A nagy zsarnokok és a hatalmas tudósok a tetteik miatt maradt fönn a nevük, de mindegyik elbukot. Vajon miért szól annyi film a bátorságról a szenvedélyről. Mert sem az erősek, sem az okosak nem győzhetnek a világgal szemben. Csak azok kiknek leg erősebb a szívük. Így csak ők maradnak életben. Kezdjük velem. Nyugalom ez nem egy olyan történet lesz, hogy a leggyengébb lesz a világ bajnoka. Én mindig is a történet olyan szereplője voltam aki csak tűrte a dolgokat. Óvodás koromban nem voltam mindig egyedül. Sokan bántottak de mindig volt valaki akivel játszhattam. Persze minden jónak véget kell érnie egyszer. Mikor általános iskolás lettem nem tudtam, hogy mi vár rám. Az első osztályban leginkább eltüntem csak akkor éreztem magam ott amikor szekáltak. Nem tudom mi volt az oka, nem tudom miért tették ezt. De csak annyi maradt meg belőle hogy az egész általános iskolás életemet meg határozták. Onnantól kezdve nem dönthettem a rólam való megitélésekről. A másik osztályba a hova kerültem senki nem volt a barátom. Legalább is eleinte. Miközben én türtem. Láttam az emberi kihasználást, és az önzést. Még a nyolc, tíz éves gyerekek viselkedésében. Míg ők csak marakodtak én figyeltem. Minél többet tudok egy emberről annál könnyebben védem meg magam tőle.