Kíváncsi vagy milyen kirekesztve élni a világ elől? Család és barátok nélkül?
A sötétben vergődni segítség és érzések nélkül, azon agyalva minden percben hogyan törhetnél ki innen? Hogy vajon van én valaki aki innen kihúz valaha is?
Az én nevem Pa...
Miután el meséltem egész álmom már hasunkra sütött a nap. Gyorsan haza szaladtam összeszedtem magam, és a fiúkkal együtt elindultunk az iskolába. Jungkook egész úton szótlan volt, egyik témához sem fűzött hozzá semmit, amit furcsáltam. Taetől egy ölelés után el váltunk, majd a terembe indultunk. Ez tökéletes alkalom volt arra hogy megtudjam mi baja Kooknak.
- Hallod Kookie? - kérdeztem meg másodjára is, miután az elsőre semmilyen formában nem kaptam választ. - Szoltál? - kérdezte végül, mikor a terembe értünk. - Igen! Mégis mi bajod van? - mondtam kicsit hangosabban mint kellett volna. Mindenki ránk tekintett, és a tanár is furcsán nézett. Köszöntünk neki, majd helyet foglaltunk. - Az a bajom, hogy ma még meg sem csókoltál. - suttogta a vászon mögül. Annyira halkan mondta, hogy még én is alig hallottam. Nagyot sohajtottam, majd megragadtam kezét, majd szóltam a tanárnak hogy nem érzem jól magam ezért kimegyek a mosdóba, jungkook pedig elkísér.
-Tényleg rosszul vagy? - kérdezte ijedt tekintettel. Megforgattam szemeim, majd behúztam az egyik fülkébe. Jungkook lehajtotta a WC ülőkét, majd helyet foglalt rajta. Bezártam az ajtót, és egyből ölébe másztam. Hevesen csókolni kezdtem, melyet azonnal viszonzott. - Sajnálom, hogy megfeletkeztem rólad. - mondtam két csók között. Kezét derekamrol fenekemre csusztatta, majd erősen mart bele. Az érzésre mely fájt, de jól esett, felnyögtem. Szájáról áttértem nyakára, melyet oldalra fordított fejjel élvezett. Kulcsontjára tértem át, melyet szívni kezdtem, nyomot hagyva magam után. Érdekesnek találtam, hogy Kook nem ellenkezett, amikor kiszívtam bőrét. Vissza tértem ajkaira, majd ringatózni kezdtem ölébe. - Jimin! Fel fogok izgulni ha így folytatod! - nevetett bele a csókba. Nagyot sohajtottam, majd le másztam öléböl. Az ajtót megnyitva léptem volna ki, ám ekkor vissza rántott és ajkamra tapadt. Kezemet hajába vezettem, ő pedig fenekemnél fogva emelt derekára. Ekkor hirtelen ajtó csapódást hallottunk meg ezért amilyen gyorsan csak tudtam le másztam róla. A tanár a vissza csukodott ajtón bekopogott, majd kérdezett. - Jimin itt vagy? Minden rendben? - lihegve nevettük el magunkat, majd számát törölve kiléptem az ajtón. - Hánytam, de már jobban érzem magam. - ittam egy korty vizet a csapból. - Akkor gyertek vissza. - mondta, majd ki kísért a mosdóból. Leültem a vászon elé, majd a még álló Jungkookot (írói megjegyzés: Jungkook nem ült le! XD) mértem végig. Alsó ajkam beharapva figyeltem ahogy helyet foglal mellettem. - Ezt még be fejezzük! - mondtam ki. Soha nem voltam ilyen. Kívánom őt, de nagyon. Viszont félek, milyen lesz az első, bár biztos vigyáz majd rám, de akkor is. - Akkor fiatalok ecsetet fel! - mondta a tanár össze csapva kezeit. Elővettem egy ecsetet, és a féstékbe mártottam. Szemem becsuktam, és már jött is a hang, a sötét, én és az a férfi. Új dolgot nem csinált, csak az éles tárgyat húzta végig kezemen, melyből a vér csorogni kezdett. Ekkor szemem mint minden ilyen alkalommal kinyílt.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Taehyung arcát véltem felfedezni rajta, melyre elmosolyodtam. Nagyon tetszett ez a festmény, sőt imádtam. A Kookrol készített azért nem tetszett ennyire, mert sötét volt, élettelen. Kook vállát megbökve mutattam felé művemet. Megforgatta szemeit, majd vissza tért saját alkotásához. Nem értettem ezt a furcsa mozzanatot, de úgy voltam vele, majd elmondja, ha esetleg valami baja lenne. Hát ez a 3.ora utan ki is derült. Éppen az öltözőben tétlenkedtem, amikor betoppant. Már teljesen fel voltam öltözve ezért csak ültem a padon. - Jimin. - szólt oda nekem, majd helyet foglalt mellettem. Bámultam rá folytatásra várva. - Őszintén! Tetszik neked Tae? - hajtotta le fejét. Nem tudom hogy honnan jött ez a kérdés, de elmondok neki mindent amit érzek. - Figyelj Kook. Taet nagyon sokszor láttam már álmomban, ezért is fogott meg már elsőre. Nagyon tetszett, és arra vágytam olyan legyen mint ahogy meg álmodtam őt. Csak rá figyeltem, téged észre se véve. De aztán.. Azon a bizonyos éjszakán amikor életem legelső, és legfinomabb csókját megkaptam tőled, rájöttem, Tae nem tetszik, te tetszel. Aztán telt az idő és beléd szerettem. Figyelj Tae egy helyes és kedves srác, de nekem nem ő kell, hanem te. - mondtam el szinte egy szuszra, nehogy közbe tudjon vágni. Erős ölelésbe vont, de csókot nem mertünk egymásnak adni, nehogy valaki éppen akkor jöjjön be. Mosolyogva léptünk a tornaterem ajtaján be, majd így is folytattuk az órát. Egész nap Kookal baromkodtunk, amit nagyon élveztem. Éreztem a törődést, és az odafigyelést. Éppen haza tartottunk amikor megcsörrent a telefonja. Megforgatta szemeit, majd vissza rakta zsebébe a készüléket. - Ki volt az? - kérdeztem rá. - Nem fontos. - kacsintott, majd be kísért hazamba. - Most haza kell mennem Chim, de este át jövök. - mondta majd egy apró csókot nyomott ajkamra. Nem tudtam eldönteni mi történhetett ilyen hirtelen, de belenyugodtam, és felmentem. Telefonomon kezdtem el nézelődni, amikor kaptam egy SMSt.
Névtelen 17: 34.
Gyere a sulihoz.
Ált az üzenetben. Nem tudtam ki lehet, és hogy miért hív a suli elet, de azonnal felkaptam a kabátom meg a cipőm és már indultam is. Az eső esni kezdett, amikor a sulihoz értem. Egy sötét ruhás férfi jelent meg mellettem, aki a frászt hozta rám. Biccentett a fejével jelezve kövessem, amit habozás nélkül meg is tettem. A fiú / férfi egy sikátorba vitt, ahol hangos, fájdalmas nyögéseket lehetett hallani. A hang irányába vitt, majd megállt. - A te barátod! Szedd össze és gyorsan vidd el innen, mielőtt vissza jönnek érte. - mondta, majd otthagyott. Sétáltam tovább rémülten, majd megálltam a hang forrásánál. - Ju.. Jungkook? - dadogtam ilyedten. - Chimie.. - nyögte ki fájdalmasan. Azonnal legugoltam hozzá, majd segítettem neki felkelni. Próbáltam minél előbb eltűnni onnan, úgy ahogy az az ember javasolta. A sikátorból kiérve hangos kiabálást hallottam meg. - Hova tűnt? Még nem végeztem vele! Hozzátok vissza! - üvöltözött. Meg ilyedtem, ezért gyorsabban kezdtem szedni a lábaim. - Jimin.. Hagyj itt... Utol fognak érni.. És akkor nem csak engem bántanak majd. - mondta nagy sohajokkal Kook. El sem tudom hinni, hogyan gondolja hogy itt hagyom. A bajban, egyedül. Egy nagyobb darab férfi jelent meg nem messze tőlünk, majd ordítani kezdett, hogy "ott van! Gyertek!", majd villám gyorsan kezdett el félénk szaladni. Ugyan ebben az időben be kanyarodott egy hatalmas fekete furgon, melynek hátulja azonnal kinyílt. Nagyon féltem, de nem hagytam volna ott semmiért sem. Egy alacsonyabb férfi szált ki, majd rám szólt hogy száljunk be. Besegítette Kookot, majd mikor már én is beszáltam elindult. A férfi ki futva jött félénk megállt. Megkönnyebbülten sóhajtottam, majd az alacsony férfire pillantottam. - Miért segítesz? - kérdeztem. - Ne kérdezősködj! Legyen elég, hogy most megúsztátok. - mondta majd levette fejéről a kapucnit, és a maszkot. Egy kék hajú, cica szemű ferfinek arca tárult élém. Nem ismertem, de valószínűleg Jungkook igen.
................................... Annyeong! Itt lenne az új rész. Tudom késtem vele megint, de sajnos nem sok időm van. Próbáltam egy kis izgalmat bele vinni, minden értelemben. A következő részben sok minden feny derül majd Kook életéről. Nemsokára jövök!
