Love

7. Fejezet

  " Ott van a titok nyitja a szemünk előtt, csak nem akarjuk észrevenni, mert olyan kényelmes belesüppedni a megszokottba. " 

Elizabeth Rose szemszöge 

Reggel álmosan ébredtem, hivatalosan is be köszöntött az ősz Queensbe. Bár erőlködött a nap azért már elég hideg volt. Így felvettem a kedvenc kötött pulcsimat és egy egyszerű farmert. Hamar be kanalaztam egy natúr joghurtot reggelire majd puszit nyomva nénikém arcára siettem nehogy elkéssek a suliból. Happy se volt túl jó hangulatba ezért csak pár szót váltottunk a kocsiban, ha egyszer jó kedvében találom biztos megkérdezem tőle van e barátnője. 

Suliba érve nyüzsgő tömeg fogadott, ennyi különböző féle diákkal még sosem találkoztam. A régi sulimba elég egyhangú volt mindenki. Elég sokan rám köszöntek, olyanok is akikkel még nem is találkoztam. Szememmel Petert és Nedet kerestem és kicsit odébb meg is találtam őket a szekrényüknél. Ned ahogy észre vett egyből integetni kezdett, így bátran elindultam feléjük. Peter háttal állt nekem de ahogy megfordult és meglátott széles mosolyra húzta a száját. 

- Sziasztok - köszöntem nekik mosolyogva

- Szia - mondták egyszerre 

- Na, hogy vagy? - Tudtál kicsit pihenni? - kérdezte Peter

Rá pillantva a pillangók repdesni kezdtek a hasamban, muszáj lesz ezt valahogy el fojtanom. Úgy tudott rám nézni azokkal a barna szemeivel, hogy hirtelen levegőt is elfelejt venni az ember. Nézz már másfelé... 

- Kicsit igen, és veletek mizujs? - váltottam témát és elvettem róla a tekintetem 

- Nem sok, Mr Harringthon már keresett - mondta Ned vigyorogva 

- Ohhh, most félnem kéne? - húztam magam elé könyveimet és erre mindketten felnevettek

- Dehogy, mi örülnénk ha benne lennél a csapatba - mondta Peter és elhúzta könyveimet az arcom elől, de közben újaink össze értek és ez olyan volt mint egy villámcsapás

- Bizony ám, hiszen félévkor Európai körútra megyünk versenyezni - dörzsölte össze tenyereit mint aki nagyon várja

- Akkor lehet én magam keresem meg - söpörtem hátra hosszú fürtjeimet 

- Egyszer mesélhetnél Európáról, mi még sosem jártunk ott - kérte Ned 

- Persze, bármikor - bólintottam 

- Mondjuk, ma délután nálam srácok? - nézett ránk kérdően Peter - Lenne kedvetek? 

Ned persze egyből rá vágta, hogy király benne van de én azért kicsit meg voltam illetődve, egyrészt muszáj lesz el kérnem magam otthonról, másrészről pedig "srácok" így csak a haverok hívják egymást, lehet egy kicsit túl gondoltam ezt az egészet, csak nekem tetszene ennyire? Ohhh... végre be ismertem 

- Meg kell kérdeznem a nénikémet - mondtam lehajtott fejjel, kissé cikinek találtam ezt az egészet

- Biztos elenged - mondta miközben a hátára tette táskáját

- Nem ismered még Peter - mondtam rá nézve 

Erre mintha kissé zavarba jött volna, nem nagyon értettem miért de mindegy is. Boldog voltam, hogy ilyen hamar ilyen jóba lettünk és hamar be vettek a csapatba de nem kéne távol tartanom magam Petertől. Egész este is ezen gondolkodtam, ő járt állandóan a fejembe de csak talán jól esik a kedvességük és ezért érzek így, de akkor Ned mért nem hozz így lázba. Őt mért látom csak barátnak?

- Nagyon elgondolkodtál - néztek rám kérdően 

- Bocsi, mostanában szokásom - De ebédnél még megbeszéljük, addig el érem a nénikém is 

- Szuper - mondta Ned

Fél pillanat múlva Michelle is csatlakozott hozzánk, Peter őt is meghívta de neki van már dolga így ő biztos nem jön délután. Mivel megszólalt a csengő el kellett indulunk órára, teljes más irányba volt a termünk így mosolyogva el köszöntem tőlük de éreztem Peter tekintetét a hátamon ahogy elsétáltam. Teljes össze voltam zavarodva, kifogom őt verni a fejemből, és sikerülni is fog. 

Peter Parker szemszöge 

- Ez most komoly??? - kérdezte barátom olyan hangosan, amilyen hangosan csak lehetett 

- Shhhh, halkabban - csitítottam - De igen ő Vasember unokahúga 

A férfi mosdóban voltunk, épp szünet volt. És gondoltam itt a legjobb alkalom, hogy elmeséljem Nednek a tegnapit. Épp kezet mostam mikor oldalra fordulva a barátom még mindig a tátotta a száját a hallottakra. 

- Vegyél közbe levegőt - mondtam miközben papírt letépve meg töröltem a kezeimet

- Ezt nem hiszem, de akkor ő ? És ha megtudja ezt az egészet? És hogyan fogsz rá vigyázni, hogy ő ezt ne vegye észre? - bombázott kérdéseivel

- Nem tudom Ned, nem tudom - dőltem az ablaknak ami a sport pályára nyitott kilátást 

- Szegény lány 

- Igen tudom, de nem lehet örökre el titkolni előle mindent - sóhajtottam - Így is ha megtudja ezt az egészet azt fogja hinni, hogy csak azért barátkoztam vele mert Mr. Stark megkért rá

- Francba - káromkodott barátom 

Hirtelen csöppent bele az életembe Rose, egyik napról a másikra és már most nagyon közel került a szívemhez, talán túlságosan is. Meg kell őt óvnom de ezt közbe úgy, hogy még véletlenül se tudjon pókemberről. És még mennyi minden lehet amit Mr Stark nem mondott el. Ahogy ma is megláttam abba a fehér kötött pulcsiba ahogy be volt bugyolálva legszívesebben magamhoz szorítottam volna, kék szemei pedig álmosan néztek fel rám. Biztos voltam benne, hogy ő lenne az egyetlen aki miatt gyengének tudnám érezni magam. 

- Szerintem viselkedjünk vele úgy mint eddig, ő se állt hozzánk másképp pedig ismerjük a családját - mondta Ned

- Igazad van, jó barátai leszünk 

- Hát haver, szerintem ti nem csak barátok lesztek - mosolyodott el

- De! - jelentettem ki - Nem lehetek más neki Ned, gondolj bele így is veszélynek van kitéve nem élhet normális életet, szerinted mi lenne ha az én ellenségeim rájönnének mennyire fontos nekem? 

- Részben igazad van, de ti ketten szerintem jó páros lennétek és fogalma sincs róla, hogy te vagy pókember - suttogta - Peter Parkerbe lenne szerelmes és nem a póksrácba

-  Még az elején persze - viccelte el a végén 

Erre csak megráztam a fejem és próbáltam el hessegetni a gondolataimat. Mért ennyire nehéz és bonyolult minden? És még az eső is eleredt...