvesek, rámenősek és nagyon kíváncsiak is. Próbáltam kedvesnek és nyugodnak látszani, de legbelül már csak azt vártam hogy hazamehessek. Az órák alatt azért volt időm el kalandozni. Mi volt az az egész a folyosón? Már most az első napomon. Nem tagadom, nem láttam nála még helyesebb srácot, de aztán kitudja milyen ember, majd csak megismerem. De miket beszélek nem akarom megismerni, csak látni újra..

Sóhajtozva léptem ki ebéd szünetbe a teremből, pár lány azonnal letámadott nincs e kedvem velük ebédelni, őszintén nem sok kedvem volt de mivel meg ígértem otthon, hogy próbálok normális életet élni és új barátokat szerezni így belementem. Mondtam nekik, hogy ott találkozunk csak elmegyek a mosdóba.

Muszáj volt magamat felfrissíteni, ezért jó hideg vízzel megmostam az arcomat. Nem sok sminket szoktam használni a vízálló spirált pedig pont az ilyen helyzetekre találták ki. A jó géneknek köszönhetően pedig alapból piros ajkaimra is csak ritkán tettem fel rúzst. Felnézve egy lány lépett be, göndör haja és egyszerű sportos kinézete nagyon illett hozzá. Rám se nézve felült az ablakhoz és könyveit letéve egy almát kezdett el enni. Szimpatikus volt a könyvei alapján ezért rá köszöntem.

- Szia, Elizabeth vagyok - mosolyogtam rá

- Michelle - biccentett

- Öhm, hh itt vagy? - Ilyenkor nem mindenki ebédlőbe van? - Vagyis nekem ezt mondták - kérdeztem

- Te vagy az új lány - jelentette ki

- Hát igen, egyből le jött nem? - kérdeztem és neki támaszkodtam a mosdókagylónak

- Kicsit, de ha már itt tartunk te mért nem vagy ott? - Ahogy láttam már körbe is vettek a menő csajok - húzta el a száját

- Őszintén? - Nincs sok kedvem de próbálok barátkozni, csak ők kicsit sokak így elsőre

- Nekem évek óta sokak, csak egy-két emberrel vagyok jóba de őket nem láttam az ebédlőbe így gondoltam ma egyedül eszem - vonta meg a vállát

- Egy almához én ennék egy sütit is szóval mi lenne ha együtt ebédelnénk? - kérdeztem mosolyogva

Láttam a töprengést az arcán de aztán beleegyezően rá bólintott. Az ebédlőig elég jól elbeszélgettünk, kiderült hogy imád olvasni ahogy én, egy évvel idősebb nálam és a tudományos szakkörnek a csapatkapitánya. Belépve láttam, hogy a csajok elég furán néznek rám, amiért nem az ő asztalukhoz indultam el de nem törődtem velük. Michelle egy asztalhoz vezetett ahol már ült két fiú és ahogy rájuk pillantottam egyből rám tört a felismerés.

- Srácok ő itt Elizabeth - mutatott be én pedig megszólalni sem tudtam, ő volt az...