Kíváncsi vagy milyen kirekesztve élni a világ elől? Család és barátok nélkül?
A sötétben vergődni segítség és érzések nélkül, azon agyalva minden percben hogyan törhetnél ki innen? Hogy vajon van én valaki aki innen kihúz valaha is?
Az én nevem Pa...
Nem mondanám hogy fáradt voltam, viszont Jungkook egyenletes szuszogására koncentrálva hamar merültem álomba. **** Álmomban újra visszatért a sötét ruhás férfi, ám most nem egy székben ültem, egy ágyhoz kötözve találtam magam. Kezemet már kikezdte a kötél mely szökésemet gátolja meg. A férfi közelebb jött, majd helyet foglalt az ágyon. Kíváncsian néztem irányába, várva a folytatást. A férfi szája beszédre nyílt. Motyogott valamit melyet nem értettem, ezután hangosan kezdett el kiabálni." Kelj fel Jimin! Kelj fel! " Hangja ismerős volt.
Szemeim hirtelen tágra nyíltak majd megpillantottam megmentőm. Mosolyogva pillantottam sötét barna szemeibe, melyben el lehetne tévedni.
-Elkésünk a suliból siess! - mondta idegesen. Felültem az agyra majd még nagyobb mosollyal válaszoltam. -Csókolj meg! - mondtam ki határozottan. Életem során még senkinek nem vágytam ennyire ajkaira. Visszaemlékezem az estére amikor egymás karjaiban falta ajkaim. Csodás volt! -Jimin most sietnünk kell! Nincs idő erre! - mondta, miközben az ajtót nyitni kezdte. - Márpedig én addig nem megyek sehova amíg az ajkad enyémen nem lesz. - tettem keresztbe karom. Felhúzott szemöldökkel fordult vissza és hajolt arcom elé. - Nem tudom mi ütött beléd, de ez tetszik! - mosolyodott el, majd ajkaimra tapadt. Lágy csókja hamar véget ért, ám én ezzel is beértem. - Na öltözz! - kacsint majd elhagyja szobám.
Még mindig hatalmas mosollyal arcomon öltöztem, mostam fogat, tettem rendbe hajam. Jungkook átszaladt a cuccaiért, de mire elkészültem, már az ajtóban várt. Ugrandozva baktattam irányába, mely mosolyt csalt arcára. Mitől vagyok ilyen boldog? Teszem fel magamnak a kérdést. Tényleg nem tudom mi ütött belém! Az ajtót bezárva magam után indultunk utunknak. Jungkook sokszor elmosolyodott néhány tettemen, de én ezt örömmel néztem. Talán e határtalan boldogságom oka ő? Talán hiányzott nekem? Tudom milyen érzés ha hiányzik valaki, hiszen az apám, a húgom... De ez valahogy más, mintha egy űrt töltene bennem ki. Egy hatalmas űrt, mely a fájdalom és a csalódás.
-Sziasztok - fogad minket Tae. - Szia! -kiáltok fel, melyre meglepetten néz iriszeimbe. - Jimin, nem lenne kedved ma este nálam aludni? - mosolyog rám telt ajkaival. - Miért is ne! - viszonzom mosolyát, mire Jungkook koromra fog és arrebb ránt. Maga felé fordít, majd mélyen szemembe néz. Mérges tekintetére értelmetlen fejjel válaszolok.
- Nem aludhatsz vele! - jelenti ki határozottan. - Mégis miért nem? - teszem keresztbe karjaim. Hiszen ő a "testvére". - Ha vele alszol, velem nem tudsz. - hajtja le fejét. Ááá.. Szóval féltékeny! Nagy mosolyra húzom ajkaim,majd vállára teszem kezem. - Jungkook. Nem lehetsz féltékeny rá! Csak egy éjszaka, és csak alszunk ne aggodj nem csinálom vele amit veled.- mondom neki lágy hangon. Nem vagyunk együtt és azt hiszem nem is leszünk, mert én nem tudom mit is érzek iránta, ő volt az első csókom, és talán ezért fűzök hozzá érzelmeket, vagy talán azért mert életem megmentette. - De Jimin én.. - kezdene bele, de közbe vágok. - Minden rendben lesz, és holnap már veled alszom, ígérem. - mosolygok szép arcába, mire végre ő is mosolyogni kezd. - Akkor Jimin? - von kérdőre újra Taehyung. Bálintok, majd a terembe sietek.
Lehuppanok a megszokott helyemre, mellettem pedig Kook foglal helyet. - Mit fogsz festeni? - hajol arcomba, már nem hoz zavarba közelsége, ám a többiek furcsa nézése miatt inkább arrébb húzódom. - Nem tudom. - veszem kezembe az ecsetet. Furcsán néz rám, majd beletörődik és festeni kezd. Kezem a vászonhoz emelem, majd neki is látok.
Szemem előtt újra minden sötétbe borult, majd megjelentem én, a zongora lassú gyors üteme, majd a sötét ruhás férfi. Közelebb jött, majd arcomra emelte kezét. Nem megütött, hanem lassan gyengéden arcomat kezdte el simogatni. Érintése puha és finom volt.Mögém sétált, majd valami éles tárgyal tért vissza. Csuklómhoz emelelte, majd egy gyors húzással fel hasította bőröm, melyből megeredt vörös vérem. Ekkor szemem újra megvilágosodott, majd megláttam festmenyem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kezem egyből elé kaptam és Jungkookra pillantottam, aki mosolyogva figyelte tettem. - Hihetetlen! - áradozik. - Én... - próbálom gondolatom összeszedni, ám ez nem sikerül. - Miért lettem ilyen sötét? - ráncolja szemöldökét. - Fogalmam sincs.. - valószínűleg ezt lehetetlennek tartja. Ha te tested, tudod miért olyan amilyen... Emosolyodik, majd vékony ajkai újra beszédre nyílnak. - Nekem adod? - fogja kezébe. Bálintok, majd hátradőlök. Azt hittem jobban aggasztó majd, hogy pont őt festettem meg, ám egyáltalán nem zavar. Kérdésem szintén ugyan az lenne mint Kooknak, vajon miért lett fekete?
Jungkookkal és Taehyunggal elmentünk a 3.ora után a büfébe kávézni, ahol megbeszéltük az estét, hogy filmezünk, aztán Xboxozunk, rendelünk kaját.. és stb. Igazából a napom teljes unalommal telt, Kookkal az összes órát átnevettük és átbeszéltük.
Suli után elindultunk hozzájuk. Belépve az ajtón egy fiatal hölggyel találtam szemben magam. Valószínűleg az anyjuk. - Csókolom! - hajolok meg előtte, mire hatalmas mosoly fogad. - Ugyan! Tegezz csak! - simit vállamra. Körbe csókolja a fiúkat, aztán egy 'Jó mulatast' mondat után az emeletre megy. - Nagyon kedves! - mosolygok még mindíg. - Igen az. - mondja Kook egész komoran.
........................ Heló mindenki. Itt az új rész, tudom eléggé összecsapott lett, de a következőt élvezni fogjátok! Jó olvasást. ❤
