A lány

10. Befejezés

*BAAMM*

Egy nagyon hangos zajra ébredtem fel. Lassan kimásztam az ágyamból és odamentem a korláthoz, ami az ajtóm előtt van, hogy megnézzem mi volt ez a zaj. Amikor odaléptem a korláthoz megdörzsöltem mindkét szemem, s utána megfogtam a korlátot. Mikor tisztán láttam megláttam Attilát a nappaliban. 

Attila mit csinálsz itt? Te csaptál zajt? - kérdeztem berekedve.

LAURA! - ordított rám.

Jézus. - ijedtem meg.

Hogy voltál képes megcsókolni az egyik tagot?! - kérdezte dühösen.

Mi? Miről beszélsz? - kérdeztem értetlenkedve, mintha nem tudnék az egészről.

Tegnap átmentél a fiúkhoz és az egyik tagot megcsókoltad. Ne merj hazudni. Felvétel van róla. - mondta.

Azon a videón van hang? - kérdeztem.

Nincs.- felelte.

Akkor, ha elmondani mi az igazság akkor sem hinnéd el nekem. - mondtam.

Mondd el mi történt elfogom hinni neked. Megígérem. - kezdett megnyugodni.

Jól van. - sóhajtottam egyet és folytattam a mondandóm. -  Euijin átjött elmondani, hogy elmondja jól vannak kivéve Gwang Seok. Elmentünk hozzájuk aztán, láttam milyen sokkos állapotban van, a fiúkat kérdeztem, hogy miért nem viszik el kórházba, de azt mondták nem fogják bent tartani csak vegyen be nyugtatót. Én meg meggyógyítottam, ennyi. Inkább hagytam volna, hogy továbbra is sokkos állapotban maradjon? Tudod jól, én olyan vagyok aki segít mindenkinek akinek szüksége van rá. Szerintem semmi rosszat nem tettem. - mondtam.

Én értem, hogy csak segítettél, de a menedzser nem így látja. - mondta.

És akkor most mi lesz? - kérdeztem.

Felbontotta a szerződést. És megtiltotta, hogy találkozzatok. - felelte. - Én elmentem, legyen szép napod. Majd találkozunk. - folytatta.

Köszi. Szia. - köszöntem el tőle.