Bʟᴀᴄᴋ Mᴀɢɪᴄ

9.

//Luna szemszöge\\

Már lassan 10 perce sétálok a kutyákkal, akik mindent megszagolnak vagy megnéznek. Nem nagyon tudom hogy merre megyek, de próbálom megjegyezni az utat. 

Éppen Coco szájából próbáltam kivenni a azt a műanyag darabot, amit meg akart enni. Aztán amikor végül lenyelte, egy eléggé cifra káromkodás hagyta el a számat. Abban a pillanatban Kiwi a semmiből kirántotta a kezem és az ellenkező irányba kezdett rohanni. Egy újabb káromkodás.

- Nagyon jól bánsz a kutyákkal.- Hallottam egy hangot magam mögül. Majdnem szívrohamot kaptam.

- Hát, izé...kösz. Asszem. Mentségemre szóljon, hogy első kutyák.- mondtam mosolyogva. Martinus állt mögöttem.- Várj, neked nem abban a buliban kéne lenned?

- Elvileg de. De most nem volt kedvem annyi ember között lenni. Te hogyhogy nem vagy ott?

- Nem szoktam bulikba járni. Igazából még nem is voltam egyben sem, de nem is akarok menni. A nővérem ment.

- Angel a nővéred? Aki olyan hamar jóba lett Lotte-val?

- Aha.

Csendben kezdtünk sétálni egy tök random irányba. Annyira hideg volt, hogy már láttam a leheletemet a levegőben. Végül Martinus törte meg a csendet.

- Vihetem valamelyiküket?- utalt a kutyákra.

- Persze. Ő Kiwi.- odaadtam neki Kiwi pórázát és így bevallom sokkal egyszerűbb volt sétálni.

- Aranyos.- mondta. Aztán megint csend lett. Nem mondanám kínosnak, sokkal inkább kellemesnek. Aztán megint Martinus törte meg a csendet.

- Izé...bocs, hogy a suliban nem mentem oda hozzád. Mármint láttam, hogy egyedül vagy, csak...- mielőtt bármi mást mondott volna elhallgattattam.

- Nem baj. Ne érezd magad rosszul emiatt. Végül is lett társaságom.

Még vagy egy órát sétáltunk, beszélgettünk aztán megcsörrent a telefonom.

- Basszus...megígértem, hogy vacsira hazaérek.- Felvettem a telefont és elfordultam egy kicsit.

- Luna merre vagy?- kérdezte Rose.

- Itt vagyok még kint. Nemsokára otthon vagyok. Bocsánat, csak találkoztam az egyi osztálytársammal és beszélgettünk. De tényleg mindjárt otthon vagyok.

- Nem baj Luna, csak kérlek legközelebb szólj. Felőlem még maradhatsz, ha akarsz. aztán majd mesélj az osztálytársadról.

- Köszi. Szia Rose.

- Szia.

- Na, menned kell?- kérdezte Martinus.

- Azt mondta, hogy még maradhatok, ha akarok. De szerintem lassan megyek. Ide fogok fagyni.

Martinus elnevette magát. Meg kell mondjam, elég jól nézett ki. Farmer, fekete hosszabb kabát és bakancs volt rajta. Ahogy nevetett, neki is látszott a lehelete.

- Hazakísérhetlek?

-  Ha ragaszkodsz hozzá.

Még többet beszélgettünk, meg nevettünk. Martinus nagyon jó társaság. Aztán sajnos, odaértünk a házunkhoz.

- Köszi, hogy segítettél kutyát sétáltatni.- hátrahajtotta a fejét és úgy nevetett.

- Szívesen máskor is. 

- Esetleg, holnap nem lenne kedved megismételni?- kérdeztem és oldalra döntöttem a fejem.

- De. És hozom a mi kutyánkat is.

- Szuper, akkor holnap. Majd beszéljünk, hogy mikor.

- Oké. Szia.

- Jó éjszakát!

- Neked is.- és ezzel a mondattal bezárólag, meg a két kutyával bementem a házba.

- Megjöttem!-kiáltottam.

- Szia drágám!- jött ki Rose a nappaliból.- Ki volt ez a fiú itt?- kérdezte mosolyogva.

Én szintén mosolyogva megforgattam a szemem. Tudom, hogy csak cukkol.

- Ő az osztálytársam. Martinus.- válaszoltam, miközben lehámoztam magamról a kabátomat.- Már a múltkor is találkoztam vele. 

- És jó fej?

- Aha, az. Neki is van egy ikertesója.

- Na, az szuper.- mosolygott.- A vacsora a konyhapulton van.

- Okés, köszi.

Gyorsan elmentem a fürdőbe, hogy kezet tudjak mosni, aztán bevonultam a konyhába és szedtem magamnak a borsófőzelékből. Aztán a tányérral a kezembe bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Pont valami filmnek a közepét kaptam el. De igazából mindegy, mi megy.

Az üres tányért visszavittem a konyhába, elmosogattam és kiraktam száradni. Aztán felmentem a szobámba, felkaptam a pizsim és elmentem a fürdőbe. Annyira átfagytam, hogy muszáj egy forró fürdőt vennem. 

xxxx

Már konkrétan kihűlt a víz, amikor kiszálltam a kádból. Lementem, hogy adjak enni a kutyáknak, aztán jó éjszakát kívántam Roséknak.

A szobámba érve konkrétan beestem az ágyba. Azzal a lendülettel el is aludtam persze. Éjszaka is csak arra keltem, hogy Angel beesik az ajtón, aztán nem sokkal később hallottam, ahogy végigtrappol az emeleten és elmegy aludni.

Sziasztok!

Tudom, hogy sokat kihagytam és már nincs rá mentségem, nem is ígérek már semmit. Azért remélem tetszik nektek ez a rész. Holnap is megpróbálok hozni egyet.

Tényleg bocsánat, nem voltam a legjobb formámban, de szeretném ezt a sztorit folytatni és semmiféleképpen nem szeretnélek titeket cserben hagyni. 

És nem utolsó sorban szeretném megköszönni a sok olvasást! ♥