Szia, Laura vagyok. Magyarországon születtem 19 évet éltem itt. Amikor 12 éves voltam az egyik nap hazafele a suliból valami furcsa dolog történt velem...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Most szálltunk le a Incshoni nemzetközi repülőtérre. El sem hiszem, hogy itt vagyok Dél-Koreában, Szöulban! Liam-el most sétálunk ki a reptérről. Hm? Elénk állt egy fekete furgon.
Hé, Laura. Szállj be. - mondta.
Miért? - kérdeztem faggatóan. - Beszállni egy fekete furgonba nem jó jel.. - közöltem vele.
Jaj, nyugi, nem lesz semmi baj, - mondta mély, semleges hanggal - csak ezzel megyünk el a lakóépületedhez, amit még Mr. Lee hagyott rád. - folytatta.
Biztos? - kérdeztem és beszálltam a gépjárműbe.
Biztos. - válaszolt határozottan.
Beült mellém és a furgon elindult. Egy óra elteltével meg is érkeztünk. Sosem voltam még itt, csak képeket láttam erről az épületről, amit még a Főnök vagyis Mr. Lee mutatott. Kivettem a bőröndömet a kocsiból és elindultunk befelé. Az alkalmazottak beálltak két sorba és amikor eléjük értem meghajoltak. Nem értem miért..
Na jó. Én itt hagylak. Nézz körbe, fedezd fel, bár nem hiszem, hogy menne egy nap alatt.. - mondta lenézően.
Te nem itt szállsz meg? - kérdeztem meglepően. - Mi az, hogy nem tudok egy nap alatt körbe nézni? - kérdeztem értetlenkedve.
Nem, nem itt szállok meg és azért nem tudod megnézni minden zugát, mert 120 emeletből áll. - válaszolt mindkét kérdésemre.
Micsoda? Ennek az épületnek 120 emelete van? - akadtam ki.
Pontosan. - mondta és ezzel a lendülettel el is hagyta az épületet.
A személyzet nézett rám, mintha azt várták volna, hogy azt mondjam, menjenek vissza dolgozni. Mire várnak? Kérdezzem meg, de az nem lesz ciki? Várjunk csak egy percet, én nem is tudok koreaiul... Most mit csináljak? De valamit mondanom kell. Köszönni azért még tudok.
Annyeonghasibnikka - köszöntem.
Annyeonghasibnikka - köszönt vissza az egyik alkalmazott.
Öm... Az a helyzet, hogy csak ennyit tudok koreaiul... - mondtam a hölgynek, mintha értené amit mondtam.
Maga meg miről beszél? Most is koreaiul beszél. - mondta értetlenül, meglepődve az alkalmazott.
Mi? - kérdeztem. - De hát én nem is tanultam, jó tanulgattam, de az semmi. - mondtam értetlenkedve.
Nem igazán értem miről beszél.. De azt tudom, hogy nekünk dolgoznunk kell. - tárta ki jobb kezét, megfordult és a többi alkalmazottra mutatott.
Hát akkor menjenek dolgozni. - mondtam kicsit bunkón.
Az alkalmazottak munkához láttak, én pedig elindulok a lift felé. Atyám fel kell mennem egészen 120 emeletet? Kinyílt a lift ajtó, aztán beléptem. Na nézzünk, hol a 120. gomb? Ez fura nincs rajta. Csak 119. van, de akkor nekem két emeletem van? Az mekkora király már. *Csörög a telefonom.*
