save me - jikook(szünetel)

15.rész

Csak feküdtem és vártam hogy teljesen besötétedjen. Nem tudtam pontosan mikor lesz 9 óra, de nagyjából meg tudtam állapítani.
Nagyon unatkoztam, nem volt semmi amit csinálhattam volna. Legszívesebben aludtam volna, de nem tehettem, mivel ha elalszok a szökésemnek annyi.
Csak bámultam a plafont, mígnem hatalmas ajtó csapódására lettem figyelmes. Tudtam ez egy jel volt, hogy elmentek. Még pár percet ültem, aztán felkeltem és megnyitottam az ajtót. Mint ahogy Jin is állította az ajtó nyitva volt. Amilyen halkan és lassan csak tudtam becsuktam magam után. Elindultam a folyosó végérőlől, ahonnan csak egy út vezetett. Rájöttem, hogy egy rendes házban vagyok, melynek falai halvány rózsaszínben pompáznak. Egész kellemes egy légkör volt, ám én mégis inkább a kiutat kerestem. A folyosóból két másik lett, ami eléggé megrémitett.
Merre?
A folyosó azon részén folytattam utam amelyiken jöttem, a mellék folyosót nem tartottam jo ötletnek.
Megláttam egy ajtót, melynek ablakán a kinti táj volt látható.
Azonnal megindultam, ám az ajtoban eddig még sem látott hatalmas kutya feküdt. Valószínűleg éppen aludt, de a lényeg az volt, hogy azon az ajtón nem jutok majd ki, hiszen ki tudja milyen vadállatot tartanak itthon.
De egy kis kutya harapás kinek árt? Hiszen a szabadságomról van szó.
Odaosontam a kutya elé, majd megpróbáltam a kilincset a lehető leg halkabban kinyitni, ám ez nem úgy sült el ahogy terveztem. A kilincs lenyomása hatalmas zajjal járt. A kutya felkapta fejét, majd ugatni kezdett, mire én meghátráltam.
- SHH!  -mondogattam, hátha csendben marad, de nem.
Nem jött felém, csak esze veszetten ugatott.
- Rokie! - hallottam még egy férfi hangját, melyre oda kaptam a fejem.
Nem csak én lepődtem meg!
- Te meg? - vont kérdőre. Nem tudtam mit csináljak, vagy mondjak, és azt sem hogyan tovább.
Jin arról nem írt, hogy van egy kutyája, és hogy egy másik férfi is, ki talán velem egy idős itt lesz.
Az hittem szökésem hibátlanul folyik majd. Erre? Itt van egy személy, akiről fogalmam sincs hogy kicsoda, vagy hogy mit tesz velem.
Közelebb jött majd megragadta karom és húzni kezdett. Ellenáltam volna, de sokkal erősebb volt nálam. Kinyitott egy ajtót, majd magával rántott.
Bevallom, most nagyon féltem. Nem tudhattam mi lesz velem. Testem reszketett.
- Jimin vagy ha minden igaz. - mondta a szekrényhez sétálva.
Vajon miféle büntető eszközöket tart ott?
A szekrényt kinyitva észre vettem, hogy ebben csak ruhák találhatóak. Elő vett egy fekete kapucnis pulcsit, majd hozzám vágta.
- Vedd fel! - mondta, mire én tettem amit kér.
Közelebb jött, majd számát kezdte nézegetni. Nem szerettem volna hogy megcsokoljon, vagy hogy hozzám érjen. Féltem.
- Vérzik! - nyúlt ajkamhoz, majd ujját mutatta, melyen vér volt látható.
Nem tudtam mit kéne most csinalnom, ezért csak álltam ott.
- Félsz tőlem igaz? - mosolyodott el, mire bolintottam. Lehet nem kellett volna tudtára adnom, de fejem magától bolintott azonnal.
- Jinhwon! - nyújtotta felém kezét.
Neve hallatán beugrott Jungkook és az a Suga gyerek. Pár másodpercig agyaltam honnan ismerős aztán beugrott és hatalmasat sohajtottam.
De mit keres itt?
- Te.. Te vagy.. S.. - dadogtam, de testem remegése megszakított. Így nem lehet beszélni!
- Suga társa! - moaolygott.
- Haza viszlek, gyere! - nyújtotta felém kezét, mire azonnal megfogtam és követtem.
A kutya kit vérebnek hittem teljesen szelíd, és nyálas. Ezt onnan tudom, hogy arcomrol folyt nyála.
Jinhwon egy fekete autóhoz vezetett, melyre tökéletesen emlékeztem arról az estéről.
Beszálltunk, majd azonnal el is indultunk.
- Mióta vagy itt? - pillantott rám.
- Azt hiszem csak ma voltam itt. - gondolkodtam.
- Akkor jó... - felyezte be.
Nem bírtam a számmal, tudni akartam egy  csomó dolgot.
- Te miért voltál ott? - tettem fel a legelső kérdést.
- Ez egy nagyon hosszú sztori, ne töltsük ezzel az időt. - nézte tovább az utat.
- És.. - kezdtem bele, de félbe szakított.
- Nem nem tudják meg hogy én vittelek haza. - nevette el magát.
Megkönnyebbülten sohajtottam. Nem szerettem volna bajba keverni őt. Nagyon rendes fiúnak tűnik, és ha már itt tartunk nagyon helyes is.
- Te most ugye Sugaval vagy? - kérdeztem rá, mert igazán érdekelt a dolog.
- Igen. - mosolyodott el.
Hmmögtem egyet jelezve, hogy értem.
- Te pedig Jungkookkal. - pillantott újra rám, amikor megálltunk hazám előtt.
- Nem! A-a! Nem, nem! - mondozgattam, mire ő csak nevetett.
Nem vagyok vele. Szeretnék, de én nem leszek egy papír zsebkendő, vagy egy cigicsikk amit csak úgy eldobhat.
- Mit mondott? Miért nem lehet veled? - kérdezett. Úgy érzem váltottunk, eddig én voltam aki kérdezgette, de most már ő a kíváncsi.
- Csak játék voltam. - mondtam ki, majd szinte egy szempillantás alatt váltottam szomorú hangulatra.
- Ugyan már! Ezt csak azért mondta, hogy megvédjen! Hiszen már az intézet óta tetszel neki. - mosolygott rám.
Szemem ki kerekedett amikor meghallottam az intézet szót.
Lehervadt számáról a nagy mosoly.
- Nem mondta el? - nyelt nagyokat.
Megráztam a fejem es kiszlltam az autóból, de az ajtót nem csuktam be.
- Köszönöm! - foglaltam egy szoba.
Igazából többet köszönhetnék neki mint amit hisz.
Becsuktam az autó ajtaját, mire Jinhwon meg sem várva hogy a házba érjek elhajtott.
Meglepetésemre ajtóm nyitva találtam, amin nem lepődtem meg. Vagy Jungkook van itt vagy Namjoon. Igazából egyik sem érdekel, csak aludni szeretnék.
A szobámba érve egy felsőmet szorongató, alvó Kookot találtam. Egy pillanatra elmosolyodtam, majd arcomról, amikor eszembe jutott az intézetes dolog.
Fogtam magam és a kanapémra dőltem. Én valahogy nem emlékszem Jungkookra semmilyen formában sem. Nem tudom ő honnan ismert mindezek előtt, de ha felkelek biztosan kérdőre vonom elég sok dologról!
Tudni akarok mindent!

...........................
Sziasztok!
Újra itt lennék.
Eredetileg egy rosszabb részre gondoltam, de mivel el érkeztem végre a 15.reszhez, így úgy döntöttem azt a részt egy kicsit eltolom, de meg lesz az is.
Remélem tetszik nektek!
Ha valaki esetleg nem tudná ki az a jinhwon, ő egy ikon tag.
Solange ❤