save me - jikook(szünetel)

25.resz

Szemeim a kávé illatára pattantak ki. Furcsa álmom volt az éjjel, igy nagy sohaj kíséretében feküdtem vissza, de ahogy hátam megérintette az ágyat az ajtó kinyílt.
- Jóreggelt! - kukucskált az ajtón Jungkook, majd amikor észre vette hogy fent vagyok bentebb jött.
- Jóreggelt! - mosolyodtam el miközben felültem.
- Csináltam reggelit! - pattant az ágyba, majd ajkamra nyomott egy apró csókot.
- Remek már éhen halok! - hazudtam.
Igazából egyáltalán nem voltam az, de mivel annyira kedves volt hogy készített reggelit, úgy gondoltam feldobom egy kicsit.

- Jól érzed magad? - karolt belém amikor felállásom sikertelen volt. Lábaim remegtek és nem bírták el súlyom.
- Óh persze csak kicsit megszédültem. - hazudtam újra. Nem akartam hogy aggódjon értem, ezért minden erőmet össze szedtem és elindultam a konyha felé.
Minden percben azt éreztem, hogy nem bírom tovább, ezért megkönnyebbült sohajt engedve ki ajamon ültem a székbe.

- Nem tudtam mit ennél, ezért csináltam pár dolgot. - mondta miközben az asztalra pakolta az általa elkészített ételeket.
Nagyra nyílt szemekkel bámultam magam elé, látva mennyi mindent is készített.

                                   ***
Azt hittem kidurranok amikor végre mindenből ettem egy keveset. Nem tudtam hogy Jungkook ilyen jól főz, de ezek után biztos lehet abban hogy minden ételt ő készít majd.

- Istenem! Borzasztóan finomak lettek! Nagyon szépen köszönöm! - mosolyogtam, miközben hasam masziroztam.
- Ugyan semmiség, örülök hogy ízlett! - mosolygott ő is, majd az ételeket a hűtőbe pakolta.
- szeretnék mabemenni Taehez! - mondtam egy hirtelen jött ötletből.
- Oké, öltözz és menjünk! - mondta aranyos féloldalas mosollyal arcán.

Felálltam, de lábam rögvest össze csukott, így a padlón kötöttem ki.
- Jézusom Jimin! - kiáltott fel, majd azonnal hozzám rohant.
Kezdtem homályosan látni a dolgokat és ahogy magam elé néztem láttam ahogyan vércseppek potyognak a földre.
- Azonnal hivok egy mentőt! - vette elő zsebéből a telefonját, de én megragadtam karját.
- Semmi baj! Nem kell ide mentő, csak elgyengültem! - mosolyodtam el keservesen. Érzem hogy valami nincs rendben, de nem akarok mentő autót, vagy kórházat. Rendben leszek.
- De Ji. .. - kezdte volna el, de megráztam fejem.
- Segits! - nyujtottam felfelé kezem tudatva vele, hogy fel szeretnék állni.
Minden erőm bele adtam, de még így sem ment rendesen.
Felvitt a szobába, majd az ágyra ültetett és kiment. Fejemhez emeltem kezem, hogy megtudjam honnan folyik a vér, rá jöttem, a vér az ajkamból indult.

Jungkook vissza jött az elsősegély dobozommal, viszont felsőjét valahol el hagyta, így egész felsőteste élem tárult.
Mindig meg csodálom, hiszen annyira gyönyörű kidolgozott kockái, és karja van.
- Hát a pólód? - kérdeztem ajkamba harapva.
- Tiszta vér lett! - mosolyodott el, majd leült mellém.
Nem tudtam nem a felsőtestét nézni, hiszen olyan rég láttam már.
Kinyitotta a dobozt, de én kivertem azt a kezéből. Meglepetten pillantott rám.

-Mi ütött beléd?- vont kérdőre.
- Jobb lenne ha puszit adnál a számra sebtapasz helyett.. - mondtam, miközben megforgattam szemeim.
- Jimin... - ejtette ki nevem lágyan.
Közelebb másztam hozzá, majd kezem végig vezettem mellkasán.
- Ne csináld ezt! - mondta, de engem ez most nem állít meg. Olyan régen volt már amikor igazán vadul csokoltuk egymást, annyira hiányzik ahogy az ágynak szorítja kezem, amikor belenyögött a csókba. Ezt akarom hallani és legalább a fugyelmem is eltereli a rosszullétről.
Lassan kezem visszafelé kezdtem el húzni végig kockáin, majd arcára simitottam.
Behunyta szemét a kellemes érzésre.
- Szeretlek! - nyitotta ki szemét.
- Én is szeretlek téged! - mondtam, majd hajánál fogva közel húztam magamhoz és ajkait falni kezdtem. Hamar az ölébe kötöttem ki. Újra éreztem azt a bizsergető, égető érzést, mint amit az első csóknál éreztem.
Belemart fenekembe, melyre hangosan felnyögtem.
- Jajj Jimin ezt bárcsak ne csináltad volna! - mondta vággyal teli szemekkel.
Azzal újra csók csatába hívott, aminek nem ellenáltam. Kezét fenekemről pólóm alá irányította, majd el is távolította rólam a nem kívánt ruhadarabot. Eldöntött az ágyon, majd felém mászott és csuklóm az ágynak szoritotta, mely fájt, de élveztem.
Hevesen csokolt, majd át tért nyakamra. Oldalra döntött fejjel élveztem a kényeztetést, és néha bele-bele sohajtottam.
Hirtelen abba hagyta a kényeztetést és száját fülemhez emelte.

- Akarlak téged Chimmy! - sohajtott, majd szemembe nézett.
Mindkettőnk tekintete tele volt érzelemmel, szenvedéllyel, vággyal, mind ketten akartuk, de azért én féltem, hisz ez lesz nekem az első Jungkook pedig biztosan tapasztalt már.
- Én is akarlak! - nyögtem ki remegő hangal, próbáltam határozottan mondani, de félelmem nagyobb volt.

Újra csókolni kezdett, miközben szánkat be borította vörös vérem. Áttért nyakamra, majd azt erősen megkapta. Felnyögtem, hisz ez a fájdalom nagyon kellemesen érintett.
Újra és újra megismételte tettét, én pedig újra és újra hangot adtam az élvezetnek.
Harapta, csókolta, szívta bőröm és én ezt mind élveztem, ahogy ő is.
Végül olyan erősen mart bele fogaival nyakamba, hogy az már túlságosan fájt.
- Jungkook ez fáj! - nyögtem fájdalmasan.
- Azt hittem szereted a fájdalmat! - mondta, majd újra belemart bőrömbe.
- Hagyd abba ez már nagyon kellemetlen! --kialtottam fel amikor fogait bele mélyesztette húsomban.
Próbáltam eltolni magamtól, de kezem kifeszítette.
Nem ellenkezhettem a borzasztó fájdalomnak. Szinte égett, és borzasztóan fájt. Azt akartam hagyja abba, de közben mégis vágytam rá.
- Jungkook elég! - kiáltottam fel teljes hangerővel, de ő mintha meg sem hallotta volna folytatta tovább.
Melkasomon folytatta kínzó tetteit. Elsőnek csókolta, mely kellemes érzéssel töltött el, ám a fájdalom nagyobb volt, azután megszívta bőröm, majd bele mélyesztette fogait.
- Hagyd abba kérlek! - suttogtam keservesen, miközben arcomon egy apró könnycsepp végighaladt.
Kook felnézett rám, majd le is szált rólam és az ágy mellé ült a földre.
Azonnal nyakamhoz kaptam, mely nem csak Jungkook szája miatt volt véres.
- Sajnálom! - súgta, majd fejét terdére hajtotta.
- Miért nem hagytad abba amikor elsőnek kértelek? - ültem le mellé.
- Én én.. Én csak szerettem volna örömet okozni neked, a nyögéseid hallani, de túl messzire mentem, ne haragudj! - nézett végig szemembe.
Kitártam karom, melybe azonnal bele borult és szorosan magához ölelt.
- Nem haragdzom rád! - mosolyodtam el majd fejét felemeltem és ajkára tapadtam.
Lágyan és gyengéden csókolt, mégis oly sok szenvedéllyel. Kellemes volt, megnyugtató.

                                        ***
A csókolozassal és minden mással inkább felhagytunk és miután felöltöztünk elmentünk Taehyunghoz.
Elmentünk venni neki néhány dolgot (ételt, gyümölcsöket, ajándékot).
Nagyon őrült amikor meglátott minket és azonnal karjaiba fogadott. Jó volt látni hogy már jár és nem az ágyban fekszik, már nem volt sápadt az arca, sőt eléggé ki volt simulva.
Ahoz képest min ment keresztül ugyan az az életvidám fiú aki volt, de azt hiszem ő örökké az marad. Néhány órát voltunk csak ott, eközben volt egy vizsgálat és ki derült hogy két nap múlva, ha minden rendben megy haza jöhet. Az édesanyja végig vele volt ő nem is járt haza, csak egy közeli hotelban szált meg, hogy ne kelljen egyedül lennie a fiának.
Boldogan léptünk ki a kórház ajtaján,de mosolyom azonnal letűnt, amikor megpillantottam Yougyeomot arcán vér és sebek ekeskedtek,egy fekvő fiú mellett állt. Azonnal oda rohantam és megnéztem ki fekszik az ágyon.
- Taemin? - bámultam a fiút, majd újra Yougyeomra néztem aki bolintott.
- Héj! Szolalj meg! - fogtam meg barátom kezét, aki meg sem moccant. Nem nyitotta ki a szemét és nem válaszolt.
Egy mentős férfi jött oda, majd megkért hogy menjek arrébb, hogy be tudja őt vinni.
Erőtlenül estem a földre és kezdtem el zokogni. Jungkook mellém ült és hátam kezdte el simogatni, de ez mit sem ért.
Egy újabb barátom került kórházba és én azt sem tudom miért.

- Sajnálom én megpróbáltam vigyázni rá, de nem tehettem semmit. - mondta Yougyeom az égre nézve.
- De mégis mi történt? - pillantottam rá, de ő továbbra is csak az eget bámulta.
- Ő vezetett.. . Nevettünk nagyon sokat nevettünk.. - mosolyodott el, de mosolya gyorsan távozott.
- Hirtelen történt.. . Mi az árokban közöttünk ki, az autó pedig a feje tetején állt.. Felborultunk.. . Én ki másztam és szologattam neki is, de semmi értelme nem volt, megpróbáltam kiszedni, de ez is lehetetle bizonyosult... Hivtam a mentőket, akik kivágták az autóból.. . De.. . De nem lélegzett. - folytak le a könnyei.
Nem történhet! Nem lehet hogy meghalt! Még nem!! Ő a legjobb barátom és szükségem van rá.!
Azonnal felkeltem és beültem a vároba, az orvosok jarkáltak, de egyikük sem állt meg és kérdezett, hogy ki Taemin hozzátartozója.
Féltem, borzasztóan féltem attól hogy mi lesz vele..

......................................
Sziasztok tudom későn és nem tudom vagyunk e még itt. Igazából most tényleg nem nagyon tudok írni mert ma is érettségiztem és ezekbe a honapokba tanulnom kell.
Szóval sajnalom, de próbálkozom azért.
Jó olvasást és minden érettségizőnek sok sikert! ❤❤