Love

6. Fejezet

" Minden gyerek arról álmodik, hogy egyszer szuperhős lesz és embereket ment. De egyikük sem gondol arra, hogy milyen egy hős, mikor nem másokon segít. Az igazság az, hogy olyan, mint a többiek, ugyanúgy bánthatják, ugyanúgy szeret, ugyanúgy vágyakozik, remél és fél, és ugyanúgy szüksége van másokra, akikre támaszkodhat. "

Peter Parker szemszöge

Szerencsére May nem volt otthon amikor délután eljöttem otthonról. A kirakott cetlin megüzente, hogy kicsit később ér haza mert elhúzódik a segélyszervezetnél a munka. Büszke voltam, hogy May nénikém ennyit segít az olyan embereken akik az utcán élnek és nélkülözniük kell. Az ilyen embereknek akár mekkora szuper erőm is van sosem tudtam igazán segíteni, persze ahol tudtam besegítettem de semmi ahhoz képest amit ő csinál.

Ma szerintem munkaszüneti napot vettek ki a bűnözők mert egy komolyabb balhém sem volt, egy pár rabláson kívül, gondoltam magamban miközben a bosszúállók tornyához igyekeztem. A múlt hónapi Fisk ügy után valahogy vissza szorult a bűnözés, de volt egy olyan érzésem, hogy nem hagyják annyiban, hogy börtönbe juttattam a pénzelő emberüket. Valami nagyra készülnek és nem lesz benne köszönetem az biztos.

Pontosan tudtam, hogy minden emberrel, akit megmentek, új ellenségeket szerzek. És előbb vagy utóbb akad majd egy olyan ellenfél, akit nem tudok legyőzni.

Oda érve hálómat kilőve, felrugaszkodtam a legfelső emeletre majd fejjel lefelé benéztem a kristálytiszta ablakon vajon itt van e már Mr Stark. De csak Happyt láttam, ahogy éppen egy fotelben ül, feltett lábakkal és valamin nagyon röhög.

- Héé, Happy - kopogtam be

Erre ő mintha szellemet látott volna majdnem hátra esett, erre a mozdulatra egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Felém nézett majd látva dühös szemeit elrugaszkodtam és a perem szélén landoltam.

- Mond csak kölyök, ezt direkt csináltad? - Máskor a liftet használd - jött ki hozzám

- Dehogy Happy, csak jó téged ennyire komoly munkában megzavarni - mosolyogtam még mindig a maszkom alatt

- Haha, gyere be vagy mássz be tudom is én - invitált be

- És Mr Stark? - kérdeztem beérve

- Mindjárt itt lesz addig ülj le - adta parancsba mire én levéve maszkomat kényelmesen eldőltem a hosszú kanapén

- Ne mond, hogy ennyire fárasztó az iskola - mondta miközben vissza ült a fotelbe

- Nem, csak élvezem a nyugit

Pár perc csönd után, felé pillantottam fél szemmel és ekkor eszembe jutott Rose, muszáj rá kérdeznem miért ő kísérte az első napján.

- Happy, kérdezhetek valamit?

- Mondanám, hogy nem de úgyis megkérdezed - csukta össze a kezében lévő gépet

Felkeltem és szembefordultam vele.

- Elizabeth Rose - mondtam ki lassan a nevét - Miért te kisérted?

Láttam elgondolkozott a kérdésemen, kis töprengés és sóhajok után csak kinyögött egy semmilyen választ.

- Majd Tony elmondja kölyök - állt fel