A lány

6.

Itt ülök a hófehér L alakú kanapén és nézem a tv-t. De ez fura! Értem mit beszélnek körülöttem az emberek. Értem azt is, amit a tv-ben beszélnek. Ú.. Mennyi az idő? Elővettem a telefonom, de valaki megszólalt. 

14 óra 30 perc. - mondta az a titokzatos valaki.

Ki vagy? Mit keresel a lakásomban? - kérdeztem rémülten.

Üdvözlöm! Nem akartam megijeszteni, én Mr. Lee 78. kísérlete vagyok. Csak azért épített, hogyha egyszer eljön ide ne legyen egyedül egy ekkora lakásban. - válaszolta.

Ez aranyos volt tőle. Amúgy neked van neved? - kérdeztem.

Nincs. Én csak egy rendszer vagyok. - mondta.

De akkor hogyan hívjalak? - kérdeztem.

Ha szeretnél elnevezhetsz valahogy. - mondta.

Igen? De jó. Akkor mindjárt kitalálok valamit. - mondtam lelkesen. - Hm.. Nem tudom, majd ha kitalálok valamit, akkor szólok.

Rendben. - mondta.

Ja igaz is én felakartam hívni Laurát. Már hívom is. Kicsöng. Remélem nem munka közben hívom.

Szia, Unnie! Ugye nem zavarlak? - kérdeztem lelkesen.

Szia, nem mondjad csak. - felelte.

Tudod hol vagyok most? - kérdeztem.

Nem. - válaszolta. - De miért kérdezed ezt tőlem? Ittál? - kérdezte aggódóan.

Nem nyugi.- mondtam. - Mindjárt megmutatom csak váltsunk át kamerára. - folytattam.

Okés. - mondta.

Na meg is van. Látod? - kérdeztem.

Wow, de szép lakás! Fel újítás volt nálad? - kérdezte miközben csodálkozott a látványban. 

Nem, nem otthon vagyok. - válaszoltam hatalmas vigyorral.

Hát? - kérdezte.

Várj mindjárt megmutatom a várost. - mondtam izgatottan.

A várost? - kérdezte. - Ezt nem értem. 

Várj, addig nézd a lakást. - mondtam. - Na felértem. Felkészültél? - kérdeztem.

Mutasd már! - vágta rá.

Jól van, jól van nyugi. Tessék. Itt van. Ugye milyen szép? - kérdeztem.

Az! De úgy gondolom, hogy külföldön vagy. - mondta.

Igen. Most már kint élek. - mondtam fülég érő mosollyal.

De hol van az a kint? - kérdezte.

Emlékszel amikor én 14, te 15 voltál és megbeszéltük, hogy egyszer együtt elmegyünk Dél - Koreába? - kérdeztem.

Úristen, te kint vagy Dél - Koreában? - kérdezett vissza.