Love

1. Fejezet

  "Beletörődni valamibe és elfogadni valamit, az nem ugyanaz. "

12 évvel később

Elizabeth Rose szemszöge

Miért csináljátok ezt velem? - Nem tettem semmi rosszat - kérdeztem dühvel a hangomban 

- Érted tesszük kincsem, meglátod nagyon jó lesz, szerzel majd új barátokat, új élményeket és..... - nem hagytam hogy végig mondják, közbe szóltam 

- De én nem akarom!!! Én a mostani életemet szeretném tovább folytatni - kiabáltam már és teás csészémet nem éppen szépen letéve az asztalra fel álltam és ott hagytam őket

- Kincsem várj 

Halottam még hogy nagypapa hangját, de nem törődve vele fel siettem az emeletre és be vágtam a szobám ajtaját. Ágyamhoz sétálva fel kaptam a legközelebbi párnát és neki vágtam a falnak. Mért teszik ezt velem? Elszakítanak mindentől és mindenkitől. Tettem fel magamba a kérdést közben pedig egy könnycsepp gördült le az arcomról. 

Karba tett kézzel, ablakomon kibámulva próbáltam beletörődni a sorsomba. Bár talán ez már rég megtörtént. Miután a szüleim egyik napról a másikra nem jöttek már haza, apránként felfogtam, hogy sors milyen kegyetlen. Hiszen egyik gyermek sem azt érdemelné, hogy ilyen korán elszakítsák a szüleitől. Nem panaszkodhatok hiszen ezek után is szerető családban nevelkedtem. A nagyszüleim és a nénikém mindent megtett hogy ne érezzem magam árvának de megmaradt az űr, amit talán soha senki nem fog már tudni betölteni. 

Telefon rezgése rázott fel a gondolataimból, felsóhajtottam majd a szekrényhez sétálva felvettem.

Allisa - Azt hittem már sosem veszed fel barátnőm 

Neked is szia 

Alissa - Ohh, úgy hallom nem jártál sikerrel

Hát nem, nem akarok tőled és a többiektől távol lenni Ali

Alissa - Tudom drágám, de itt és most meg ígérjük hogy minden nap beszélünk és írunk egymásnak, oké ? 

Oké

Alissa - Tudod, hogy nagyon szeretünk és mindig itt leszünk neked, és még jól is el sülhet a dolog

Nem hiszem barátnőm, a nénikémmel és vasemberrel fogok együtt élni szerinted mennyire lesznek elnézőek? 

Alissa - De csak pár hónapig amíg a nagyszüleid nem költöznek utánad, és azért legyünk őszintén ki ne akarna együtt lakni Tony Starkkal, mennyire jó pasi már 

 Haha az ízlésünk azért még mindig nem egyezik 

Alissa - De legalább újra mosolyogsz és ez a lényeg, figyi még este beszélünk

Mindenképp, holnap délbe megy a gépem

Alissa -  Akkor egész éjszaka pletyizünk 

Rendben, imádlak 

Alissa - Én is téged, puszillak 

Miután letettük neki álltam be fejezni a pakolást, mivel végleg Amerikába költözünk, jobban mondva Queens-be ezért jön velem az egész szobám. A cuccaim háromnegyedét majd a nagyiék hozzám utánam az új házba, ezért próbáltam minden szükséges holmit be pakolni arra a pár hónapra amit együtt töltök a nénikéimmel. Egy hónapja tudtam meg, amikor Pepper havi látogatása egyikén közölték velem hogy elköltözünk. Először csak felnevettem az egészen majd mikor láttam rajtuk, hogy halálosan komolyan beszélnek felfogtam, hogy végleg megváltozik az életem. 

- Bemehetek kincsem? - kopogott be a nagypapám

- Igen - mondtam 

Először csak a fejét láttam meg az ajtóban, majd mikor látta hogy lenyugodva a szőnyegen ülök és pakolok, beljebb lépett.

- Lenyugodtál kicsit? - kérdezte 

- Igen, sajnálom hogy ennyire kiakadtam csak nehéz - válaszoltam szomorúan de nem néztem rá

- Igen, tudom de megkel értened hogy a te érdekedben teszünk mindent 

- Tudom, de nem tudtok mindentől megóvni és nem vagyok már tíz éves - Lehet velem őszintén is beszélni - magyaráztam

- Ez igaz, gyönyörű tizenhat éves ifjú hölgy lett belőled de tudod vannak olyan dolgok az életben amiket az ember csak később érthet meg

- Mindjárt tizenhét - rámosolyogtam 

Vissza mosolygott és leült mellém.

- Ígérd meg, hogy megpróbálod kicsit könnyebben venni ezt az egészet, és meglátod megoldódik minden

- Meglátjuk nagypapa 

- De inkább mond mit segítsek bogárkám

Állt fel és egy nagy doboz után nyúlt hogy segítsen. Mosolyogva néztem rá, a szívem megtelt szeretettel, akár milyen élet is vár rám New Yorkban azt tudom, hogy rájuk mindig számítani fogok. 

Másnap

Barátnőm ígéretét be tartva egész éjszaka beszéltünk, ezért elég álmosan keltem ki az ágyból és még a reptéren az autóból kiszállva is a napszemüveget a fejemre téve próbáltam magamhoz térni. 

- Ugye nagyon fogsz magadra vigyázni kincsem és kérlek legyél kedves Peppel és Tonyval - szorított magához nagymamám

- Persze nagyi, de megfojtasz 

- Lekési a gépet Marta drágám, engedd - lépett mellénk nagypapa

Szemük megtelt könnyel de azért próbáltak leplezni aggódásukat.

- Nem az űrbe megyek és pár hónap és újra együtt - nevettem fel

Megöleltük egymást még egyszer utoljára majd elindultam a váróhoz, vissza nézve rájuk elmosolyogtam.

- Szeretlek titeket - kiáltottam mire nagypapám csak rám kacsintott

Hát akkor lássuk mi vár rám New Yorkban.......