baby boy [l.s.] //átírás alatt//

one

harry mr. tomlinson irodája előtt ült egy kanapén, várva, hogy bemehessen az állás interjúra. kell neki egy állás, hogy legyen pénze, hisz anyukája most vett neki itt egy kis házat londonban, és egyedül kell élnie. szóval magát kell eltartania.

az ajtó kinyílt, és egy kb. harryvel egyidős lány sétált ki durcás fejjel, a karjaival a mellkasa előtt. ezután egy magas, öltönyös férfi jött ki, papírral a kezében.

- harry..styles. maga a következő. - szólalt meg a férfi, körbenézve a helységben, mire harry felemelte a kezét, majd felállt. leporolta a halvány rózsaszín szoknyáját, és megtisztította a torkát egy köhintéssel. igen..szeret szoknyákat viselni. így gondolom egyértelmű, hogy meleg.

lábai annyira remegtek, hogy alig bírt megállni rajtuk. a szíve hevesen vert, a tenyerei pedig izzadtak. nagyon izgult.

a magas férfi előre engedte őt, és becsukta maguk mögött az ajtót. amint belépett a tágas irodába, egy nagy barna asztal volt az első dolog amit megláttott. aztán körbenézett. a szoba bal szélén volt egy fehér kanapé, a jobb fele pedig csak nagy ablakokból állt. a falak fehérek voltak, a bútorok pedig modernek, amiken volt egy két festmény. és végre a legfontosabb dologra vezette szemeit; mr. tomlinsonra. ott ült elnyílt ajkakkal, fekete forgós székében.

louisnak még az álla is leesett, amint harry belépett az irodájába. még életében nem látott ilyen gyönyörű teremtényt. a haja barna, és göndör volt, és írtó puhának nézett ki. az arca egyszerűen a legszebb dolog volt, és az ajkai rózsaszínűek és duzzadtak voltak, amik louist máris kezdték megőrjíteni. a vállai egyáltalán nem voltak szélesek, inkább mint egy lányé, a csípője pedig vékony. a rózsaszín kis szoknya, amit viselt, kiemelte a bőre színét, ami fehér és tejes volt, és annyira sima. a lábai pont tökéletesek voltak, és louis csak azt akarta, hogy a feje a combjai között legyen. annyira gyönyörűnek, és csinosnak tartotta harryt, hogy ebben a pillanatban magáénak akarta.

baszki.

harry sem gondolt mást az asztal mögött ülő férfiról. az arccsontja erős volt, amit az arcán lévő barna borosta takart. a kék szemei csak úgy csillogtak, miközben harryt nézte, és harry azt hitte helyben el fog ájulni miközben a férfit nézi.

mielőtt még ez megtörtént volna volna, újra köhintett egyet, és kezeit összekulcsolta háta mögött

- jó- jó napot kívánok. - szólalt meg harry végre, különösen magas hangon. hiszen nagyon izgult, ez nem is csoda, de harry nagyon cikin érezte miatta magát.

- szia. hogy hívnak? - köszönt vissza louis, mutató ujját alsóajkához dörzsölve, miközben harryt figyelte. a hangja magas, kicsit rekedt, és rohadt szexi volt, ami harrynek nagyon bejött.

- harry- a nevem harry styles. - felelt harry félénken, ujjaival játszadozva a háta mögött, és a lábujjhegyre állt, élesen beszívva a levegőt.

- harry. foglalj helyet, drága. - intett louis harrynek, aki érezte, hogy a becenévre az arca elpirul. nehezen, de bólintott egyet, és elindult az asztal előtt lévő kényelmesnek tűnő székhez, és leült rá, megköszönve. louis csak bólintott, és megcsodálta közelebbről a fiatal fiú arcát. - szóval, hány éves is vagy?

- én..tizenhat..vagyis nem- tizenhét. - beszélt össze-vissza harry, mire elnézést kérve tenyereibe temette az arcát. annyira izgult, dehát volt is rá oka. élete első állásinterjúán van, és az ember, aki vele szembe ül, az a világ legjóképűbb embere.

louis is látta mennyire izgul harry, ezért kuncogva egyet kinyújtotta a karját, és kezét harry - már az asztalon pihenő - kezére tette. erre harry felkapta a fejét, és louis szemeibe nézett a legelső alkalommal. olyan gyönyörűek voltak a szemei. olyan kékek, mint a tenger, a szempillái pediz dúsak. louis egy mestermű volt.