baby boy [l.s.] //átírás alatt//

three

- szia, cuki fiú.

baszki. baszki baszki baszki! most meghalok. meg fog erőszakolni! nem akarom! - gondolta magában harry, és közben erősen összeszorította szemeit.

összeszedte minden bátorságát, és megfordult, így vele szembe állt.

gondolkozz.

hirtelen megindult az ajtó felé, de a férfi elállta az útját, és karját harry elé tette.

- hova, hova? – csettintgetett a nyelvével eldöntve a fejét.

- do-dolgozni. – felelt halkan harry, utána hátrébb lépve egyet. de ez igazából felesleges volt, mert az ismeretlen utána lépett.

- és azt gondolod, hogyha ilyen szoknyában eljössz dolgozni, nem fog valaki elkapni, és szépen seggbe kúrni? – nevetett ördögien, majd harry szoknyája alá nyúlt, és a fenekére csapott. harry egyre jobban kezdett bepánikolni, ígyhát mégegy lépéssel hátrébb ment, de a férfi rögtön elkapta, és egy gyors mozdulattal a falnak lökte. harry felsikoltott, és próbálta ellökni magától, de túl erősen tartotta a másik.

és mit csinált harry? elkezdett sírni.

- kérem ne. – mondta szipogva, szemeit behunyva, és kezeit ledobva maga mellé, elvesztve minden reményt, hogy kiszabadul szorítása alól.

- mit ne? mi is a neved, cica? – kérdezte, ahogy a kezeivel harry kezeit a falnak nyomta a feje fölé, erősen. harry erre felszisszent, és megrázta a fejét.

- valami – mondta, amit utána rögtön megbánt, hisz a férfi felpofozta őt. a fejét oldalra tartotta, ajkát beszívva fogai közé, de a srác megfogta az állát, és maga felé fordította fejét, kényszerítve harryt, hogy ránézzen. csípte a bőrét a csapás, a csuklói pedig fájtak a durva szorítástól. erősebben kezdett el sírni, mire csak kinevette.

- szóval mi a neved?

- ha-harry. – válaszolt neki, nem akarva még egy pofont. az alak már csak egy kezével tartotta kezeit a feje fölött, hisz a másikkal leráncigálta harryről a szoknyáját. harry hangosan felsírt, és lábával rugdalózni kezdett, mire a srác csak kegyetlenül megcsapta az oldalát morogva.

- szóval harry.. tudod mit fogok most tenni? – kérdezett harrytől, de a választ meg is adta; - szépen elpusztítom a formás kis feneked. – nevetett, szegény harry meg már fuldokolt a saját könnyein.

- ne..én..nem aka-akarom. – alig bírt beszélni a sírástól. tennie kéne valamit, de nem ment neki. ezért annyira gyengének érezte magát.

- én se akarok sok dolgot, harry. de ez az élet. – mondta a férfi, és harry nyakára támadt. elkezdte szivogatni, és harapdálni, ami nem volt valami kellemes érzés.

- mr. tomlinson! – sikított olyan hangosan, ahogy csak tudott, reménykedve, hogy louis majd meghallja, és segít rajta.

- gondolod, majd mr. tomlinson meg fog menteni? bezártam az ajtót, kisokos.

eközben louis az irodájában ült egy tollal játszadozva, és már gyanúsnak tartotta, hogy ennyi idő után nem jön vissza harry. több mint hat perc eltelt már, és még mindig mosdóban van. aggódni kezdett, ezért felállt a székéből, és az ajtajához sétált, hogy kimenjen rajta.

és pont ekkor hallotta meg, amint valaki a nevét sikítja; harry.

- harry! – kiáltotta louis, és a mosdó ajtajához rohant, amilyen gyorsan csak tudott. kezét a kilincsre tette, és ki akarta nyitni az ajtót, de nem ment neki, mivel zárva volt az. ráncigálni kezdte a kilincset, és lökdösni az ajtót, mintha az segítene a helyzeten. de persze ez nem ért semmit, ezért leállt, és így meghallotta harry keserves sírását. erre bepánikolt, és öklével erősen a faajtóba ütött. - ahh a faszomba már.. – súgta magának idegesen, majd nekiugrott az ajtónak. nem történt semmi.