Supernatural in New York

13.fejezet

MH

-Hogy érted azt hogy kevesebben vagyunk?

-Pont úgy ahogy mondtam.

Aggódva és döbbenten néztem vissza Davidre. Köztünk, farkasok között már kevesen voltak akik kitartottak a béke mellett. Elvileg sokan félelemből álltak a 'NAGY CÉL' mellé, de a legtöbben egyetértettek ezzel. Mindenesetre már nem bízhattunk senkiben. Ám David bennem, apámban, és még pár hűséges emberében bízott.

Az utóbbi másfél hónap nem volt zökkenőmentes. Néhány természetfeletti hulla került elő, de senki sem tudta hogy honnan és ki végzett velük. Már önmagában az is aggasztó volt sokunk számára, hogy ezek a holttestek a megfélemlítés jelei is lehettek. Vagy csak rajtuk keresztül mutatták meg hogy mi lesz azokkal akik visszautasítják a csoport meghívását.

Amikor hallottam az első ilyen hulláról, azt hittem hogy vadászok voltak a tettesek. De mint kiderült, nem minden vadász akar nagy feltűnést. No és persze az SRK átvette az ügyet, így megerősítették hogy nem ember követte el a gyilkosságot.

-Attól tartok hogy ez egyre rosszabb lesz ha nem kapjuk el a csoport vezetőjét.- fogta meg a fejét David.

-Nincs veszve minden. Az emberek közül még senkinek sem esett baja.- próbáltam a jó oldalát nézni a dolognak.

-Helyieknek, legalábbis. De lehetséges hogy szándékosan a turistákra utaznak. Semmi feltűnés!

Ismét lehangolt lettem. Mindig amikor kezdtem némi reményt találni a dolgokban, beütött valami, s megint elromlott minden. Most is ezt éreztem. Már azzal sem áltattam magam hogy ez az új év valami jót és újat fog hozni számunkra. Szerencsére Stiles tartotta bennem a lelket, s így nem jött rám gyakran az elkeseredettség.

-Nézd, már jön is!- hallottam Davidet aki a folyosó vége felé nézett.

Annyira jól elbeszélgettem vele, hogy el is felejtettem miért voltam ott. Muszáj volt ott lennem. Will kezelései már jó ideje tartottak, és a boszi pont most végzett az enapival. Nem volt már hátra sok ilyen alkalom Will számára. Eddig még csak egyszer jártam bent nála (az ünnepek körül) de nem láttam rajta nagy változást. Reméltem hogy ez most másképp lesz.

- Bemehettek hozzá!- közölte a boszorkány amikor odajött hozzánk.

-Köszönjük Melissa!- szólt oda neki David, majd a nő egy bólintás kíséretében már távozott is.

Tekintetemmel követtem őt, amíg a távolodó alakja el nem veszett a liftben. Majd Davidre néztem és eszembe jutott a TERV. Nem igazán tetszett.

-Nincs más ötletünk, Malia! Ez az egy opciónk van.

-Tudom.- sóhajtottam egy nagyot.

-Ha ez vigasztal: nekem sem tetszik a terv.

David a folyosó végéig vezettet el engem, ahol már csak a fal volt. Nem tudtam mire vélni: azt hittem hogy Will az egyik kihallgatóban tartózkodott. Láttam hogy ügyködött előttem valamit, majd a fal megnyílt, s egy másik helyiséget tárt fel.

-Mi? De én úgy tudtam hogy ez egy régi épület!- nagyokat álmélkodtam hogy hogyan került ide ez az elektromos zárral védett rész.

-Az is. De kaptam némi segítséget Connortól a fejlesztésekhez.- megrántotta a vállát, majd folytatta.-  Rég nem jártál nálunk.

'Ez igaz' futott át az agyamon, miközben David után beléptem a rejtett szobába. Nem volt olyan hatalmas: egy kis előtere volt (ahova beléptünk), de a helyiségben egy börtönnek nevezhető kabin foglalta el a legtöbb helyet. Egy kis ablakocska is volt ennek az ajtaján amin keresztül beláttam a fehér szobába. Egyszerű és ugyanakkor kellemes is volt a látvány. Annyira nem tűnt otthoniasnak, s erről nem is hittem volna hogy egy börtön vagy fogda lett volna. Aztán megláttam Willt. Az ajtónak háttal, pár méterrel odébb ült.