Supernatural in New York

10.fejezet

Hello again! Először is BUÉK mindenkinek!:) Remélem mindenkinek jól telt a szilveszter és sikerült kipihenni azt;)
Itt is lenne az e hónapi KÉT rész! Jó mulatást hozzájuk

ClareTate19

MH

A mai nap volt a szünet előtti utolsó tanítási nap az iskolában. Ám hiába vártam hogy gyorsan véget érjenek az órák és elkezdődjön a téli szünet, ez nem történt meg. Sőt, mintha ezek még lassabban teltek volna el...
Mindezek ellenére jól telt el a mai nap: hiszen végig vagy Alexel vagy Scottal volt közös órám. A matekon kívül az összes tárgyam anyaga világos volt, s mivel a 'matek tanárommal' (Stiles-al) még nem voltam beszélőviszonyban, így nem tudtam hogy hogyan fogok felkészülni nélküle a következő dolgozatra. De ezen a problémán még ráérek később agyalni. 

Ami Scottot és Alexet illeti most már egész jól kijöttek egymással. Napok óta hármasban ebédeltünk a menzán, és volt hogy olyan érzés fogott el a beszélgetéseink során, mintha már évek óta ismernénk egymást. Ilyenkor hiányérzetem támadt Stiles miatt. Neki is velünk kellett volna lennie, a fociedzésekről nem is beszélve. No nem mintha nem lett volna önmagában izgalmas Scottot nézni, de azért Stiles jobban feldobott volna. Sajnos hiába küldtem neki hangposta üzenetet és SMS-t, ő egyikre sem reagált. Pedig őszintén beláttam hogy hibáztam és tévedtem plusz mellé még be kellett ismernem, hogy neki volt igaza. Azt tudtam, hogy időre van szüksége hogy megszokja az új énjét, de már napok teltek el! Ráadásul, azt sem tudtam hogy mire kell számítanom az új Stilestól ha összefutnék vele, de reméltem hogy nem változott sokat... 

Amint Alexel kiléptünk a suli ajtaján, csípős hideg csapott meg minket. Éreztem hogy egy kicsit libabőrös lettem, s egyszerre hiányolni kezdtem a jó meleg farkasbundámat. Már percek óta vártunk, amikor végre kinyílt az ajtó, s Scott sietett oda hozzánk.

-Beszélni akar velünk!- mondta nekem izgatottan, mire egyből rájöttem hogy Stilesról beszél.

-Tényleg?- nem akartam elhinni hogy végre ismét láthatom őt. Majd Alexre néztem, aki nyugodtan szólalt meg.

-Menjetek csak! Nekem még úgy is dolgom van.

Megöleltem barátnőmet, majd jó szünetet és kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak, aztán ő már el is ment. Ekkor megint Scotthoz fordultam.

-Hol van?

-Csak néhány saroknyira egy kávézóban.

-Jól van, menjünk!

Elkezdtünk futni mivel valószínűbbnek tűnt hogy így gyorsabban célba érünk mintha taxiznánk. Hagytam hogy Scott menjen elöl (mivel ő tudta az utat), de néha lassítanom kellett hogy bevárjam őt. Tíz perc sem kellett és már ott voltunk a kávézóval szemben. Ahogy megszemléltem a kis boltot egyből láttam hogy átlagos kinézetű: üvegablakok voltak körbe, s még az ajtó is nagyrészt üvegből volt, de most úgy tűnt mintha mindenhol le lettek volna húzva a rolók. Egyáltalán nem úgy nézett ki mintha nyitva lett volna. Már épp rá akartam volna kérdezni Scottnál amikor észrevettem, hogy valaki áll a kávézó előtt. Láttam, hogy Scottnak is feltűnt így közelebb mentünk, s Christ véltük felfedezni ott. Mire odaértünk hozzá ő addigra rég észrevett minket. 

-Sziasztok! Rég találkoztunk...

-Mondd hogy nem te küldted az üzenetet!- Scott egy kicsit csalódott és mérges volt amit meg tudtam érteni. Nem erre számítottunk. Reméltem hogy Chrisnek jó magyarázata volt erre.

-Nem, dehogyis.

-Akkor hol van Stiles?- intéztem Chrishez a kérdést türelmetlenül.

-Odabent vár titeket.- a kávézó felé nézett amiről azt hittem hogy zárva volt, de ahogy odaléptem a bejárathoz és elfordítottam a kilincset, az ajtó kinyílt.  A kávézó teljesen üres és csöndes volt, egészen érkezésünkig: ahogy Scott behúzta utánunk az ajtót, az úgy hatott, mint amikor az éjszaka közepén hangosan motoszkál valaki. Nem láttam Stilest sehol sem, de éreztem hogy az épületben volt.