Szeretni akarlak 18+ (Befejezett)

8. fejezet

A szemhéjam lassan felnyílt, aztán újra lecsukódott. Olyan álmos voltam, így inkább átfordultam a másik oldalamra, amikor egyszer csak eszembe jutott.

- Debbie. A meccs. – Ültem fel rémülten. El fogok késni. Meg kellett keresnem az órámat, mert fogalmam sincs mióta alhattam. Fáradtan néztem körbe a szobában, de minden más volt. Ez nem a Four Seasons. Sőt, ez nem is egy hotel. Olyan ismerős volt minden, az illatok, a légkör, a bútorok. Kikászálódtam a fehér lepedős ágyból, az ismerős halovány kék ágyneműből. Megfogtam a csücskét és az orromhoz húztam. - Ryan. – Mondtam magam elé halkan, nehogy valaki meghallja és lehunytam a szemem. Biztos csak képzelődtem, annyira hiányzik Ryan, mióta elhagytam New Jerseyt, hogy most azt képzelem, hogy a házában vagyok.

Elengedtem az anyagot és felálltam a félhomályos szobában. A fejem hasogatott, kezemet a homlokomra szorítottam. Szereznem kellett egy fejfájás csillapítót, vagy valami erősebbet. Elviselhetetlen volt a lüktetés, amitől a látásom is szinte már szaggatottá változott. Lenyomtam hát a kilincset és kiléptem a folyosóra, ami szintén nagyon ismerős volt. Automatikusan oldalra fordultam, hogy belépjek a fürdőbe. Itt biztos találok valamit, morfondíroztam magamban, amikor egy sokkal fényesebb helységbe jutottam.

- Különös. – Beszéltem még mindig csak magamnak. Ez nem egy fürdőszoba volt, szóval nem Ryan házában voltam, mert pontosan emlékszem, hogy a szoba mellett, ahol laktunk a fürdő volt. Megálltam, kezemet ellenzőként a szemem elé emeltem, mert nem voltak behúzva a zsalugáterek és így pont szembe sütött a nap. A szoba közepén és régimódi, magas támlás, faragott francia ágy volt, brokátos anyaggal letakarva. Mellette két oldalról egy-egy szintén csodálatosan megmunkált hintaszék foglalt helyet. Mindezzel szemben egy mondanom sem kell milyen mestermű sötét barnára festett fiókos komód, rajta egy jó öreg tévével. Ez valami retro szoba? Kérdeztem magamtól önkéntelenül is, aztán szemem a sarokban álló magas, vitrines szekrény felé tévedt, aminek kihúzkodták az alsó fiókjait, majd a tartalmukat a földön szétszórták.

Önkéntelenül is elindultam abba az irányba, hogy felvegyem a földről a papírokat, amikor megéreztem valakinek a jelenlétét. Ahogy ott guggoltam hátra fordultam és nem más, mint Ryan nézett szembe velem. Zsebre dugott kézzel állt, hanyagul az ajtóban. A szívem ezres fordulatra kapcsolt, ahogy megláttam a barna szempárt, az izmos mellkasát, az erektől duzzadó karját. Nem gondoltam, hogy még mindig ilyen hatással lehet rám.

- Én nem... - Kezdtem zavarodottan a magyarázatot, miszerint nem én szórtam ki a papírokat.

- Én voltam. – Legyintett felém, majd visszahúzta a kezét és a tarkójára rakta. Nagyot kellett nyelnem, nehogy szó szerint kicsorduljon a nyálam. Nem gondoltam, hogy tényleg létezik ilyen, de annyira tökéletes volt, olyan jóképű, olyan ... Fogalma sincs mit indított be bennem. Felálltam a szerkény elől, ám ahogy felegyenesedtem újból a fejembe mart a kínzó érzés.

- Ezek szerint nem múlt el. – Mondta a fogát összeszorítva.

- A fejfájásomra gondolsz?

- Igen. Gyere, jobb lesz, ha főzök neked egy teát.

Ahogy kimondta bekattant előttem, ahogy Damien a hotel telefonjához lép, tárcsázza a szobaszervizt és kéret nekem egy teát. Megkapaszkodtam a fehérre festett ajtóban és lehajtottam a fejemet. Az emlékek, vagyis azok hiánya úgy pergett a szemem előtt, mintha egy foltokkal teli könyvet olvasnék.

- Hogy kerülök én ide? – Néztem fel újra a fiúra, aki csalódottan nézett vissza rám.

Ryan

Ezt a kérdést akartam a legkevésbé hallani. Mély levegőt vettem, nem akartam, hogy lássa rajtam a csalódottságot, a reménykedést, ami a jelenléte váltott ki belőlem. Nem emlékezett semmire a tegnapi napból, pedig annyira szerettem volna tőle újra hallani, ahogy a nevemet súgja a fülembe, ahogy a testét a testemnek nyomja a sötét nappaliban, de az igazat megvallva tudtam, hogy ma reggelre, mire kitisztul a tudata, semmit sem fognak jelenteni számára azok a szavak és azok az intim pillanatok amik köztünk történtek vagy történhettek volna.