Love

8. Fejezet

  " A szerelem bonyolult. Sosem földhözragadt vagy hétköznapi. Sosem szokhatsz hozzá. Előbb neked kell kézen fogva vezetned őt, aztán hagynod kell, hogy ő vezessen kézen fogva téged. Nem tudsz ellenállni neki. Úgy ragad magával, mint az áradat. Előbb kisodor a nyílt tengerre, aztán valahol partra vet. Ma keservesen kínlódsz miatta, de ha megszenvedsz érte, a mennybe mész. Elmenekülhetsz előle, de sosem mondhatsz rá nemet. "

Elizabeth Rose szemszöge 

Nem volt bajom egyik tantárggyal sem de ez a spanyol óra most nagyon unalmas volt, alig vártam már, hogy vége legyen. Egyik szünetben felhívtam Peppert, hogy nem e lenne baj ha két barátommal el lennék délután. Kérdezte kikkel de aztán nagyon hamar belement, nem hittem a fülemnek akkor minek az a sok aggódás. Most vagy mindenki kezd nagyon furcsa lenni körülöttem vagy én kezdek meghülyülni. 

Ebéd közbe boldogan újságoltam el, hogy belementek otthon szóval együtt tölthetjük a délután. Láttam a srácokon, hogy igen örülnek neki. Most csak hárman ültünk az asztalnál, amíg én és Ned nyugodtan ettünk addig Peter úgy tömte magába a szendvicseket mintha egy hétig nem evett volna semmit

- Hogyan bírsz megenni ennyit? - kérdeztem tőle 

- Csak éhes vagyok - jelentette ki két harapás közt 

- Kell neki az erő - csatlakozott a beszélgetéshez Ned mire Peter oldalba bökte

- Erő? - húztam fel a szemöldököm 

- Tényleg csak éhes vagyok Rose, nem volt időm enni reggel - zárta le a témát

- Ugye tudod, hogy nem szeretem ha így hívnak? - mondtam neki morcosan mire ő elvigyorogva rám nézett és abba hagyta az evést

Közbe Ned csak kapkodta ide-oda a fejét köztünk, nem nagyon tudta szegény mit kezdjen velünk. Közbe szóljon vagy ne? 

- De én szeretlek így hívni - vigyorgott tovább

- Direkt csinálod igaz? 

- Csak aranyos vagy mikor így be adod a durcit, közben pedig szereted ha így hívnak

- Csak te hívsz így - suttogtam 

- Pont azért - mondta 

Egymásba fonódott a tekintetünk, hirtelen forróság öntötte el az arcomat. Az a mosoly az arcán miközben élvezi a helyzetet, legszívesebben hozzá vágtam volna egy párnát de igazából én is élveztem ezt az egész viccelődést, és nem bírtam sokáig, elnevettem magam. A nevetésünk feltűnhetett másnak is, mert hirtelen egy lány lépett oda hozzánk, azt hiszem évfolyamtársak lehetünk. Elég hamar leesett, ki miatt is jött ide hiszen lesem vette a szemét Peterről. 

- Sziasztok - köszönt és közben nagyon neki támaszkodott az asztalnak, ki nyomva melleit, én sem panaszkodhattam jó méretekkel áldott meg a sors de neki, olyan furák voltak

- Hello - köszöntünk 

- Bocs, hogy csak így rátok török de nem lenne kedvetek hétvégén el jönni a bulimba? - kérdezte nyálasan

- Szeretjük a bulikat - mondta Ned vigyorogva 

- Hát én nem is tudom - mondta Peter és megvakarta feje búbját