Bʟᴀᴄᴋ Mᴀɢɪᴄ

6.

//Luna szemszöge\\

Miután megettük a pizzákat, és már álltunk volna fel az asztaltól, megláttam valakiket az ajtóban. Magamban elmondtam egy imát, hogy ne azok legyenek akikre gondoltam. És vajon bevált? Persze, hogy nem.

A két ikerpár szinte lassított felvételben jött be az ajtón. Martinus egy sima kék farmerben volt egy fekete kabáttal és fekete sapkával, míg Marcus egy fekete farmerban volt fehér kabáttal.

Valamiért azt reméltem hogy nem vesznek észre minket, nem akartam még egy kínos jelenetet Marcussal. De mint máskor se, most se volt szerencsém.

-Szia Luna!-köszönt Martinus. Angel-re rá se mertem nézni.

-Szia Martinus!-köszöntem én is, aztán gondoltam, hogy jobb lenne bemutatni a testvéremet is.- Martinus, Marcus, bemutatom a nővéremet Angelt, Angel ők itt Marcus és Martinus.

Habár Marcus nem köszönt, én gondoltam cuki leszek. Aztán beállt a kínos csönd.

-Luna?-kérdezte Marcus. Várj. Marcus?? Asszem itt nagyobb a probléma mint hittem.

-Igen?

-Bocs, hogy olyan bunkó voltam veled tegnap. Nem akartam paraszt lenni. Tényleg bocsánat.

-Semmi probléma, én se lettem volna boldog ha egy idegen leáll a húgommal beszélgetni.

-Na jó. Miről is maradtam le?-kérdezi Angel.

-Majd hazafelé elmesélem.-mondom neki.

-Nem maradtok egy kicsit?-kérdezi Martinus.

-Igazából már készültünk menni. Most fejeztük be az ebédet.-mondta Angel én meg egyetértően bólogattam.

-Hát akkor majd a suliban találkozunk.-mondta Marcus.

-Igen, Sziasztok!-köszöntünk el Angellel tőlük és elindultunk kifelé az ajtón.

Ahogy kiérünk az ajtón Angel megszólalt:

-Te ezt nem is mondtad.

-Mit?-kérdeztem.

-Hogy ilyen jól néznek ki.

Erre a mondatra nevetnem kellett.

-Tudtommal te mondtad azt, hogy ők pávák és annyira pipa lettél rám, hogy egy szót se tudtam mondani.-magyaráztam-Vagy javíts ki ha tévedek.

-Jó na. Meg kellett volna hallgatnom téged. De amúgy miért is kért bocsánatot Marcus?

Itt elmeséltem neki mi is történt. Őszintén Marcus egy picit túlreagálta. De komolyan. Visszagondolva én se lettem volna boldog, ha egy idegen beszélne a fiatal tesómmal.

-Jaaaa... értem.-mondta Angel.

xxxxx

A hétvége hamar eltelt. Tulajdonképpen csak az iskolára készültünk, mind fizikailag, mind lelkileg.

Tegnap még Martinussal is beszéltem egy kicsit, de csak a szokásos szia, mizu beszélgetés volt.

Ma reggel pedig a telefonom ébresztőjére keltem, pontban 6:30-kor.

Miután felkeltem, elmentem a fürdőszobába, hogy megmossam a fogam és megfésüljem a hajam, amit aztán a fejem tetejére felfogtam.

Visszaérve a szobámba kiválasztottam a ruhám, ami egy kék farmerből és sötét szürke pulcsiból állt.

Éppen a táskám pakoltam be, amikor pittyent a telefonom.

"@martinusgunnarsen üzenetet küldött neked"

Martinus:
Szia!
Mi lenne ha elmennénk elétek és elkísérnénk a suliba?

Luna:
Hali
Nekem jó

Martinus:
10 perc múlva nálatok

Luna:
Oks

Közöltem Angellel a híreket, gyorsan megreggeliztem, kiengedtem a kutyát a kertbe és már mentem is felvenni a bakancsom.

-Sziasztok!-köszöntek a fiúk amikor ideértek.

-Hello!-köszöntünk mi is.

-Izgultok?-kérdezte Marcus.

-Nem igazán. Nem először kell átmennünk másik suliba az év közepén.-mondtam.

Kevesebb mint 15 perc séta után meg is érkeztünk. A fiúk szinte azonnal elmentek az osztálytársaikhoz, amiért nem is hibáztatom őket. A probléma, hogy egyedül maradtunk és nem nagyon tudjuk merre kell menni. Szuper.

Sziasztok!
Nincs értelme magyarázkodnom, késtem a résszel, de most megint megjött az ihlet.
Ha tetszett: ⭐️&💬