𝑀𝑦 𝑎𝑑𝑜𝑝𝑡𝑒𝑑 𝑏𝑟𝑜𝑡ℎ𝑒𝑟 °BEFEJEZETT°

0.

Az épületben rengeteg  kisgyerek volt. De voltak nagyobbak is. Semmit nem értettem. Anyukám a karjai között vitt az egyik szobába, apukám mellett. A szobába egy szőkés hajú kisfiú volt. Zöld szemei izgatottságtól és félelemtől csillogtak.

- Ááh...Mr. és Mrs. Smith?- jött oda egy idősebb hölgy.

- Igen.- mondta apukám.

- Nos van olyan kisgyerek akivel már jobban megismerték egymást?- kérdezte a hölgy.

- Igen. Michael-lel már nagyon sokat találkoztunk.- mondta anya. Szóval ide jöttek mindig, mikor nem voltak otthon. Semmit nem értettem. Mit keresnek itt a szüleim? És mit akarnak ezzel a kisfiúval?

- Rendben. Biztosan meggondolták?- kérdezte újra a hölgy.

- Igen. Teljesen biztos.- mondta anya.

- Akkor Michael, segítünk összepakolni a ruháid és aztán pedig menjünk aláírni a papírokat.- hadarta a hölgy és közben a fiúra nézett. Ki ez? És miért kell összepakolnia a ruháit? Mi történik most? Anya lerakott a fiú mellé. Miért tett le? Rémülten nézett szét, majd elkezdett a párnája aló kiszedni valamit. Mi lesz most? Mit csinálnak? Nem értek semmit. A fiú elkezdett pakolászni, amiben apa segített neki. Anya azzal a nővel beszélgetett valamiről. Nem avatna be valaki? Időközben apa és a fiú összecsomagoltak. Anya felkapott az ölébe és kisétáltunk a szobából. Az épület bejáratánál volt egy nagyon magas pult. Ott apa és anya valami papírokat firkáltak. A szőke fiú ott állt mellettünk. Miért követ minket?
- Akkor meg is volnánk.- törte meg a fejemben cikkázó szavakat a nő.

-Köszönünk mindent. Szép napot!- mondta anya és elindultunk.

- Gyere Michael. Köszöntelek az új életedbe.- mondta apa és megfogta a fiú kezét, majd kimentünk az épületből. Új élet? Mi történik a családommal?

Huh...nos ez lenne az új sztori. Remélem tetszik. Igyekszem minnél izgalmasabbra és tartalmasabbra gyártani a részeket. Minden hétfőn új rész. A helyesírási hibákért bocsi! Szép hetet mindenkinek!💖