Bʟᴀᴄᴋ Mᴀɢɪᴄ

Prológus

//Luna szemszöge\\

Ismeritek azt amikor minden második hónapban költöznötök kell a szüleid munkája miatt?
Vagy azt amikor sehol sincs egy igazi barátnőd vagy barátod a testvéreden kívűl? Irigyellek ha nem. De ha esetleg mégis akkor nyugodtan lepacsizhatunk.

Szerda reggel van és az ugráló Angel-re sikerült felkelnem.

Kössz nővérkém!

-Mi van már? Mi bajod van?-kerdeztem meg tőle semmikép sem a kedves módon.
-Jó reggelt! Amúgy semmi csak nézz ki az ablakon!!-és fejevel az ablak irányába bökött.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a nagy ablakhoz mentem. Amint megláttam mi történik óriás mosolyra húzodott a szám! HAVAZOTT!!!
-Na tetszik?-kérdezte Angel.
-Igeeen, igeeeen, igeen és igeeen!-válaszoltam a lehető "legértelmesebb" módon és együtt ugrabugráltunk mint az öt évesek.

-Lányok gyertek le reggelizni!-utasított minket Rose, a nevelőanyukánk. Mi persze a lehető leggyorsabb módon próbáltunk leérni az étkezőbe, hogy hamarabb telepakolhassuk a hasunkat.
Már a székeken ültünk és ettük a rántottát, amikor Jack a nevelőapukànk is bejön.

Az ilyen beszélgetéseknek sosincs jó vége!

-Jó reggelt!-köszönttött mindenkit. Erre mindenki teliszájjal csak motyogott valamit.
-Rose-al mondani szeretnénk nektek valamit.-közölte Jack, mire Angel-nek a torkán akadt a szó.
-Szóval itt is letelt a második hónap, ami azt jelenti hogy ideje költözni.-kezdte mondani Rose.
-De jó hírünk van ugyanis Norvégiába megyünk, azon belül pedig Trofors-ba. És ha minden jól megy onnan már nem nagyon költözünk.-fejezte be Jack. Már megszoktam Angel-lel együtt. Jujj! Norvégiában sok hó esik, de meg kell tanulnom egy újabb nyelvet. Pedig már kezdtem szokni a Franciát!