Bʟᴀᴄᴋ Mᴀɢɪᴄ

7.

//Luna szemszöge\\

Kb. 10 perc bolyongás után megtaláltuk az igazgató irodáját, ahova normálisan bekopogtunk.

-Gyertek csak!-szólt ki valaki.

Mi benyitottunk és egymás után be is mentünk.

-Ooo...Angel és Luna Black. Üdvözöllek titeket az iskolában.-köszöntött az igazgató nő.

Hosszú, platina szőke haja és nagy keretes szemüvege miatt az ember ki nem nézné belőle, hogy életkora az 50-et súrolja. De tényleg.

-Szóval lányok. Először is történt egy kis változás. Nem fogtok tudni egy osztályba járni, remélem nem probléma.

-Nem, nem az.-válaszolta Angel. Végül is annak aki könnyen barátkozik tényleg nem olyan nagy probléma. Úgy látszik még egy kis ideig egyedül leszek.

-Rendben. Akkor máris adom az órarendeket, ti pedig mehettek órára. Még simán beértek az elsőre.-mondta Mrs. Ryder.

-Köszönjük szépen.-mondtam.

Na felvázolom a szitut:
Angel, mivel könnyen barátkozik simán belopja magát mindenki szívébe. Viszont én konkrétan az ellentéte vagyok. Az is csoda, hogy Léa a barátnőm.

Persze erre az egészre még az is rátesz egy lapáttal, hogy külön osztályba kerülünk. Hurrá!

Angel el se köszönt tőlem, konkrétan faképnél hagyott. Cuki mondhatom.
Gyorsan ránéztem az órarendre, amin szerencsére rajta van hogy melyik terembe kell mennem.

A becsöngetésig még volt vagy 5 percem, úgyhogy gyorsan elindultam a terem felé.

A folyosón észre se vettek, hála' istennek, de ahogy vetettem a terembe a lábam, az összes szem rám szegeződött. Mindenki elcsendesült, én meg megálltam az ajtóban.

Próbáltam a szememmel keresni egy olyan embert akit ismerek, és láss csodát megtaláltam Martinust. Ő is felnézett, de semmit nem csinált. Ennyit erről.

Miután már eleget álltam az ajtóban, elkezdtem a hátsó sor felé sétálni. Voltak akik követtek a tekintetükkel, de a legtöbben már visszatértek az abbahagyott beszélgetésekhez.

A hátsó padsorban már csak egy hely volt szabadon, az pedig egy szőke hajú, zöld szemű és szeplős arcú lány mellett, aki épp a telefonját bújta.

-Szia-köszöntem-Ide ülhetek?

-Hello, persze.-mondta és elrakta a telefonját.-Mina vagyok.

-Luna.

-Üdv a pokolban Luna.

-Hát...köszi. Asszem.

Mina nagyon kedves. Már egy kis ideje beszélgetünk, legfőképpen arról honnan jöttem.

-Na és szeretnél egy bemutatót az osztályról?-kérdezte.

-Miért is ne.

-Oké, tehát ott elöl ülnek az okosak. Róluk nem lehet sokat mondani. Mögöttük ülnek a ribik, élükön Lotte Dahl-al. A többiek meg csak istenítik. -magyarázta.-Nem sokkal mellettük ülnek a focisták. Esküszöm neked még egy téglának is több esze van ezeknél.-itt felnevettem. Pontosan tudom miről beszél.-A focisták mögött meg a "menők"-rajzolt idézőjelet a kezével.-szerintem csak hímringyók, de döntsd el te.

-Hímringyók?-kérdeztem.

-Ja. Mindegyiknek van legalább 1 barátnőjük hetente. Kivétel Martinus. Őt még senki nem látta senkivel. Mondjuk, ha belegondolok Marcus sincs annyit lányokkal. Gondolom csak vigyáznak a hírnévre.-forgatta meg a szemét.

-Jaaaa, már értem.

-Na szóval, a legjobb részt kihagytam. Itt vagyok én. Az osztály szégyene.

-Mi? Miért?-esküszöm nem értem.

-Hát, még tavaly a focicsapat vezetője, Eric Lunde, megkért hogy feküdjek le vele, mire én nemet mondtam. Hozzátenném, hogy a gyerek segg részeg volt. De a lényeg, hogy másnap a suliban elkezdett terjengeni az, hogy én kértem hogy feküdjünk le, aztán meg csak úgy otthagytam mint eb a szarát. Aztán meg hiába próbáltam kimagyarázni magam ebből az egészből, egyszerűen nem hitte el senki.

-Nyilván, avval akit az egész iskola ismer elég nehéz szembeszállni.

-Pontosan. És attól a naptól kezdetét vették az állandó szivatások. Mára már nagyjából befejezték, de ha csak egyszer is megszólalok, már jönnek a csodás becenevekkel.-és megint megforgatta a szemét.

Mivel nem tudtam válaszolni, ezért inkább megöleltem, mire a fülembe suttogott egy köszönömöt.

xxxx

Három perc. Három rohadt perc kell a csengőig és szabadulhatok innen.

Ahhoz képest, hogy ez az első napom, nem is volt olyan rossz. Egyik órán sem kérték, hogy mutatkozzak be, aminek kifejezetten örülök. Az ebédszünetben pedig Minával beszélgettem, itt az osztályteremben. Mivel egyikünk se volt éhes, ezért fent maradtunk és megbeszéltük, hogy suli után elmegyünk abba a pizzázóba.

-Úristen végre mehetünk.-mondta Mina.

-Na haladj mert égen halok.

-Jólvan nyugi már.- ezzel felkapta a kabátját és elindult az ajtó felé.

Sziasztok!
Itt egy újabb rész, remélem tetszik.
Ha tetszett:⭐️&💬

Ui.: Mit gondoltok Mináról?