Supernatural in New York

8.fejezet

SJ

Kellemesen, s kipihenten ébredtem fel a hotelszobámban. Senki sem keltett fel, csupán a nagy fényre riadtam fel, ami elárasztotta a helyiséget. Még mindig nagyon zavarta a szemeimet a napfény, pedig reméltem hogy ez el fog múlni. Lehetséges hogy többet kellene várnom egy napnál?! Lassan kikászálódtam az ágyból, s a fürdőszobába mentem, ahol megmostam az arcomat. Sajnos elég élénken emlékeztem az előző napra, pedig azt kívántam bár meg se történt volna...Ám kénytelen voltam elfogadni a jelenlegi helyzetet, s tudtam hogy meg kell bírkóznom vele.
Alig léptem ki a fürdőszobából, mikor megláttam hogy valaki kívülről piszkálta a zárat, ami nem sokkal ezután kattant egyet, s az ajtó kitárult. Nagy megkönnyebbülésemre csak Chris fáradt be a szobámba.

-Huh, csak te vagy...- szaladt ki a számon az első dolog ami eszembe jutott.

-Jah, csak én.- ismételte meg a tőlem hallottakat némi szarkazmussal a hangjában, majd megint komolyra fordította a szót.- Hallottam hogy felkeltél, szóval gondoltam ezt vissza is adom.- a zsebéből elővett egy tárgyat, amit, miután közelebb mentem, megnéztem, s elvettem tőle tőle. Az új telefonom volt az, amit előző este elkért tőlem.- Connornak sikerült rámentenie a régi adataidat a kártyáidról, amiket tegnap találtunk meg. Gondoltam minél hamarabb megkapod...-de én már nem nagyon figyeltem rá, csupán megköszöntem neki s már indultam is hogy letegyem az éjjeliszekrényemre, ám ahogy az ablakhoz értem egyszerre éreztem égető fájdalmat és hallottam Chris 'Állj meg!' parancsát. Fájdalmamban felszisszentem, s nem sokon múlott hogy el ne ejtsem a telefonomat.

-Mi a fene volt ez?-fordultam Chris felé, magyarázatra várva. 

-Csak a Nap égető sugarai. Ez a mi esetünkben szó szerint így van.- elmosolyodott, de látva hogy én nem osztozom a jókedvén folytatta.-Elfelejtettem neked odaadni...-megint az egyik zsebében kotorászott, majd elégedetten a kezembe nyomott egy gyűrűt.

-Mi ez?

-Nem egyértelmű?- kérdezett vissza mintha valami nyilvánvaló dolog lenne.

-Egy gyűrű...nekem ez nem kell!- visszaadtam neki, mire mélyen rám meredt.

-Biztos vagy benne?- feltartotta a gyűrűt, s mielőtt rávághattam volna az egyértelmű válaszomat, ő az ablak elé sétált, ahol meglepő módon nem érte őt égési sérülés a napfény hatására és fájdalmat sem láttam az arcán.

-De ho...?

Chris válaszul feltartotta a bal kezét, amin egy ahhoz hasonló gyűrű volt, mint amit visszaadtam neki.

-Most már kell?- szólt ismét hozzám Chris, majd meg se várva a válaszomat, odadobta nekem a gyűrűt. A kis ékszert sikeresen elkaptam, majd ráhúztam a megfelelő ujjamra. 'Annyira nem szörnyű' állapítottam meg magamban, ezután pedig félve ugyan, de kinyújtottam a jobb karomat a napfény felé. Mivel a szemeimet is behunytam, így csak akkor tudtam meg hogy mikor érte napfény a karomat, amikor enyhe de kellemes melegséget éreztem. Kinyitva a szemeimet, megkönnyebbülve vettem észre hogy az már egyáltalán nem éget.

-Köszi.-mondtam Chrisnek hálásan.

-Ugyan...-legyintett egyet mintha ez semmiség lett volna, majd az ajtó felé vette az irányt.- Na gyere!

-Hova?

-Elkezdjük a képzésedet.

  Chrissel egyenest a pincébe indultunk el. Azt mondta hogy az ilyen edzőterem-féleségként szolgál. Közölte hogy előtte ennem kell, s mivel ez már azóta megtörtént, így teljes erőbedobással tudok majd küzdeni.

Amint leértünk az alagsorba azonnal feltűnt hogy az valóban olyan volt mint valami edzőterem. Na azért nem teljesen, mivel nem egy nagy helyiségben voltak az eszközök, hanem szétrakva kisebb termekben. Ami mindenki számára elérhető volt, az a lejáratnál lévő bárpult és az ehhez tartozó székek és asztalok. Egy pillanatra rá tudtam nézni az itallapra, s rögtön kiszúrtam hogy a vér is fel van tüntetve rajta (az első oldalon s elég feltűnően).
Mikor Chris végre megállt s vele együtt én is, egy terem előtt találtam magunkat. Elfordítva a kilincset, maga elé engedett, így én léptem be először az ajtón. A terem nem volt olyan nagy mint ahogy képzeltem: maximum három ember tudott volna benne kényelmesen ellenni. A falakat pedig nem tükör borította, hanem valamilyen erős, szivacsos anyag. Kicsit olyan érzés fogott el, mintha kényszerzubbonyban ebbe a szobába dugtak volna. A jobb oldalon egy bokszzsák lógott a plafonról, mellette a földön két pár bokszkesztyű. A közelben még néhány súlyzó is volt, s ahogy a terem másik végébe pillantottam, négy fémbotot véltem felfedezni egy tartóba állítva. Hátranéztem Chrisre tanácsra várva, s ő mintha vette volna a lapot megszólalt.