baby boy [l.s.] //átírás alatt//

sixteen

tényleg megtörténik. két nagy bőrönddel állok magam mellett az ajtóban, éppen arra készülve, hogy ezeket louishoz vigyük. még csak egy hónapja, hogy ebbe a házba költöztem, máris költözök máshova. máshoz.

lehet, hogy rosszul döntöttem, és nem gondolkodtam rajta eleget. lehet, hogy el kellett volna mondanom anyukámnak, vagy legalább niallnek. de nem. én most így döntöttem, és így szeretném. nem akarom, hogy mások tudják, mert biztosan nem pártolnák ezt az öletet. ami igazából már a valóság.

be kell valljam magamnak, szeretem louist. még azt nem mondanám, hogy szerelmes vagyok belé, de abban biztos vagyok, hogy szeretem őt. egyszerűen annyira tökéletes ahhoz, hogy ne lehessen őt nem szeretni. szerintem ennyi idő alatt ki lehetett ismerni, hogy milyen ember is ő. főleg úgy, hogy minden napomat vele töltöm. vagyis majdnem minden, hisz a hétvégéket nem. de mostmár ez is így, lesz, ha együtt fogunk élni.

együtt élünk? kibaszottul odaköltözök hozzá.

ha louis azt szeretné, hogy vele éljek, akkor bizonyára ő is szeret engem. nemde? hiszen ki akarna olyannal együtt élni, akit nem szeret? és ki tudja mennyi pénzt költött rám? a szobában a bútorok, és az a sok ruha. el sem tudni képzelni mennyibe kerülhetett..

egyszerűen nem lehetne őt elutasítani.

- hogy vagy? - kérdezett louis, amikor megérkeztünk a hozzá, és leállította az autóját.

- izgulok, és félek. - nevettem louisra, felemelve egyik kezem, ami remegett az izgalomtól. louis elmosolyodva, körbefogta két kezeivel remegő kezemet, és a szemembe nézett.

- megértelek, harry. de nincs mitől. minden oké lesz, hmm? - nyomott egy puszit kezeinkre, kék szemeivel végig az enyémbe nézve. egy nagy sóhajtás után bólintottam louisra, halvány mosollyal az számon. louisnak szája sarka felgörbült, majd elengedte a kezeim. - menjünk be.

a bőröndjeimet bevittük, de nem pakoltunk ki még semmit, a pizsamámon, és a plüss macimon kivéve. azokat leraktam a nagy ágyra, azután pedig ledőltem rá, elgondolkozva.

talán tényleg nem jól döntöttem, és túl gyorsan haladunk. hiszen, még nem is vagyunk egy pár. lehet, hogy néha csókolózunk, és azt mondta már, hogy az övé vagyok, de az nem jelenti azt, hogy együtt vagyunk. azaz, ő még nem kérte meg.

szóval egy kicsit össze vagyok zavarodva. úgy mindenen.

behunytam álmos szemeim, hiszen elfáradtam ma. először a munka, aztán meg sok dolgot össze kellett pakolnom. ez így nem hangzik olyan fárasztónak, de nekem az volt.

a testem ellazult, és már majdnem el is aludtam, amikor kopogást hallottam az ajtón.

- harry? - hallottam meg louis hangját az ajtó túlsó oldaláról, mire felkaptam a fejem, megdörzsölve álmos szemeim.

- igen? - szóltam vissza, ezt egy ásítással követve.

- engedtem neked fürdővizet odalent. gyere, fürödj meg. - mondta, mire nekem az arcomon egy boldog mosoly jelent meg. gyorsan fel is ültem, és kinyújtva a lábaim, felálltam az ágyról. elsétáltam az ajtóhoz, amit kinyitottam, louisval szembe találva magam. elmosolyodott, de ez a szép mosoly szinte abban a pillanatban el is tűnt ajkairól, ahogy szemeimbe nézett. - oh, aludtál? ne haragudj, ha felkeltettelek.

- nem, még nem. csak majdnem. - mondtam, mondatom végén nevetve egyet. louis csak bólintott, majd félreállt az ajtóból, hogy én ki tudjak menni. megköszönve, kisétáltam.