Szeretni akarlak 18+ (Befejezett)

4. fejezet

- Srácok, megjöttek a Finest-től. – Nyitott be az irodába Ana és kiosztotta a fekete bőrkötéses mappákat. Sorban a hónunk alá csaptuk őket és elindultunk a nagy tárgyalóba.

Odabent Mr. McGalaghan éppen kellemesen eldiskurált az aktuális megrendelőkkel. Már mindannyian a tárgyalóasztal körül ültek. Nem szívesen ültem le újból ehhez az asztalhoz. Legutóbb is éppen, hogy csak egy hajszálon múlott, hogy állásban maradtam, szóval eldöntöttem, hogy ezúttal meghúzom magamat.

- Nos, itt van az én kis csapatom! – Állt fel Mr. McGalaghan, vagyis Richard, mert ki nem állhatta, ha nem a keresztnevén szólítottuk. Büszkén húzott oda bennünket egyesével és mutatott be minket a Finest képviselőinek, aztán leültünk szembe velük. Steve volt az építési osztály vezetője, így ő vette irányítása alá a megbeszélést. Hallgattuk a Finest főnökének, Robert Smith-nek a felvezetőjét az igényekről.

- Egy szóval különleges egységeket képzeltünk el, de a kialakításról a részleteket Debbie Collins kolléganőm fogja ismertetni. – Mutatott a vörös hajú nőre, aki úgy volt kiöltözve, mint egy diplomata dáma. Nem volt az én típusom, sőt, szerintem soha nem néztem volna meg magamnak, de már egy ideje rajtam tartotta a tekintetét és a mappája mögül vizslatott, úgyhogy felkeltette az érdeklődésemet.

Lassan állt fel az asztaltól és kimasírozott a táblához, ahova mindenféle mintákat rajzolt, amorf formákat. Az egész olyan dilis volt, mint amilyennek a nő tűnt.

- Mi a Finestnél nemcsak a tökéletesre törekszünk, nem egyszerűen a legjobbak akarunk lenni, hanem a legeslegjobbak. – Mondta izgatottan, miközben összecsapta a kezeit és vadul pislogott. Ennek elmentek otthonról, sóhajtottam egyet halkan, mire Mr. McGalaghan, bocs, Richard a szokásos féloldalas mosolyával nézett rám. Gyorsan lejjebb húzódtam a székemben még mielőtt szólásra kényszerít, mint legutóbb. Azért az már mindenen túlmenne, ha közölném ezzel a tyúkkal, hogy lökött.

- Igen Collins kisasszony, azt hiszem ebben mindannyian egyetértünk. – Helyeselt Richard némi gúnnyal a hangjában, amit biztosan mondhatom, hogy csak mi vettünk észre, azok, akik már jó pár értekezleten senyvedtünk mellette.

- Köszönöm, Mr. McGalaghan, és hogy a szavaimat megerősítsem, kérem lépjenek be a mi világunkba, a profizmus, a tökély és a hamisítatlan ízek birodalmába. – Mondta csillogó szemekkel a vörös hajú nő, majd oldalt csettintgetni kezdett az egyik kollégájának, aki unott képét felkapta a hangra. Olyan volt, mint egy jól begyakorolt, pavlovi reflexé alakult megmozdulás. A hangra a férfi felkapta a fejét, körbe nézett, benyúlt a mellette lévő kék hűtőtáskába, majd kis üveg poharakat szedett elő és tolta elénk egyesével azokat.

Bámulatos mutatvány volt, a szám sarkában már visszatarthatatlanul ott bujkált a nevetés, ahogy mellettem Mac is vigyorogva fészkelődött.

- Kérem, kóstolják meg. – Utasított bennünket.

Fogtuk az átlátszó kanálkát és belekanalaztunk az édességbe. A csokoládé selymesen terült szét a számban egy enyhe csípős ízt hagyva maga után, majd a következő rétegben lévő enyhe vaníliás íz megnyugtatta a háborgó ízlelő bimbóimat. Mesés édesség volt és mégis eszméletlenül egyszerű. Elégedetten dőltünk hátra mindannyian.

- Várjuk a további trükkjeit Collins kisasszony. – Pimaszkodott Richard, mire a lány nagy levegőt vett és nekiállt folytatni a zagyvaságait a formákról és mindenféléről, amit ilyen édesség után simán végig tudtunk hallgatni.

- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha teamekben dolgozzuk ki a részleteket. – Tért a lényegre Richard, miután megegyeztek a vezetők arról, hogy a Galaghan Művek vállalja a Finest Shopok felhúzását, így államonként minimum öt kis Store fog megépülni. Hatalmas befektetés volt ez mindenki részéről, így nem szarhattuk el a melót. Ezt Steve egy kemény nézéssel értésünkre adta, miközben Richard és Robert kezet fogtak. – Steve, te fogod vezetni a kivitelezési munkákat, Mac, Ben tervezési munkák, Ryan enteriőr. – Osztotta le a szerepeket, majd mindenkihez párosította a Finest megfelelő embereit.