baby boy [l.s.] //átírás alatt//

four

na ne.

ne ne ne.

- harry! – kiáltott fel a harryvel szemben álló személy, aki nem más, mint louis. harrynek az álla leesett amint meglátta őt, és a kezét a szája elé kapta. louis felszisszenve elhúzta a kezét, és összeráncolt szemöldökökkel a vérző vágásra nézett. - mi a szart keres nálad egy bicska?

- én... úristen! sajnálom, én- én csak gondoltam hogy- ne haragudjon! de én- – beszélt harry össze-vissza, a kezeivel pedig csak kalimpált, aggódóan louisra nézve. - megijedtem. – fejezdte be a mondandóját, a kezével idegesen a hajába túrva. louis morogva lerázta a kezéről a vért, és harryre nézett, így harry meglátta, hogy az arca izzadt volt, csak mint a szürke pólója, ami rajta volt. ami igazából normális volt, hiszen louis éppen futott, csak úgy mint minden reggel.

- nem... mindegy. csak következőleg előbb nézd meg, hogy ki az. – nevetett a fejét csóválva. igen, nem nagyon örül neki, hogy harry megvágta a kezét, de nem haragszik rá, mivel tudja, hogy nem akarta ezt tenni. meg amúgy is, harry ránéz azokkal a nagy ártatlan zöld szemeivel, így pedig egyáltalán nem is tudna rá haragudni. - ne haragudj, hogy rádijesztettem. – mondta louis őszintén, harry pedig csak csodálkozott, amiért még louis kér bocsánatot. egy angyal.

- ne ön kérjen bocsánatot, az én hibám. – rázta meg, majd hajtotta le fejét harry, de rögtön fel is kapta, amint eszébe jutott valami. egy kis mosoly megjelent az arcán, louis pedig kérdő arccal figyelte a fiút, nem tudva mire készül. - tudja, mr. tomlinson, itt lakok pár perce. g-gondoltam bejöhetne, és akkor bekötném a kezét. - mondta halkan harry, a lábujjhegyeire állva, és fejét oldalra döntötte.

- harry, erre semmi szükség, megleszek így. - mutatott louis a kezére amiből folyt a vér.

- nem. komolyan mondom. kérem, uram. – mondta az utolsó szót elhúzottan, és vékonyabb hangon, bociszemekkel nézve louisra, sokat pislogva. és hát, erre persze nem tudott nemet mondani, ezért sóhajtott egyet, és bólintott.

- legyen.

~•~

amint a házhoz értek, harry kinyitotta az ajtót, és bement a házba, louis pedig jött utána. harry becsukta az ajtót mögöttük, louis közben meg körbenézett, és beljebb ment.

- még csak most költöztem ide, szóval még nincs nagyon sok dolog itt- a dobozokon kívűl, persze. – mondta harry nevetve, izgulva megvakarva a tarkóját.

- aranyos kis ház. – megfordult louis, és rá mosolygott, harry pedig bólintott egy kis mosollyal az arcán. ez után csak csönd következett, harry a lábát nézve harapdálta az ajkait, louis pedig csak a fiút figyelte, csodálva a kicsi teremtényt. harrynek akárhogyis le volt hajtva a feje, érezte magán a férfi tekintetét, amibe az arca belepirult. - aranyos – súgta louis, mire harry hirtelen felkapta a fejét.

nem. nem lehet, hogy most őt hívta aranyosnak. biztos még mindig csak a házról beszélt, csak közben harryt figyelte. igen. pontosabban harry ezt gondolta...

- szóval – szakította meg a kínos helyzetet harry egy köhintéssel, és elindult a konyhába. a pulthoz sétált, ahol elgondolkozott, hogy hova is tette az elsősegély csomagot. aztán eszébe jutott. felnézett a falra szerelt szekrényre, és felnyúlt kinyitni. ez még sikerült neki, de a dobozt, ami a második polcon volt, azt nem érte el. ezért a lábujjhegyére állt, és majdnem..majdnem elérte, de mégsem. már úgy döntött, hogy inkább idehoz magának egy széket, viszont ekkor megérzett egy kezet a csuklóján, ami gyengéden körbefogta azt, majd elhúzta a szekrénytől. harry lassan hátranézett, és visszaállt a talpára, meglátva, hogy louis mögöttem állt, és olyan közel volt hozzá, hogy szinte már törpének érezte magát mellette. igaz, hogy louis nem volt valami magas, de bizony harrynél egy fejjel biztos, hogy nagyobb volt.