save me - jikook(szünetel)

16.rész

Szemem kinyilása után, megéreztem egy kezet derekamon, mely hátulról ölelt magához. Szorosan tartott, mintha nem akarná hogy elmenjek mellőle. Hátra fordítva fejem megláttam a hátamba bújó Kookot.
Elmosolyodtam, mert jól esett, és hiányzott is ez az érzés, melyet csak ő tud kiváltani belőlem. Lassan megpróbáltam lehámozni testemről kezét, mely sikerült is.
Mivel még csak fél 6 van, így nem kell sietnem a suliba sem.

Úgy döntöttem letusolok, lemosom magamról a tegnap szennyeit.
Össze szedtem a felvenni való ruhám, majd a fürdőbe mentem.
Beálltam a forró víz alá, és meg sem mozdultam. Jól esett a forró víz, mely csapdosta hátam. Nem gondoltam semmire, mintha nem csak testem, de elmém is kitisztult volna.
Jol eső bizsergés kerítette testem hatalmába, melyet eddig csak a vágások idéztek elő.
A vágásra gondolva a bizsergés alább hagyott, és gondolataim újra kattogni kezdtek.
Újra meg akartam vágni magam. Akartam hogy a penge újra szabdalja csuklóm, mélyen a hegek már szinte teljesen felszívódtak.
Le mostam testem, majd derekamra tekertem a törölközőt és a tükör elé álltam.

- Kezdődik elölről! - mondtam tükörképemnek, majd kivettem a szekrényből a már rég látott pengét.
Jó érzés volt újra látni régi barátomat, kivel már lassan egy hete nem találkoztam. Tudom nem sok idő, hiszen csak egy hét, de számomra mintha egy év telt volna el. Örültem hogy nincs szükségem rá, azt hittem talán meggyógyultam, de amint éppen csuklómhoz emelem pengém, nyakon vág a felismerés.

Lassan, mégis erősen húzom végig végtagomon az éles tárgyat, mi azonnal mély sebet ejt rajtam. Szemem össze szorítom a kellemetlen érzésre, majd lassan nyitott ki, miután a seb elkészült.
Vörös vérem cseppekben festi be a hófehér padlót.
Igen ez az érzés az mely hiányzott.
Leültem kádam elé és meg egy-két vágást ejtettem.
Ajtóm mögül kopogás hallatszott, melyről tudtam, Jungkook felkelt.

- Jimin te vagy bent? - jött a kérdés.
- Igen. - nyugtattam meg.
- Bejöhetek? - nyomta volna le a kilincset, ám az nem engedelmeskedve neki maradt helyén.
Igen az ajtót magamra zártam. Nem szerettem volna, ha újra bejön amikor éppen ezt csinálom.
- Menj haza Kook. - mondtam nyugodtan. Nem szerettem volna ha itt hagy, hisz szükségem van rá, de azok után amit mondott..
- Nem megyek haza Jimin! Látni akarlak, kérlek gyere ki. - fejét az ajtónak döntötte.
Felkeltem, majd kezem le sem mosva, meg sem törölve nyitottam ki az ajtót.
Jungkook megszeppent tekintettel nézett végig rajtam.
Rájöttem nem kezem most szemeinek a látvány, hanem felső testem, mely fedetlen.
Jungkook közelebb lépett, én pedig meg sem hátrálva álltam előtte.
Tudtam mi jön most, és én is nagyon akartam.
Végig simitott arcom egyik felén, majd állam alá nyúlt.
- Jól vagyok! - mondtam magabiztosan, hiszen tényleg jól éreztem magam.
- Úgy látom a szád kicsit szétrepedt. Talán jól jönne egy gyógy puszi. - mosolyodott el.
- Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem, bár ezt csak gomdolatban szerettem volna hangoztatni.
- Mit csinálok? - lépett közelebb, kezét pedig derekamra vezette.
- Összezavarsz! - hajtottam fejem mellkasára.
Hátam kezdte el simogatni, melytől újra jóleső bizsergés öntötte el testem.
- Nézz rám Jimin! - mondta határozottan, én pedig tekintetem azonnal rá emeltem.
- Szereltek! - mosolyodott el újra, majd csók csatába hivott, melynek nem ellenáltam.
Kezemet hajába vezettem, ezzel is közelebb húzva magamhoz. Falnak nyomott, melyen bevallom meglepődtem.
Kezét derekamról felsőtestemre vezette.
Testét teljesen nekem nyomta, minek hatására mindketten felnyögtünk.
Belemosolyogtam csokunkba, de Jungkook csak tovább harcolt.
Nyelve már feltérképezte egész szám, de ez sem őt, sem engem nem zavart.
Felhevült testünk egyre jobban feszült egymásnak, mi egyre több nyögessel, morgással járt.
Jungkook telefonja ekkor csörgésbe kezdett. Mindketten megugrottunk, majd mosolyogva néztünk egymás szemébe.
- Hiányoztál! - adott egy apró puszit ajkamra, majd kinyomta ébresztőjét.
Kezét újra derekamra tette.
- Mennünk kell! - nevettem.
Bolintott, majd a szekrényemhez sétált, és elővette a segély dobozom.
Beküldött a szobámba hogy öltözztek fel, majd mikor elkészültem bejött hozzám és az ágyra ültetett, hogy el láthassa sebeim.
- Mikor láttál először? - kérdeztem, miközben ő kezem ápolta.
- Mire gondolsz? - nézett ilyedten szemembe.
- Már az intézetben láttál Igaz? - nyeltem nagyot. Igazából nem tudom mi lett volna a számomra megfelelő válasz, csak tudni akartam igaz e amit Jinhwan mondott.
Jungkook csak lehajtotta fejét, de nem válaszolt.
Álla alá nyúltam, ezzel elérve hogy rám nézzen.
Egy aprót bolintott, majd szemeit lehunyta.
- Miért nem mondtad el? -simitottam végig egyik kezemmel arcán.
Igazából nem borultam ki, nem lettem ideges. Az hogy ő már ismert azelőtt mielőtt én őt, nem bantott, szimplán csak furcsának találtam hogy én nem emlékeztem rá.
- Féltem... - nyitotta újra nagyra szemeit.
- Nekem bármit elmondhatsz Kookie! - öleltem szorosan magamhoz.
- Tudom- temette arcát nyakamba, majd egy apró csókot is nyomott rá.

Az iskolában Jungkook és Suga egész nap együtt voltak, ami bevallom egy kicsit zavart. Mellém ült és beszélt hozzám, de ez mind nem volt elég nekem. Nem értettem miért foglalkozik ezzel a gyerekkel. Oké hogy megmentette már többször is, de ez nem ok arra, hogy vele többet legyen mint velem, hisz én vagyok a szerelme, nem pedig ez a srác.
Például neki hogy esne, ha én Jinhwannal csinálnám ugyan ezt?
Biztosan nem örülne neki.

Haza menet, szinte egymáshoz sem szóltunk, ami szintén zavart. Nem értettem mi történt reggel óta, ami miatt így elhidegült tőlem. Szerettem volna kezén fogva járkálni vele, mert engem egyébként sem zavar ha tudják egymáséi vagyunk. Igen is tudatni akartam az egész világgal hogy Joen Jungkook az enyém.
Eddig sem sétáltunk egymástól távol, de most még közelebb mentem hozzá, hogy kezét elérjem. Bár jóval magasabb nálam, keze pont enyémbe illő.
Lassan nyúltam keze irányába, majd össze kulcsoltam újjaink.

- Mit csinálsz? - vont kérdőre, de kezét nem vette el enyémtől.
- Megmutatom a világnak hogy az enyém vagy. - mosolyodtam el, majd rá szorítottam kezére.
- Erre még nem állok készen. - vette ki kezét enyémből, majd zsebébe tette.
Igen Joen? Szóval nem allsz készen fel vállalni engem?
Fogtam magam és a következő kanyarban lefordultam. Nem érdekelt hova megyek, nem érdekelt hogy hideg van, csak el akartam tűnni.
El Jungkooktól.

Állandóan megbánt, mégis mindig megbocsátok neki. Igen mert szeretem őt, legalább is úgy érzem. Nem tudtam eddig milyen szerelmesnek lenni, sőt lehet még most sem tudom. De az ha csak nézem őt elmosolyodom csináljon bármit, szemeibe nézve elveszettnek érzem magam, mellette akarok lefeküdni és reggel arra ébredni hogy ott hever mellettem,meg akarom fogni a kezét, még akarom érinteni, nem csak a testét, a lelkét is, mert ő nem csak a szememnek tetszett meg, hanem a lelkemnek is, ha ez nem, akkor mi a szerelem?

................................
Annyeong!
Remélem nem késtem sokat vele, igyekeztem ahogy csak tudtam.
Próbálták egy hosszabb részt megírni, még ha nincs is benne túl sok esemény.
Sietek a következővel is, amit még szeretnék karácsony előtt kiadni.
Jó olvasást nektek!❤❤