baby boy [l.s.] //átírás alatt//

eight

harry reggel a víz folyásának hangjára kelt fel, és iszonyatos nagy fájdalommal a fejében. a kezét a homlokához emelte, és tenyerét hozzá dörzsölte nyöszörögve. kinyitotta a szemeit, és pislogott párat mire rájött, hogy ismeretlen helyen van. nem emlékszik arra, hogy hol van, ezért kezdett egy kicsit bepánikolni.

gyorsan felült az ágyban és körülnézett, a szemei pedig megakadtak az éjjeliszekrényen lévő kis papíron, ami egy pohár víznek volt döntve. megdörzsölte a szemeit és a kezébe vette a papírt.

jó reggelt!
a gyógyszert a vedd be. biztos vagyok benne, hogy fáj a fejed. xx

harry nagyra nyílt szemekkel olvasta el az üzenetet. jobban bepánikolt azon, hogy a bizonyos ember aki ezt írta tudja, hogy fáj a feje. valaminek kellett történnie biztosan, csak ő nem emlékszik. még néhányszor elolvasta az írást, és leesett az álla amikor felismerte; ez a főnöke írása.

harry elgondolkodott a tegnapon, próbált visszaemlékezni arra, amire csak tudott. emlékszik, hogy louis meghívta őt vacsorára, és aztán amikor elkezdtek beszélgetni louis szomorú lett az elhunyt édesanyja miatt, harry pedig fel akarta dobni a hangulatot, ezért az jutott eszébe, hogy ihatnának. és igen, megvan, ittak. harry pedig ezért nem emlékszik többre.

az összezavarodott fiú lassan kikelt az ágyból nyújtózkodva, és bevette a gyógyszert amit louis rakott ide neki. a pohár tartalmát lehúzta, majd kisétált a szobából. a zajt jobban hallotta, ami a mellette lévő szobából jött, aminek ajtaja résnyire ki volt nyitva. harry nyelt egy nagyot, és az ajtóhoz lépett, kezét a kilincsre téve. a víz folyásának hangja ekkor befejeződött, mire harry egyet hátrébb lépett. félt benyitni, de végül összeszedve minden bátorságát kitárta az ajtót. beljebb lépett a helységbe félénken körülnézve. hirtelen az egész teste lefagyott, amikor meglátta louist, aki ott állt előtte egy törülközőt éppen a dereka köré tekerve. a hajából csöpögött a víz, a meztelen testén pedig folytak le a vízcseppek. harry lassan végigvezette szemeit testén, és azt gondolta, hogy ez az eddigi legszexibb dolog amit életében valaha látott. louis a hajába túrt, majd felnézett harryre, aki ott állt egy helyben nagy szemekkel nézve főnökére.

- harry! hát felkeltél! – mosolyodott el louis, és közelebb lépett harryhez. jó reggelt kíván neki, viszont a fiú nem mondott semmit, de még csak levegőt is alig vett. louis összeráncolta szemöldökeit amint harryt nézte, nem értve mi a baja. - föld hívja harryt. – nevetett louis harry arca előtt csettintve, mire harry megugrott, és valamennyire magához tért.

- i-igen, uram. – szólalt meg harry különösen magas hangon, utána köhintve egyet. - én uh- köszönöm a gyógyszert, kedves öntől. – erőltetett harry az arcára egy megjátszott mosolyt, hiszen most nagyon nem tudott mosolyogni.

- nagyon szívesen, de már megbeszéltük, hogy nyugodtan tegezz. – tette louis kezét harry vállára egy kedves mosollyal az arcán, mire harry kiadott egy fura hangot, és elkezdett gondolkozni.

- mikor is? – harry erre nem emlékezett például.

- nem emlékszel? – kérdezte louis megemelve szemöldökeit. válaszul harry csak megrázta a fejét. louis beharapta ajkát majd vett egy nagy levegőt. számított arra, hogy harry nem nagyon fog emlékezni sok dologra. - semmire? – harry erre is megrázta a fejét, - oh.

- igazából d-dereng valami. – vakarta meg a tarkóját harry, lábait keresztbe téve maga előtt, majd belekezdett;  - emlékszem, hogy átjöttem vacsorázni magá- hozzád. aztán nagyon szomorú lettél az anyukádról beszélve, é-én pedig nem tudtam hogyan dobjalak fel, ezért kértem, hogy i-igyunk, te pedig nagyon nehezen akartál adni nekem italt. de aztán hoztad a bort, amiből ittam egy pohárral. aztán kértem még egy pohárral, aztán még egyet, és... körülbelül ennyi. – hadart el mindent harry, amire emlékezett.