save me - jikook(szünetel)

5.rész

6: 30
Már a suliban ülök. Jungkook nem jött velem, vagyis nem is láttam. A vászon előttem üresen díszeleg, semmi nem jut eszembe, csak Kook.
Valamiért tegnap jól esett volna ha átjön, megölel, vagy csak beszél hozzám. Hosszú ujjú felsőm alól ki látszik kötésem, melyet még tegnap raktam fel, miután már nem csak csuklóm szabdaltam. A kád melyben feküdtem úszott a vérben. Most valahogy jobban sikerült szakadatlan szabdalni, leálhatatlanul.

-Szia Jimin! - foglal helyet mellettem Taehyung.
-Szia!  Mit csinálsz itt? - mosolyogtam a szép fiúra.
- Csak meg szerettem volna kérdezni, nincs e kedved ma át jönni Jungkookhoz. - mosolyog ő is.
Miért pont hozzá?  Miért nem magához hiv?
- Mikor? - mosolyodtam el kínosan.
- Suli után! - válaszolja.
- Rendben természetesen ott leszek! - komolyodom el.
- Akkor suli után! - távozik.
Jungkookot még szeretném kérdőre vonni, hogy mit tervez.
Az óra elkezdődött és még sehol sem volt. A tanár kiadta az adott témát a festéshez, de én egész órán nem csináltam semmit, csak bámultam előre és azon agyaltam merre lehet.
A második, harmadik, negyedik.. És így tovább egészen a 6.oraig csak ültem. Néztem ki az ablakon, még tesin is. A tanárnak azt mondtam nem érzem magam jól, de igazából csak nem akartam másra koncentrálni.
Haza menet Taehyung elkísért jungkook hazáig, majd beléptünk.
Mintha otthon lenne, úgy mozog.
Biztosan sokat jár ide.

- Jungkook! Meg jöttünk! - üvölti el magát.
- A nappaliba! - jön a hang az említett helységből.
Belépve egy fáradt, még is helyes férfival találtam szembe magam, aki éppen a szemetet szedi fel.
- Szia! - szegeztem neki.
- Hát te? - nézett ilyedten szemembe.
- Taehyung át hívott! - néztem rá furán.
Mérges tekintetét Taere helyezte, majd megrázta fejét.
- Gyere menjünk fel. - mosolygott rám Tae.

Bolintottam, majd elindultunk fel.
Beléptünk egy világos szobába, melyben egy ágy, asztal, szekrények foglaltak helyet.
- Üdv a szobámban! - ült az ágy szélére.
A szobádban? Miről beszélsz? Te itt laksz?
- Ez a te szobád? - ráncoltam szemöldököm.
-Igen, talán nem tetszik? - válaszolja, miközben könyveit a fiókba pakolja.
- Ti együtt laktok? - foglalok helyet.
- Jimin te nem is tudtad? - nézett megdöbbenten.
Ránéztem azzal a "mit nem tudok? " fejjel.
Mire válaszolhatott volna, az ajtó kinyílt, és belépett rajta Kook.
Fűrkészni kezdtem arcát, hátha le tudok valamit venni belőle, de csak ugyan úgy nézett mint mindíg.
Talán együtt vannak?
Áááh az kizárt!
-Csináltam kaját, nem vagytok éhesek? - mosolygott ránk.
- Képzeld, Jimin nem is tudja miért lakunk együtt! - nevetgél Tae.
Jungkook hirtelen átvált ledöbbent arcra, majd úgy néz rám.
Válaszra várva ülök egy helyben.
-Mi.. Mi mostoha testvérek vagyunk.. - nyögi ki.
Megkönnyebbülten sóhajok.
Miért volt ezt ennyire nehéz elmondani.
- Ó ez jó hír! - mosolyodom el, de Jungkook ugyan olyan komor arcot vág. Mi baja??
Bolint, majd elhagyja a szobát.
- Hogy vagytok mostoha testvérek? - vontam kérdőre a lépcsőn lehaladva.
- A szüleim egy árvaházból fogadták örökbe Jungkookot.  - mosolyog, majd elhalkul amikor az ebédlőbe érünk.

Az asztalt már megtérítve találtuk, de Jungkook sehol.
Merre lehet?
Neki álltunk enni és az ízletes falatokat gyorsan befaltuk.
Miután ettünk X-box-oztunk egy kicsit, amiben taehyung kiemelkedően teljesített, de én elég béna voltam.
Játék után úgy döntöttem haza megyek, mert már fel 7,holnap pedig suli.

Haza érve nagyot sóhajtottam. Igazából azért akartam haza jönni mert nem bírtam leállítani vagyaimat. Vért akartam látni újra. Lassan már hely sem lesz testemen, ha így folytatom. Elindultam a fürdőbe, de valami megragadta tekintetem.
A szobámban ég a villany!
Lassan lopakodva lépek be, nehogy valami betörő legyen. De nem! Ez csak Jungkook.
Megkönnyebbülten állok meg a lehajtott fejű fiú előtt.
- Ne haragudj hogy nem mondtam el.. Nem olyan könnyű erről beszélni. - motyogja alig érthetően.
Áá most biztos az árva házról beszél!
Az majdnem olyan mint az intézet nem? A lényeg hasonlóak vagyunk.
- Megértem Kookie! - foglalok helyet mellette.
Nyakát kezdem el nézni mikor már vagy 5 perce nem ad választ.
Megharapnám! Megszivnám, hogy vére meg ha csak egy cseppben is, de kifollyon. Gondolataimat elhessegetve teszem határa kezem.
- Sajnálom! Megértelek tényleg, de most menned kéne.. . Fáradt vagyok.. . - msaolygom kínosan.
- Megint bántani akarod magad igaz? - néz fel rám könnyes szemekkel.

Ezt meg honnan szedte??  Nem tudhatja meg, mert akkor ő is és Taehyung is elhagy és újra egyedül leszek. És ezt nagyon nem akarom.

- Miről beszélsz? - teszem az ártatlant.
- Tudom mit csinálsz! Láttalak tegnap.. - hajtja vissza fejét.

Hogy láthatott? Ezt nem értem!
Remélem meg tudom vele beszélni, és nem hagy magamra!

.. .. .. .. .. .. ..
Újabb rész! ❤
Kérlek irjatok véleményeket, mert ha nem tetszik a könyv nem írom tovább. Nem azért mert nem szeretem írni, hanem azért, mert akkor inkább elkezdek egy újat ami talán tetszeni fog.
Előre is köszönöm! ❤☺