Alone

Part 17: Sült krumpli

Az előző részek tartalmából:

Hőseink úgy döntöttek, hogy éjszakára megszállnak egy házikóban, hogy tudjanak pihenni. Elsőnek Amy vállalta az örködést, de végül Leo is csatlakozott hozzá, így kiültek kettecskén csillagokat nézni.

***

Már épp meg akartam kérdezni, hogy vele esetleg történt-e valami, de témát váltott.
- Csórtam a gyorsétteremből sült krumplit, kérsz? - vett a táskájából egy adagot, majd felém nyújtotta.
- Te komolyan elloptál egy adag sült krumplit? - néztem rá meglepődve, majd kitört belőlem a nevetés.
- Most mi van? Ott árválkodott egyedül az egyik asztalon - nevette el magát ő is, miközben bekapott egy szálat.
- Nem vagy normális - törölgettem a szemem, amiből a nevetéstől már folyt a könny, és a krumplik felé nyúltam.
- A-a. Aki nem értékeli a kaját, az nem is kap. - húzta el a kezét a másik irányba.
- De az előbb még te kínáltál meg! - háborodtam fel mosolyogva.
- De aztán kiröhögtél, úgy hogy még sem kapsz. - nézett a szemembe incselkedve.
- Most azt mondod, hogy nem vagyok jogosult a sült krumplidra? - kérdeztem, és alig bírtam visszatartani a nevetést.
- Pontosan. Aki kinevet, az nem kap a nem normális krumplijából - vigyorodott el ő is, majd bekapott még egy krumplit.
- Jó, jó, visszavonom, hogy nem vagy normális. - tettem fel védekezően a kezem.
- Késő - fordította el a fejét "sértődötten".
- Naaaa, légysziiiiii - kezdtem, és a sült krumpli után nyúltam, de ő még jobban elhúzta azt.
- Mondtam, hogy nem kapsz! - nézett újra rám, de az arcán lévő vigyortól nem tűnt túl komolynak. Ezután kisebb hadakozásba kezdtünk a sült krumpliért, ami abból állt, hogy én megpróbáltam elvenni, ő meg mindig hátrébb húzta azt.
- Meg van! - sikerült megmarkolnom a kívánt tárgyat, és egyből birtokomba is vettem azt.
- Add vissza! - nyúlt immáron Leo a krumplikért.
- A-a, ez már az enyém! - mondta én is nevetve.
- Ne lopd el a lopott sült krumplim! - röhögött Leo. Mivel majdnem teljes testsúlyával rám nehézkedett, hogy a krumpli után tudjon nyúlni, én hátra estem, így immáron háton fekve próbáltam megóvni szerzeményem. Ő pedig  - kihasználva az alkalmat - négykézláb fölém mászott, és már majdnem elérte a kívánt tárgyat, amikor kinyitódott a terasz ajtó.
- Hát itt vagytok! - hallottuk meg Percy hangját, mire mindketten belefagytunk a mozdulatba, és abba hagytuk a röhögést. - Öhm.... rosszkor jöttem? - kérdezte meglepve. Nem ítélem el, tényleg elég félreérthető lehetett, ahogy fekszem a földön, Leo pedig felettem tornyosul.
- Elvette a sült krumplim! - mutatott rám Leo, csak hogy mentse a menthetőt.
- Mert nem akart adni! - tiltakoztam azonnal.
- Öhm, oké, akkor szerintem én most visszamegyek a házba, és úgy csinálok, mint aki nem látott semmit, ti pedig rendezzétek ezt el - mondta sokkolva, majd ahogy ígérte, vissza is ment oda ahonnan jött. Miután becsukta maga mögött az ajtót mindkettőnkből kitört a röhögés.
- Na jó, szerintem menjünk be - állt fel Leo, és engem is felsegített a földről. Eloltotta a tüzet, majd megindultunk a ház felé.
- Béke? - nyújtottam felé a kezem, amit meg is rázott.
- Béke. - mondta ő is, majd vett egyet a sült krumpliból. Odabent Percy és Annabeth éppen beszélgettek valamiről, mikor beléptünk.
- Hát ti hol jártatok? - nézett ránk Annabeth.
- Csak az udvaron - legyintettem, mintha ez nem is lenne olyan fontos. Annabeth kérdőn nézett ránk, de mivel egyikünk sem válaszolt, így Percy felé fordult.
- Én nem tudok semmit! - tette fel az védekezően a kezét, és elég feltűnően nyomott el egy vigyort.
- Oké, mindegy - hagyta ránk Annabeth. - Menjetek és feküdjetek le egy kicsit aludni, reggel elég korán indulunk. - el is mentünk lefeküdni, viszont az ajtók előtt egy kicsit tanácstalan lettem. Most menjek be Annabethék üres szobájába, vagy menjek Nicohoz? Végiggondolva meghoztam a teljesen egyértelmű döntést, és kopogás nélkül, halkan benyitottam Nico szobájába. Meglepetésemre viszont nem aludt, hanem az ágyán ülve játszott egy kis... kis csontváz macskával? Igen, azt hiszem az volt.
- Bocs, azt hittem alszol. - mondtam neki, mikor rám nézett.
- Nem nagyon tudtam aludni - vonta meg a vállát, majd arrébb ült a nagy francia ágyon, hogy oda tudjak mellé ülni. Így is tettem, majd mikor elfoglaltam a helyemet, kérdőn néztem a csontváz állatkára.
- Ő ki? - kérdeztem nagyokat pislogva.
- Csak egy halott macska - adta meg az elég fura ám egyértelmű választ. A kijelentésén halkan elnevettem magam.
- Oké, szóval csak egy halott macska. - nyugtáztam a kijelentését. A csontváz oda sétált hozzám, majd ráfeküdt a lábamra, és azt hiszem dorombolni próbált. Először kicsit idegenkedve, és bátortalanul nyúltam hozzá, de érdekes mód, amint hozzáért a kezem halványan kirajzolódott a bundája, pont mint egy szellemnek. Ahogy hozzáért a kezem, lényegében pont ugyan olyan volt, mint egy élő macska, csak sokkal hidegebb, és halottabb.
- Cuki - jegyeztem meg, miközben egyre jobban belemerültem a simogatásába. Nico közben valahonnan szerzett egy távirányítót, és benyomta vele a tévét, amit azonnal le is halkított. Kapcsolgatott egy darabig a csatornák között, végül valamilyen filmnél állapodott meg. Egy darabig én is néztem vele, aztán éreztem, ahogy a szempilláim egyre nehezebbek lesznek, majd végül teljesen lecsukódnak. Így viszonylag hamar sikerült elaludnom, azt hiszem Nico vállán. Ez valahogy az elejétől fogva furcsa volt a kapcsolatunkban, mivel egyikőnk sem ölelgette agyon a másikat, meg traktálta azzal, hogy mondja el mi baja, szimplán elvoltunk egymás mellett, és ha nem is túl feltűnően, azért éreztettük a másikkal az ottlétünket. Nico is például így tett, mikor én sikeresen elaludtam a vállán, ő pedig egy darabig félig magához ölelve nézte még a tévét - csak hogy kényelmesen elférjen -, majd rám hajtva a fejét ő is bealudt. Lehet a többiek számára úgy tűnik, hogy teljesen zárkózott, de én kezdtem úgy érezni, hogy engem egyre közelebb enged magához.

-----------------------------------------------------

Öhm, sziasztok:'D

Igen, még élek xD
Még év vége előtt szerettem volna hozni nektek egy ilyen chilles részt, mielőtt beindulnak az események, de azt már csak jövőre tudjátok meg, hogy milyen események;)
De ne aggódjatok, megpróbálom Január első két hetében befejezni, hogy még az egy éves évfordulója előtt kész legyen:D

Majd még hozok nektek egy újévi részt, addig is további jó olvasgatást mindenkinek!

Üdv.: Az író