A lány

3.

Mr. Lee továbbra is itt marad az anyahajón. Segít Liam-nek állni a sarat. Én is ezt tenném, egy ilyen emberre hagyni egy szervezetet, mint Liam... Áh még most sem hiszem el, hogy ez megtörtént.

(grrr) Áh, éhes vagyok. Megnézem most milyen moslékot készítettek a menzán. Ki kéne rúgni a szakácsot.. Miért lett séf, ha nem tud főzni? Ó, gulyásleves, a kedvencem! Remélem, hogy jó íze van, mert ha nem akkor én rúgom ki! - Köszönöm. - köszöntem meg a konyhás nénitől. 

Jó étvágyat, kislányom! - mondta.

Mindig azt mondja "kislányom" vagy azt, hogy "drágám", Ő az egyetlen akivel szót tudok érteni, rajtam és a konyhás nénin kívül más nő nincsen a szervezetben. - Jézusom, annyian vannak az ebédlőben, mint az oroszok! - mondtam meglepően. - Valahol találnom kell egy asztalt ahol nyugodtan ehetek.

Hé, Laura gyere ülj le közénk. - mondta az egyik udvarló az asztalra mutatva.

Hm.. Köszi, de kihagynám. - feleltem lenézően.

Hé, Laura! Gyere ebédeljünk együtt! - kiabált oda Liam.

Megyek! - kiabáltam vissza lelkesen. Odamentem hozzá és leültem.

Mizu? David ki akart kezdeni veled? - kérdezte.

Csak próbálkozott, de lekoptattam. - feleltem.

Szép munka. Így kell ezt csinálni. - mondta.

Tudom. - mosolyogtam rá.

Eehj, mikor lettél ilyen nagyképű? - kérdezte széles mosollyal a száján.

Hé, nem vagyok nagyképű! - szóltam le mérgesen.

Jól van, jól van inkább együnk. - mondta. - De akkor is nagyképű vagy! - Vágta rá hirtelen nevetve. 

Hm, úgy érzem meg akarsz halni, Liam. - mondtam dühösen.

A - a, még csak most lettem főnök. - válaszolt ijedten. - És ne hívj többé a nevemen, most már a főnököd vagyok, ezért hívj is annak, úgy mint Mr. Lee-t. - mondta.

Ahogy akarod.. - mondtam, mire elmosolyodott. - Egyél! - mondtam jelezvén, hogy nem akarok többet beszélni.  Szerencsére Liam okos és egyből vette a lapot, amint elkezdtem magamba tömni a kaját. 

Végeztünk az evéssel. Húha ezt a sok kaját le kell edzenem, nehogy elhízzak. Ha nem tartom magam formában, akkor mégis, hogy harcoljak?

K2, gyere velem. - hívott magával Liam. - Tudom tegnap volt a szülinapod, de van egy meglepetésem. - mondta széles mosollyal.

Én vagyok K2, ez amolyan szervezeti név. Mindenkinek van, hogy az ellenségek ne tudja meg az igazi nevünket és ne nézzenek utánunk a neten vagy a rendőr kapitányságon. - Öm, oké.. De mégis hova megyünk?

Szöulba. Tudom mennyire el akartál menni oda, úgyhogy szerveztem egy utat. - válaszolt a kérdésemre.

Ez most komoly? - kérdeztem tátott szájjal.

Nem. - mondta.

Na, ez nem volt szép. Nem jó dolog becsapni. - mondtam csalódottan.

Igazából oda költözöl. - mondta mosolyogva.

MII!? - kérdeztem kiakadva. - Ha megint hazudsz eskü kinyírlak! - mondtam fenyegetően.

Nem, ez most nem hazugság. Tényleg oda költözöl, még hozzá Mr. Lee lakó épületébe, amit neked adott. - felelt semleges hangszínnel.

Mr. Lee-nek van ott egy lakó épülete? És nekem adta? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

Igen. De miért olyan nehéz elhinni, hogy oda költözöl? - kérdezte.

Azért, mert mindig elakartam menni Szöulba és most csak úgy hirtelen jött a lehetőség. - feleltem.

Na jó, most menj pakolni. Holnap hajnali 2-kor indul a géped. - mondta és elment. 

MI?? HOLNAP? - üvöltöttem utána. Uram atyám, mit állok még itt? Megyek és össze pakolok.