Vérszerinti?

★8.rész★

Jackson pov

Becsuktam a szemem és elkezdtem közeledni felé és vártam hogy a mézédes ajkai magával ragadjanak!
A zár kattan a kilincs lenyomva az ajtó nyitódott...

-Namjoon! Jackson! Itthon vagyunk! Kiabálta anya miközben levettették a cipőjüket és a kabátot.
-Bazdmeg! Pont a legjobbkor!

Káromkodott Nam az órra alatt de még így is halottam.
Gyors elváltunk egymástól és én tovább mosogattam míg Jackson úgy csinált mintha valamit keresne. Ch jó trük.

-Ohh szia anyu! Már is otthon vagytok? Kérdeztem ártatlanúl anyut miközben bejött a konyhába Nam apjával együtt.
-Igen! Csak egy kicsi kirucanás volt!
-És hol voltatok? Kérdezte Nam gyanusan.
-Csak egy kicsit lementünk a tengerre.
-És még annyit se mondtatok hogy viszlát!
-De hagytunk cetlit ne nyavajogj Nam! Szolt rá az apja.
-Meg amúgy is! Holnap megyünk sátrazni! Együtt mint egy család.
-Mivan? Holnap? Mondtuk egyszerre Namjoonnal.
-Igen szóval kezdjetek el pakolni!

Namjoon Pov:

Egyszer csak egy nagy csattanást halottunk az emeletről! Nem igaz hogy nem tudnak 10 percre kusba maradni!
-Fiam! Ez mi volt? Kérdezte Jackson anyja.
-Áthivtuk Nam barátait estére. De semmi nem történt! Eskü!
-Oké oké! Nem haragszunk de viszont 3-ra legyenek otthon mert akkor kezdünk mi is készülni!
Nem szoltunk semmit csak felszaladtunk az emeletre ahol mindenkit kizavartunk azzal a magyarázattal hogy el kell mennünk otthonról és itthon vannak a szüleink. Hamar el is tünktek majd a nap többi része inkább pakolással ment el.

Másnap

Az ébresztő már reggel 6-kor keltett mindket. Elöször én majd kicsivel késöbb Jackson is megindult. A tegnapi majdnem csók óta nem is nagyon  szóltunk egymáshoz.