Szeretni akarlak 18+ (Befejezett)

15. fejezet

- Anya, el fogunk késni. - Kiáltottam be az üvegajtón anyának, aki még mindig a bőröndjét pakolta.

- Nyugi Eve, lehet, hogy még holnap is itt fogunk állni, ha anyádról van szó. - Dalolta mellettem apa mosolyogva a bőröndjére támaszkodva.

Nagyot fújtattam, mert nem akartam lekésni a járatot. Hiányzott Lily, de kénytelen voltam minden papírt aláírni Tommal, hogy végre megkapja a ház árát és örökre elváljunk egymástól, még ha nem is kötöttük össze hivatalosan az életünket. A Toyotát is visszaadtam neki, sőt találkoztam a fiával is, aki már sokkal jobban festett, mint régen. Elkezdett teniszezni és komoly sikereket ér el benne már most. Azt mondta az edzője, hogy nagy tehetsége van hozzá, csak ne adja fel. Tom megnyugodott, amikor végül az utolsó signót is papírra vetette. A volt felesége végig a hátát simogatta és esküszöm szinte hallottam magamban, ahogy Tom magában dödörög, hogy ne csinálja ezt mindenki előtt. Hát, lehet, hogy a házassága sosem fog helyre jönni, de szívből örültem annak, hogy a fiával rendeződött a kapcsolata. Ami pedig Lilyt illeti, lemondott minden apai jogáról. Először nagyon fájt, hogy nem akarja őt, de tudtam, hogy sokkal jobb lesz neki, ha csak egy apja lesz.

- Egyáltalán minek neki ennyi gönc? - Háborogtam még mindig az átlátszó ajtó előtt anyát figyelve, amint már megint visszaszaladt valamiért a szobába.

- Azt mondta, hogy ott akar hagyni egy s mást, hogy ha legközelebb megy, akkor már kevesebbet kelljen csomagolnia.

- Jaj, úgy tesz, mintha nem ő lenne Linett Linder, aki mindennap új kosztűmben jelenik meg, mert megteheti, szóval bármikor bevásárolhat magának Jerseyben is. - Forgattam meg a szememet, mire apa felkuncogott.

Furcsa volt őt ilyennek látni, de mióta végre szembe nézett Patrick elvesztésével és eladta a céget egyenesen újjá született. Mindennek immár fél éve és elég komoly utat járt be. Fogadott maga mellé egy terápiás szakembert, aki segít neki kifejezni az érzelmeit. Remek munkát végeznek és végre azt hiszem ő is boldog, amitől anya és én is azzá váltam.

- Itt is vagyok. - Jelent meg anya és a kezében szorongatta Lily egyik babáját.

- Az minek kell? - Mutattam rá.

- Hogy hogy minek Eve? Ez Lily egyik kedvence.

- Egyik kedvence, amiből van egy másik Ryannél és lefogadom, hogy épp azt ölelgeti, miközben Ryan altatja őt, úgyhogy hagyd már ezt abba és gyere. - Intettem felé, mire megadta magát, visszavitte a babát és elindulhattunk végre.

- Akkor is Eve, tudom, hogy megbízol benne, de nem lett volna szabad ott hagynod vele Lilyt. - Folytatta anya miközben az autóhoz közeledtünk.

- Ezt már annyiszor megbeszéltük anya. - Sóhajtottam egyet, miközben Tony kinyitotta nekünk a kocsi ajtaját. Szegénynek eltört a karja és hathétig merevítőben volt, de ezen kívül semmi baja nem esett az akcióban, amikor lebuktattuk Damient. Tony rám kacsintott, miközben anyára rácsapta az ajtót, aki még mindig papolt valamit odabent. Apa fogta magát és beült előre, én pedig Tony mögött foglaltam helyet.

- Indulhatunk? - Kérdezte Tony, mire apa határozottan bólintott. - Na, és jól meggondolták ezt a kétlaki életet? - Folytatta a testőrünk miközben kikanyarodott az utcából.

- Persze Tony, drágám, minden tökéletes lesz így. Legyen szíves felügyelni a házat, amíg távol leszünk. Két hónap múlva nem akarok arra visszajönni, hogy egy szemétdombot csináltak az alkalmazottak az otthonunkból. - Mondta anya, mire Tony piros arccal pukkadozott elől. Láttam a visszapillantóban, hogy majd megszakadt a nevetéstől, de nem engedhette ki magából.