A lány

1. A kezdet

Éltem a szokásosan unnalmas életem, amikor történt valami furcsa.. Nem tudom mi történ pontosan, csak annyit, hogy ez valami kiválasztás volt... Furcsa dolgok történnek velem, amiket nem tudok megmagyarázni, de inkább elmesélem az elejétől.

Egy pénteki napon nem voltam valami boldog, mint ahogy mindig szoktam lenni. Az osztálytársaim kérdezték, hogy mi baj van, meg, hogy történt-e valami otthon, de nekem csak az volt a válaszom, hogy minden rendben van. Amikor vége lett az iskolának, egyedül mentem haza, mert a legjobb barátnőm akivel minden nap együtt megyek haza, ott kellett maradnia az iskolában. Kisétáltam a suliból és amikor elérkeztem a kanyarba furcsa módon nem jött egy autó sem, pedig a fő út melletti járdán sétáltam. Egy árva lélek se volt az utcában, még egy kóbor kutya vagy macska se, senki. Furcsáltam, de elengedtem, nem foglalkoztam vele.. És egyszer csak megtörtént. Csak arra emlékszem, hogy az egyik pillanatban még békésen sétálok, zenét hallgatok és a másikban pedig a földön feküdtem, nem értettem mi történt.. Felálltam és tovább mentem, amikor haza értem szokásosan köszöntem a családomnak már ha otthon voltak, anyám megkérdezte mi volt az iskolában, én csak annyit válaszoltam semmi, mint mindig. Nem mondtam el neki, nem akartam.. azt gondoltam, hogy nem fog nekem hinni, na meg amúgy sem mondok el semmit a szüleimnek, a testvéremnek szoktam elmesélni mi volt suliban, de a "kényes" témákat inkább magamban tartottam. Úgy gondoltam, így jobb lesz. Hát nem..

Amikor 12 éves voltam az első erőm a láthatatlanná válás volt. Először nem tudtam, hogy mi is ez pontosan, hogyan kell használni, de az idő elteltével megtanultam. Nagyon sokat ijesztgettem a barátaimat, vicces volt.. Először nem értették, nem is akarták megérteni, kiközösítettek. Azt mondták, hogy én egy mutáns vagyok, (ami nagyon sértő számomra) nem tartozom az osztályba, nem vagyok ember. Jobb lesz, ha világgá megyek vagy inkább a holdra. Nem bírtam ezt a stresszt, minden reggel amikor suliba mentem végig sírtam az oda vezető utat, és minden este éjszakai bagoly voltam, nem tudtam aludni, csak sírtam és sírtam. Eltelt egy hónap és megint kaptam egy erőt, alak váltást. Abba hagytam a minden napi sírást, mert úgy éreztem, hogy én leszek az okosabb. Rájöttem, nem mutáns vagyok, hanem más, de mégis egyedi. Úgy éreztem erősebb vagyok, mint bárki. Aztán két hónap elteltével megint kaptam egy új erőt, gyorsaság. Ez kapóra jött, amikor késésben voltam. 

14 éves voltam amikor megkaptam az erőt, a szuper erőt. Bármit fel tudtam emelni, boldog voltam, hogy más vagyok, kicsit túlzásba is estem, majdnem halálra szorítottam az egyik legjobb barátnőmet. Megijedtem, nem tudtam mit csináljak, bocsánatot kértem Jankától. Félt tőlem. Nagyon rossz volt látni. Amikor vége lett az iskolának nem mentem haza, fel sem vettem a telefonom, amikor anyám hívott, végül annyira idegesített, hogy inkább kikapcsoltam. Elmentem az erdőbe, tudtam, hogy arra nem jár senki, csak az aki ment fát lopni. Ott voltam legalább két órát, csak bámultam magam elé és egyszer csak a semmiből feltűnt egy férfi és egy fiú. Megijedtem, nem tudtam kik és mit akarnak, oda jöttek hozzám, köszöntek, de én jól nevelt gyerekként nem álltam szóba velük. 

Szia, Laura. Végre eljött az idő, hogy mindent elmondjak neked. - Mondta a férfi lelkesen. - Hadd mutassam be neked Liam-et. Ő az egyik kiválasztott, mint ahogy te is vagy. 

Néztem a férfire értetlenkedve. Végig mértem a fiút és végre megszólaltam. - Hát jó.. Nem értem mi ez az egész, de szerintem maga őrült. 

Oké végre megszólaltál... - mondta nyugodt és mély hanggal. - Nem vagyok őrült, csak még nem érted a helyzetet. Nem baj, majd idővel megérted. Elmondom mi lesz, ti ketten - mutatott rám és a fiúra - ismerkedjetek meg, mostantól sokszor fogjátok egymást látni. - mondta.

Hogy? Ezt nem értem, miért kellene vele találkozgatnom? - mutattam a fiúra. - El mondaná nekem, hogy mégis mi ez az egész?

Te olyan hülye vagy! - jelentette ki a fiú. - Miért ő a másik kiválasztott? - kérdezte a férfire nézve.

Hé! Nem vagyok hülye csak engem nem világosítottak fel, hogy mégis mi ez az egész és, hogy miért történnek velem dolgok. - vágtam hozzá dühös szavaimat.

Na, hagyjátok abba! - vágott közbe a férfi. - Laura neked mindent elmesélek, te pedig Liam 18 éves vagy, ne legyél ennyire gyerekes! - mormogta ijesztő, mély hangjával.