baby boy [l.s.] //átírás alatt//

five

ma két hete, hogy harry dolgozni jár. már egész jól belerázódott a munkába és egyre több dolgot csinált, amik persze nem olyan nehezek, de neki teljesen megfelel. például papírokat visz el másnak, emailekben üzen annak, akit a főnöke be akar hívni az irodájába, és persze minden reggel visz mr. tomlinsonnak egy kávét, amit azóta nem öntött ki! közben egyre több embert ismert meg. a legtöbben mind kedvesek, de persze vannak azok a bunkó, féltékeny lányok, akik egyértelműen azért féltékenyek rá, mert egész nap mr. tomlinsonnal lehet egy irodában, míg ők nem.

mr. tomlinson. őt is egyre jobban megismerte; ebéd szünetben - meg amikor van idejük - mindig beszélgetnek. harry múltjáról, az övéről, az érdeklődéseikről, meg mindenféle hülyeségről amiken mindig jókat nevetnek. nagyon jól el tudnak beszélgetni, és van köztük valami fura, megmagyarázhatatlan kapcsolat, ami olyan, mintha már nem napok, hanem évek óta ismernék egymást. harry gondolja, hogy louis nem csak a főnöke, hanem egy nagyon jó barátja lett.

louis a legtöbbször beceneveken hívja harryt, mint például drága, édes, kicsi, aminek harry nagyon örül, és minden alkalommal el is pirul. louis pedig imádja látni, amikor harry miatta elpirul, és aranyosnak tartja, hogy a legkisebb dolgon is piros lesz az arca.

harry persze eddig mindig nadrágokat viselt a történtek miatt. de tudja, hogy mostmár ki kéne vernie a fejéből a történteket. az a múlt. megtörtént, és semmi nagy baja nem lett, tehát nem kéne vele foglalkoznia. szóval, eldöntötte, hogy következőleg újra szoknyában megy. tudja, hogy nem fog megtörténni újra az, amíg mr. tomlinsonnal van.

~•~

- jó reggelt, mr. tomlinson. – lépett be harry louis irodájába pontban fél nyolckor. louis felnézett harryre a laptop mögül, és szemeit végigvezette harry testén elnyílt ajkakkal, majd egy mosoly jelent meg az arcán.

- szia, harry. látom újra szoknyába. – mutatott harry szoknyája felé, mire ő is elmosolyodott. harry lerakta a pulcsiját a fogasra és az asztalához sétált, majd felült rá. igen, ez nem valami helyes viselkedés egy munkahelyen, ráadásul a főnöke irodájában, de ezt louis egyáltalán nem bánja.

- igen. – mondta harry és ezután az következett, hogy csak néztek egymásra mosolyogva egymás szemébe nézve. harrynek ilyenkor mindig egy csikiző érzés volt az alhasában, az arca pedig belepirult louis tekintetébe és egyszerűen csak gyönyörűnek tartotta a férfit, és csak őt akarta nézni élete végéig. de aztán harry leugrott az asztalról és az ajtó felé indult. - hozom a kávéját. – mondta, és kinyitotta az ajtót.

- harry! – szólt utána a főnöke, mire harry hátrakapta a fejét louis felé. - kérlek hívd ide melissát. – kérte meg harryt, aki bólintott rá.

bleh.

harry nagyon nem kedveli melissát. ő az az egyik bunkó, féltékenykedős fajta csaj, aki e mellé még kurvásan is néz ki. már bocsánat. harry nem nagyon szokott vele személyesen beszélni, de a lány mindig lenézően néz rajta végig miközben a rágóján csámcsog. a nyávogós hangjával általában utána szól valami undok beszólást, és aztán mindig csak csücsörít a vörös rúzzsal festett szájával. szóval harry nem szívesen megy a közelébe.

amint készen volt a kávé, megkereste melissát, akit a mosdóból kifele jövet látott meg. a piros rúzs a kezében volt, még kitekerve, ajkait pedig összepréselte. a haját hátradobta és megigazította melleit, aztán dobott harry felé egy lenéző tekintetet, majd elindult más irányba.