Szeretni akarlak 18+ (Befejezett)

14. fejezet

- Felkelni! - Kiáltott be a résnyire nyitott ajtón Geri. Már megismertem a hangját. Fejemet felemeltem a párnáról és ahogy felé néztem szememet elvakította a kintről jövő erős fény. - Ms. Linder ruhája mindjárt érkezik, jobban tenné, ha felkelne. - Tette még hozzá és szemét végig hordozta a mellettem hason nyugvó nőn, akinek kilátszott a csupasz lapockája.

A takaróért nyúltam és feljebb húztam rajta. Nem akartam, hogy ez a szemétláda Eve-en legeltesse a szemét. Mikor behúzta maga után az ajtót és az elmaradhatatlan kattanást is meghallottam a záron, finoman a lány nyakába csókoltam.

- Ébredj Eve.

- Hmm? - Motyogta álomittasan, majd feltápászkodott. Bőréről lecsúszott a fehér ágynemű. Nem volt időnk arra, amit most szívem szerint tettem volna vele. Meg kellett akadályoznom, hogy Damien rákényszerítse erre a házasságra. Fogalmam sincs mi az, ami miatt Eve képes lenne igent mondani neki, de nem hagyhatom, hogy megszorongassa. Egy tervre lett volna szükségem, de egyelőre semmi sem született meg a fejemben.

- Mindjárt hozzák a ruhádat. - Mondtam neki szomorúan és a zárt ajtó felé pillantottam.

- Valahogy ki kéne jutnunk innen Ryan. - Nézett körbe kétségbeesve.

- Az ablakokat is mind lereteszelték és a spaletták is zárva. - Előztem meg, mert láttam, hogy újból az arrafelé vezető menekülőutat kereste. Tegnap már mindent megpróbáltam felfeszegetni, de semmi esélyünk nem volt.

Legyőzötten tűrte hátra az arcába lógó tincseket. Még így is eszméletlenül gyönyörű volt. Ziláltan és kétségbeesve. Még mielőtt felállt volna az ágyról elé álltam. Két kezembe vettem a kezeit és csókot nyomtam rájuk egyenként. Elé térdeltem és mélyen a szemébe néztem.

- Meg kell ígérned, hogy nem írod alá, akármit is tesz Damien. - Elkapta a tekintetét, a szája széle remegni kezdett. - Eve, figyelj rám. - Emeltem fel az állát az ujjammal. Gyönyörű szemei most csak engem fürkésztek. - Nem hagyom, hogy ez a féreg megzsaroljon, érted?

- Kérlek, ne csináld ezt Ryan. Tudom, hogy mire készül és meg fogom tenni azt, amit akar.

- Nem teheted. - Kiáltottam rá. - Szeretlek Eve, az enyém vagy. - Szorítottam meg a kezét újra, de ő újból elnézett mellettem.

- Kérlek, ne tedd ezt velem Ryan. - Sóhajtotta és kihúzta kezét a kezem szorításából. Bezárkózott a fürdőszobába.

Fél óra múlva mindketten felöltözve, a hátunk mögé csavart kezekkel hagytuk el a szobát, ahova zártak bennünket. Kitereltek bennünket a nagy nappaliba, ami tegnap még oly tágasnak és kényelmesnek tűnt, de ma reggel sokkal inkább volt ellenséges és rideg. Talán hallgatnom kellett volna az első megérzésemre, amikor láttam, hogy ez a ház annyira nem Eve-re vall.

- Nagyon csinos vagy drágám. - Szorította meg Damien Eve állát. Fekete öltöny volt rajta. Mikor ellépet a lánytól két kezével meghúzkodta magán a ruháját. - Készen állsz arra, hogy megoszd velem mindened? - Kérdezte gúnyosan és végig nézett Eve testén, amire a krémszínű ruha tökéletesen passzolt. Kiemelte csodálatos csípőjét és kerek melleit. A nézésétől felfordult a gyomrom. Eve nem nézett rá, az arcát egyenesen a parkettára szegezte. - Jól van, majd megered a nyelved, ha megérkezik az apád. - Lépett el egy cseppnyi idegességgel a hangjában és az utcára néző ablakból figyelt tovább.

Mi ketten ott álltunk a kis kandalló párkánya mellett, mögöttünk Damien embereivel. Tudtam, hogy fegyver van náluk, így egyelőre nem mertem semmit sem tenni, amivel veszélyeztethetem Eve életét. Vártam a pillanatra, hogy megjelenjen az apja. Talán akkor adódik majd olyan helyzet, amit szökésre használhatunk. Szerencsére már nem kellett sokáig várnunk.