save me - jikook(szünetel)

19.rész

Jungkook prov.

Szemeimbe könnyek szöktek mikor megláttam a férfit, a férfit aki szinte apám ikertestvére lehetett volna. Egyszerűen hihetetlennek tartottam hogy ő az. Szerettem volna, de mégse.
Ha az apám lenne, mindent megtudhatnék a szüleimről, az életemről, az ő életükről. Viszont ha ez a férfi tényleg az apám akkor Jiminhez van valami közöm, amit nem szeretnék. Inkább ne ismerjem az életem, a szüleim, de Jiminhez semmi közöm ne legyen, mint hogy egy pár vagyunk.

- Ju.. Jungkook? - szólalt meg a férfi.
Tudtam hogy valahonnan ismer és csak reménykedni tudtam benne hogy valahonnan ismer, de semmi köze hozzám.

A férfi ki reméltem csak egy idegen hozzám rohant és szoros ölelésébe vont.
A szavak szinte belém szorultak, nem tudtam mit mondani, de igazából úgy voltam vele hogy nem is kell.
- Fiam! - szipogta nyakamba.
Igazán nem értem mi folyik itt, hiszem azok szerint az információk szerint melyeket kaptam ő halott, de még is itt van.
Jiminre néztem aki meredten táltott szájjal bámult bennünket. Tudtam mire gondol most. Fél attól hogy elveszít e miatt, amiatt hogy a "nevelő apja" az én apám.

Elengedtük egymást és a kanapén ültünk szerettem volna mindent tudni róla hogy eddig hol volt, miért hagytak el és meg sok ilyen dolgot a múltról az övéről és az enyémről.
Elmeselt egy csomó dolgot például hogy azért hiszi mindenki hogy meghalt mert csak úgy felszívódott. Azért tűnt el mert nem látta értelmet karrierjének miután anyám elhagyta.
Semmit nem tudott rólam ezért is nem keresett, viszont amikor megtudta hogy anyám börtönbe került én pedig intézetbe kutakodni kezdett, de nem ment semmire.
Azért boldogsággal tölt el nem csak az hogy megtaláltam az apámat, de az is hogy próbált felkeresni engem.

- Jimin! - szólt neki anyja.
Hmmögött egyet majd várra a folytatást.
- Azt hiszem itt az ideje hogy átadjam az ajándékod! - mosolyodott el.
Nagyon rendes nőnek tűnik.
Jimin felpattant és kivette a nőt, apám rám mosolygott és közölte hogy ezt nekem is látnom kell.
A garázshoz mentünk, majd meg álltunk előtte.
Jimin furcsán nézett, ahogyan én is.
A garázs ajtaja egy gombnyomásra kinyílt, az ajtó mögött pedig egy csoda szép vadonatúj autó állt. Táltott szájjal bámultam a csodát, míg nem Jimin törte meg a csendet.
- És hol az ajándék? - nevetett fel.
- Az autó az! - mosolygott rá apám.
Istenem el sem hiszem hogy Jimin kapott egy autót, ez hihetetlen!

                  [ Jimin prov. ]

Amikor megpillantottam a sötét gyönyörű autót a szavam is elált. Keresni kezdtem szememmel az ajándékot, de az autón kívül semmit nem láttam.
- És hol az ajándék? - nevettem fel.
- Az autó az! - mosolygott rám Jungkook apja.
Ilyedten néztem anyámra aki csak egy mosollyal arcán biccentett a fejével.
Nagyon régen volt már mikor vezettem. Nem is biztos hogy megy ez még nekem, ugyanis soha nem akartam Lisa halála után vezetni, vagy autóba ülni. Megráztam a fejem, majd a földet kezdtem el bámulni.
- Gyerünk Chim! - karolt át Jungkook és felajánlotta hogy beül velem.
Bele egyeztem és beszálltam lábaim a pedálra tettem, majd a kulcsot a helyére rakva indítottam el.
- Félek! - suttogtam.
- Itt vagyok! - fogta meg kezem a kocsiban ülő.
Bolintottam, majd tolatni kezdtem. Azt hittem sokkal nehezebb lesz beindítani, vagy elindulni vele, de nem.
Miután kiálltam az autóval mind a ketten kiszálltunk és elbúcsúztunk.
A jogosítványom még egy évig jó és még szerencse hogy bele tettem a tarcámba.
Mosolyogva kapcsoltam be a rádiót, majd amint meghallottam a legelső számot gyorsítottam. Ez volt Lisa kedvenc száma, és pont most kellett leadni.
Nem lassítottam a kanyarokban sem, mert nem bírtam. Lábam rátapadt a gázra.
- Jimin lassíts! - kiáltott fel Jungkook egy nagyobb kanyar után.
Azonnal a fékre tapostam és le pakoltam.
- Mi ütött beléd? - fogta fejét.
- Sajnálom! - suttogtam. Nem tudom miért nem a fékre léptem rá, de a gyorsaság nem esett rosszul.
- Jungkook most mi lesz velünk? - kérdeztem könnyes szemekkel.
Igazából lehet ez is rátett egy lapáttal, hogy nem szeretném Kookkot elveszíteni.
- Mire gondolsz? - nézett értelmetlen tekintettel.
- Nem fogsz elhagyni az apád miatt ugye? - ejtettem el egy könnycseppet.
- Jimin miért gondolod hogy eldobnám a holdat a csillagokért? - mosolyodott el és ajkamra hajolt.
Ez a mondat volt ami kellett, szükségem volt arra, hogy tudjam velem marad és az hogy így fogalmazott meg jobban esett.
Azt szerettem volna hogy érezze ő is mindennél fontosabb számomra.
El hajolt ajkamtól és vissza dőlt székére.
- Jungkook képzeld! - pakoltam le házam előtt.
- Igen? - mosolygott rám.
- Kezemben tudom tartani a világomat. - mosolyogtam rá, mire értelmetlen fejet vágott.
Kezemet arcára tettem két oldalról, majd még nagyobb mosollyal adtam szájára egy csókot.
- Te jelented számomra a világot! -
Jungkook szemei megteltek könnycseppekkel melyek tökéletesen láthatóak voltak.
Tetszett hogy így meghatódott és hogy így megtudtam lépni őt pár szóval.
Nagyon szeretem őt és nem szeretném elveszíteni, ezért is mondtam neki ezeket. Tényleg úgy érzem hogy nincs más ami itt tart. Miatta vagyok!

................................
Hello mindenki.
Sajnálom hogy nem írtam, de nincs ihletem.
Megpróbáltam valami olvashatot össze kaparni.
Remélem azért nem lett olyan rossz és tetszik.
Utólag is boldog újévet kívánok mindenkinek! ❤❤