baby boy [l.s.] //átírás alatt//

ten

a repülőtérre fél óra után megérkeztek, és harry izgatottan nézett ki az ablakon. robert kiszállt az autóból, csak úgy, mint harry. robert kivette a csomagtartóból harry bőröndjét, és ő kezdte húzni harry helyett, amit a fiú illedelmesen megköszönt.

- mr. tomlinson hol van? – kérdezte a zöld szemű, amint beléptek az óriás épületbe. nagy volt a hangzavar, az emberek pedig csak úgy nyüzsögtek.

- ott van. – válaszolt egy idő után robert, egy irányba mutatva, mire harry arra felé fordította a fejét, így meglátta louist, aki ott állt, a telefonján nézve valamit. harry robra mosolygott, és elindult louis felé, lábait gyorsan szedve egymás után. rob felsóhajtott, és az izgatott, szaladó fiú után indult, aki meg sem állt, amíg louisval szembe ért.

- hali. – vigyorgott harry, mire louis felkapta a fejét, és a göndörkére mosolygott.

- szia, harry. – köszönt vissza louis, és eltette a telefonját. - hogy aludtál? – érdeklődött, közben karját körbefonta harry dereka körül, és gyengéden magához húzta őt.

- nem jól. – sóhajtott. - nagyon keveset aludtam. alig öt órát. – mondta, és ásított egy nagyot, a kezét a szája elé téve, az alvásra gondolva. aztán megdörzsöltem a szemeim, majd felnézett louisra, aki őt figyelte mosolyogva.

- ha gondolod aludhatsz az úton. igaz, hogy csak egy óra, de az ér valamit, nemde? – emelte meg szemöldökeit, és harry csípőjébe markolt, mire harry boldogan bólogatott. rob is megérkezett, és kettejük mellé állt.

- jó reggelt, uram. – köszöntötte robert louist, amit a férfi viszonzott, majd vett egy nagy levegőt

- mehetünk, robert? – kérdezte louis, mire rob bólintott. - na gyere, harry. – súgta louis, és megfogta a bőröndjét egyik kezével, másikkal pedig tovább harry derekát ölelte át. átmentek amin kellett, aztán kimentek az épületből, és egy autóba ültek be. harry nem értette, hogy ez most micsoda, hiszen nem tudta, hogy autóval kell menni a repülőhöz.

nézte, amint elmennek a nagy repülők mellett, aztán a szemei hirtelen nagyra nyíltak, amikor látta, hogy már magánrepülők mellett haladnak el. louisra kapta a fejét, aki egy féloldalas vigyorral arcán megrántotta szemöldökeit, aztán kacsintott egyet. az autó megállt, és mindenki kiszállt belőle, a sofőrt kivéve. louis egy öltönyös férfival kezdett beszélni, aki már alapból ott volt, közben harry pedig szemeivel a repülőt nézte, aztán a bejáratnál lévő két egyenruhás nőre nézett, akik ekkor megindultak feléjük, hogy elvegyék a bőröndöket.

- köszönöm, jane, regina. – bólintott a lányokra louis, aztán rob felé fordult. - robert, köszönöm, hogy elhoztad harryt. mostmár nyugodtan mehetsz. – kezet ráztak, aztán rob visszaült az autóba, ami elhajtott. louis harry mellé lépett, és kezét a hátára simította. - menj csak előre.

ígyhát felmentek a repülőre. harry álla leesett, amint meglátta belülről. volt a két szélén két darab páros ülés, és velük szemben egy-egy egyszemélyes, köztük pedig egy üvegasztal. ezek mögött egy kanapé, a másik oldalt pedig kettő fotel, amik kibaszott kényelmesnek tűntek. a végében volt egy kis pult, ahol italok voltak, harry pedig szótlan volt, annyira tetszett neki.

- úgy látom tetszik. – lépett mögé louis, mire harry csak elnyílt ajkakkal bólogatott. persze számíthatott volna erre, amilyen gazdag a főnöke...

- nagyon. – ennyit bírtam kinyögni, amin louis felkuncogott.

- foglalj helyet. – biccentett fejével louis, mire harry bólintott. szívesen beleülne az egyik fotelba, vagy lefeküdt volna a kanapéra, de inkább csak leült az egyik ülelésre az ablak mellé. - baj ha ide ülök? – állt louis a mellette lévő üléshez, mire harrynek felcsillantak a szemei. annyi helyre le tudna ülni, de ő mégi mellé szeretne. szóval megrázta a fejét egy kis mosollyal az arcán. louis leült mellé, s zakóját levette magáról, ingjének ujjait pedig feltűrte. tudna még szexibb lenni?